Dékány nem a régiót, hanem a tudományos utánpótlást félti

2011 október végén újraválasztották Dékány Imre akadémikust, a SZTE Általános Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézet professzorát a SZAB elnökének a 2011-2014. évi akadémiai ciklusra. A régi-új elnöknek a januártól életbe léptetett akadémiai pénzügyi, adminisztrációs és szerkezeti átalakításokkal is szembe kellett néznie, mi most előző ciklusának értékelésére kértük fel.

– Az MTA ötven év óta nem látott szervezeti átalakítása kapcsán úgy nyilatkozott, lényegében a feladatuk nem változik. Milyen kapacitással működik a SZAB „gépezete”?

– Tavaly több mint 480 tudományos rendezvényt, szak- és munkabizottsági programot tartottunk – kifejezetten nagy tudományos-közéleti munkát folytatunk. Örömmel mondhatom, hogy a három éve alakult Művészeti Szakbizottságunk látványosan kezd kibontakozni, többek között színvonalas kiállítások vannak a házban. Felemelő, hogy az üléseket a falakra került festmények teszik színesebbé, amelyeket akár háromhavonta cserélünk – neves festők, szobrászok munkái kerültek a termekbe, a folyosókra, irodalmi és színházművészeti esteket tartunk. Létrehoztuk a Tudomány Támogatásáért Alapítványt, valamint a SZAB Tudósklub Egyesületet, melyeket továbbra is működtetünk, fontos, hogy több lábon álljunk. A Tudósklub nemzetközileg is elismert szakembereket hív meg előadóként és ezt a hagyományt továbbra is folytatni szeretnénk.

– A regionális együttműködéseket határon túl is erősítik.

– Így van, Brüsszeltől 20 ezer eurós támogatást kaptunk arra, hogy a temesvári egyetemmel, illetve az ottani akadémiai helyi szervezettel tudjuk kooperálni. Most először a két regionális kutatóközpont, Temesvár és Szeged kutatói (az egyetemről, az MTA Szegedi Biológiai Központból (SZBK) és a Gabonakutatóból) közösen létrehoznak egy adatbázist, amelyben szerepel, milyen témákkal dolgoznak jelenleg. A szakmai munka összehangolására egy-egy workshopot rendezünk a két városban. 100-150 résztvevőre számítunk, azt reméljük, hogy megtaláljuk a közös kutatási pontokat, melyekre a VÁTI által kiírt, összességében akár több millió eurós pályázatokat építhetünk – az együttműködésre egyébként eddig is voltak már szép példák.

Elefántcsonttorony helyett

– SZAB-elnökké való kinevezésekor hangsúlyozta, szeretné munkájukat a nem-tudós világ felé is láthatóbbá tenni. Milyen eredményeket értek el ezen a területen?

– Ma már nem elfogadott az elefántcsonttorony. Folyamatosan harcolok azért, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy az adófizetők pénzét hasznos célokra tudjuk fordítani. Az elmúlt három év alatt olyan szakmai rendezvényeket tartottunk, amelyek elsősorban az innováció köztudatba emelését segítették. Itt említendő a három kereskedelmi és ipari kamarával (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye) kötött együttműködésünk. Megalapítottuk a Dél-alföldi Innovációs Díjat, mellyel kapcsolatban az idei döntésünk szerencsés igazolását is láthattunk, hiszen a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-nek díjat elnyerő Matuz János, a Gabonakutató igazgatói kutatási tanácsadója és az SZTE professzora, búzanemesítő decemberben a Parlamentben Gábor Dénes-díjban is részesült. A kamarák nemes gesztussal évi 600 ezer forinttal támogatják ezt a díjat, amit ezúton is köszönök nekik. A díj híre jócskán túllépi Szeged határát, a díjazottak is az egész dél-alföldi régióból kerülnek ki. Az eddigi elismerések főként a növénytermesztést, illetve a különböző innovatív technológiák kifejlesztését célozták, úgy gondolom, ezekre az egyetemi körökön kívül is odafigyelnek az emberek.

– Mindig szívügye volt a kutatások ipari hasznosulásának kiemelése, ezen a téren mi a helyzet?

– Sikerült kiépíteni az ipari kapcsolatokat, a kamarák kérésére összeállítottunk egy nyilvántartást az MTA Szegedi Területi Bizottságának regionális innovációs kiadványa címmel, melyben azt írtuk le, hogy a szakbizottságaink mely tevékenységei kapcsolódnak közvetlenül az iparhoz és milyen szabadalmaink vannak. Ha valamelyik téma a kamara valamelyik cégét érdekli, tudja, kihez kell fordulni.

A régiónak szerencséje van

– Hogyan képzeli el a következő ciklust?

– A következő időszakban eddigi tevékenységeinket a csökkentett létszámú munkatársainkkal is tudjuk folytatni. Sok pozitív visszajelzést kapunk színvonalas programjaink kapcsán. A ház a tudományos rendezvények tekintetében teljesen kihasznált, bár a kutatók számára fenntartott vendégszobáinkat szeretnénk nagyobb mértékben hasznosítani – a korlátokat a vendégéjszakák finanszírozását is tartalmazó projektek szerény száma jelenti.

– Már-már frázis a magyar tudomány helyzete, melyen – mint mindenen – szintén érezhető a válság. Mi a helyzet a dél-alföldi régióban, az itteni tudóstársadalom, az utánpótlás mit érzékel mindebből?

– Alapvetően kevés az utánpótlás. Persze csökkentek a kutatási támogatások, amelynek – sokat emlegetjük – gazdasági oka van. Meg kell mondanom azonban, hogy a dél-alföldi régiónak szerencséje van, mert a Szegedi Tudományegyetem kutatóegyetem. Az új felsőoktatási törvény értelmében több újonnan létrehozott universitas fokozatosan meg fog szűnni, fő-, vagy szakiskolává alakul át. A szegedi egyetemnek félnivalója nincs, erősek a nemzetközi mutatóink és az ezen alapuló ragsorokban betöltött helyünk. Jó néhány fővárosi felsőoktatási intézménynél jobbak vagyunk! Hozzá kell tenni, hogy sokat köszönhetünk az integrációnak, az univesitas létrejöttének.

„Puhák” lettünk a „kemény” tudományokhoz