Az SZTE rektorválasztásán Szabó Gábor jelenlegi rektor kihívója az azonos nevű akadémikus, az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék egyetemi tanára, lézerfizikus, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke. A június 21-ére kiírt választás előtt az akadémikussal terveiről, illetve arról is beszélgettünk, hogy megválasztása esetén jelenlegi pozícióit, feladatait megtartja-e.– Melyek a legfontosabb vezetői elképzelései, megválasztása esetén mi az, amin feltétlenül változtatna? – Nem gondolom, hogy az egyetemet gyökeresen meg kellene változtatni. Kísérleti kutatóként megtanultam tisztelni a működő rendszereket, mert tudom, hogy hányféleképpen lehet nem működő rendszert csinálni. Az SZTE működőképes, a teljes átalakítás ellen mindig is tiltakoztam, én nem vagyok forradalmár. A működő rendszert szeretném továbbvezetni, és adott esetben a szükséges korrekciókat elvégezni, ami a jövőre vonatkozó adaptáció szempontjából érdekes. Az egyetemnek van stratégiája, azt sem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Felelőtlenség lenne belematatni ebbe a rendszerbe anélkül, hogy nem gondoljuk végig, mi lesz a következmény. A célom, hogy egy jó egyetemből egy jobb egyetemet csináljunk. A szegedi integrációt is jónak tartom, ezzel kapcsolatban azt a problémát látom, hogy nem elég mélyen történt meg ez az integráció. Javítani szeretném a karok közti együttműködést, az intézmény belső koherenciáját, hiszen ez az oktatás és kutatás szempontjából fontos. – Az oktatás szempontjából sem lényegtelen, hogy kormányváltás történt hazánkban. Ön a keddi sajtótájékoztatón utalt arra, hogy az egyetemnek magának kell kezdeményeznie az oktatáspolitika változását. Ez alatt mit ért pontosan, például a bolognai folyamat szempontjából? – A programomban ezt a témakört részletesen elemeztem. Ebből kiemelném, hogy a magyar felsőoktatásban olyan folyamatok zajlottak le az elmúlt években, amelyek a minőséget veszélyeztetik. Ezt nagyon sokszor összetévesztik a bolognai folyamattal, holott ez nem arról szól. Az első igazi probléma a felsőoktatás tömegesedése volt, míg a kilencvenes években a korosztály 10 százalékát iskolázták be egyetemekre és főiskolákra, 2005-re már közel 40 százalékot. Az teljesen világos, hogy az a felsőoktatás, ami a 10 százalék oktatására állt be, az inkább elitképzés vagy tehetséggondozás, míg 40 százaléknak elitképzést csinálni nem lehet. Ezzel a folyamattal igazából nem tudott megbirkózni a felsőoktatás. A tehetséggondozást nem tudjuk megfelelően kezelni a jelen struktúrában. Külön problémát jelent a tanárképzés. Úgy vélem, hogy a Szegedi Tudományegyetem megvan minden olyan kapacitás, amivel például a tanárképzés ügyében kezdeményezőleg léphetünk föl. Van nemzetközi kutatócsoportunk, van olyan rendszerünk, ahol a gyakorlathoz nagyon értő kollégák dolgoznak, és adottak szakmai műhelyeink is, melyek a különböző tárgyak szakmódszertani képzésére alkalmasak. Ez együttesen nincs meg minden egyetemen. E téren mindenképp aktívan kell fellépnünk, nem arra kell várnunk, hogy a bárkából valaki integet, hogy merre kanyarodjunk! – Jelenlegi munkáját miként tudná összeegyeztetni a rektori teendőkkel, amennyiben június 21-én sikerül megszerezni 50 százalék plusz egy szavazatot a szenátus ülésén? – Főállású rektor szeretnék lenni, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy meg kell hoznom bizonyos döntéseket, amiket mérlegeltem, így megválasztásom esetén bizonyos országos funkciókról le kell mondanom. Személyes pályám olyan mértékben összekötött a Szegedi Tudományegyetemmel, hogy lojalitásom sok szempontból fölülír más szempontokat. – Még az ELI-projektet is? – Operatív, vezetői funkciókat sosem képzeltem a szuperlézer-projektben a magam számára. Ha tíz évvel ezelőtt adódik ez a lehetőség, akkor lehet, hogy komolyan elgondolkodom rajta. Nemzetközi szakmai kapcsolataim révén úgy vélem, továbbra is részese leszek az ottani munkának, mely szívügyem. – Tavasszal nem pályázott a rektori tisztségre. Most miért döntött a megmérettetés mellett? – Ha az ember az életét úgy élte le, hogy „kockás agyú” TTK-snak született és annak is szocializálódott, akkor nyilván nehezen tud arról beszélni, hogy mi a fontos számára, nehezen tudok racionális érveket felsorakoztatni. Úgy gondoltam, hogy ezt a dolgot most megnézem magamnak közelebbről. Politikai felhangja nincs indulásomnak, ugyanis egy felsőoktatási intézmény sokkal hosszabb távra kell, hogy gondoljon, mint egy-egy politikai ciklus. Varga Anna – Pintér M. Lajos
