Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyetem

Wittmann: európai és demokratikusan működő egyetemet

Wittmann: európai és demokratikusan működő egyetemet

2010. február 20., szombat
Wittmann: európai és demokratikusan működő egyetemet
A Szegedi Tudományegyetem szenátusa a 2010. július 1. és 2014. június 30. közötti időszakra idén március 8-án választja meg rektorát. Szabó Gábor professzor, az egyetem vezetője harmadjára száll ringbe a posztért. Kihívója Wittmann Tibor professzor, az SZTE Általános Orvostudományi Kar I. Belgyógyászati Klinika igazgatója. Vele beszélgettünk. A másik jelölttel, Szabó Gáborral készült interjúnkat pedig a jövő héten olvashatják.– Professzor úr, a belgyógyászati klinika igazgatójaként hogy látja, milyen ma az ország egészségi állapota és maga az ellátórendszer? – Az ország egészségi állapota rossz. Az elmúlt években egyre több súlyos állapotú ember kerül a fekvőbeteg-intézményekbe, akik hosszas lefolyású, több betegségben is szenvednek, látható az ellátás hiánya. Az egészségügy egy olyan bonyolult szerkezet, amelyet nagyon könnyen szét lehet szedni, és így kárt okozni, de újra összerakni, színvonalas ellátást biztosítani nagyon nehéz. Szerencsére az egyik oldalról a magyar orvosok és nővérek még egyben tartják a rendszert, ők kitűnően képzettek. Sajnálatos, hogy a fiatalok nem tudnak belépni ebbe a rendszerbe, a kórházak minimumlétszámmal dolgoznak, jócskán alulfinanszírozva. Üresen álló családorvosi rendelők vannak, ahová már nem lehet orvost találni. A magyar egészségügy végveszélyben van, melynek fő oka az évek óta tartó súlyos alulfinanszírozottság!

Kapkodás és sietség jellemezte az integrációt

– Hogyan jutott ideáig a rendszer? – Sokat rontott még az ellátás színvonalán a teljesítményvolumen-korlát (tvk) bevezetése. A volumenkorlát azt jelenti, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által mesterségesen meghatározott betegszám finanszírozása felett érkező betegek ellátási költségeit már nem fizetik ki. Ez minden intézményt sújt, a kórházak és a klinikák a működőképességük határára érkeztek. A magyar egészségügyet csődhelyzetbe vitte az utóbbi három-négy év politikája. Mi, orvosok többször jeleztük a problémát, de nem vették figyelembe a véleményünket. – Szegeden – így szólt a kommunikáció – azért is szorgalmazta a városvezetés az egyetemi és önkormányzati egészségügyi ellátórendszer integrációját, hogy valamelyest javuljon a helyzet. Sikerrel jártak? – Szegeden a kórház és az egyetemi klinikák integrációjával speciális helyzet alakult ki. Maga az integráció szakmai része helyes gondolat, hiszen összefogással egységesebb ellátást lehet nyújtani. Azonban a folyamat átgondolatlan volt, kapkodás, sietség jellemezte! A gazdálkodás problematikáját nem tekintette át kellő alapossággal. Az volt a kérdés, hogy a szegedi egyetem konszolidálni tudja-e a városi kórházat. A működtetés, az átépítések, a hiányzó eszközök megvásárlása többletterheket jelentett az egyetemnek, ráadásul ekkor jelent meg a volumenkorlát. A gazdasági integráció hosszabb folyamatot kívánt volna.

Kiszervezett szolgáltatások – kérdőjeles demokrácia?

– Létszámleépítés is követte az egyesítést... – Az alulfinanszírozottság miatt kölcsönösen voltak elbocsátások a klinikákon és a kórházban egyaránt. Ma már elérkeztünk arra a minimális létszámra, amely még a biztonságos működést garantálja. Az orvoshallgatók oktatásában megint nem nélkülözhetőek a jól képzett oktatók, klinikánsok (az első évfolyamba közel 200-200 hallgató készül felvételre a magyar, angol és a német nyelvű évfolyamokra). Az integrált klinikák s kórház kiadásait a szolgáltatások (például takarítás, szállítás, betegétkeztetés) megnövelték. Megdöbbentő, hogy a szolgáltatások kiszervezése során az érintett klinikák, a megfelelő vagy választott testületek véleményét nem kérték ki. Ez a folyamat megkérdőjelezi az egyetemi demokrácia jelenlétét. Az integráció nem a városi, egyetemi vezetők érdeme, hanem azoké az orvosoké, nővéreké, akik a rendszerben dolgoztak, akik több esetben sok túlórával, kemény munkával ezt a rendszert egyensúlyba hozták, és mintegy két év erőfeszítései révén lehetett stabilizálni a rendszert. – Térjünk át a közelgő rektorválasztás kapcsán arra a kérdésre, hogy ön szerint milyennek kell lennie egy 21. századi kelet-közép-európai egyetem rektorának? – A rektor személye is lényeges, de igazából az a koncepció a fontos, ahogy egy ekkora egyetemen az irányítást helyesnek tartjuk. A Szegedi Tudományegyetem a maga tizenkét karával, 30 ezer hallgatójával és a több mint 8 ezer dolgozójával, ezen belül 2 ezer oktatóval egy óriási tudásközpont. Ehhez nem megfelelő csak egy központi jellegű irányítás még akkor sem, ha kiváló munkacsoporttal, igazgatóságokkal dolgozik a rendszer. A körkép, amit a karok állapotáról látunk, meglehetősen egyenetlen helyzetet mutat. Látjuk, hogy vannak jó állapotban és nehéz helyzetben lévő karok, amelyeknek az egyetem még nem siettet a segítségére. A helyzet megoldása céljából helyre kell állítani a konszenzussal történő, demokratikus döntéshozatal folyamatát, így el tudunk érni egy újfajta összefogást a tizenkét karral. A demokratikus szabályrendszerek újraserkentésével kellene a működését úgy rendezni, hogy az sokkal harmonikusabb legyen, és minden kar biztosan lássa a jövőképét. A rektor személye bizonyos témákban kezdeményező kell, hogy legyen, koordináló, megfelelő munkacsoportokat hoz létre, ahol mind a tizenkét karnak képviselnie kell magát. Elfogadhatatlan, hogy csak öt képviselő legyen egy munkabizottságban. És majd a megfelelő döntéshozatali munkában, melynek sokkal tisztábbnak, átláthatóbbnak kell lennie, a rektornak erőteljesen és határozottan kell képviselni az egyetem polgárainak döntését, végrehajtásáról kell gondoskodnia. A rektor közfeladatokat ellátó személy. A feladat így megtisztelő. Ezért disszonáns, hogy e pozíciót kiemelt fizetésért töltse be. Az első dolgom lesz megválasztásom esetén, hogy ennek a fizetésnek a jelentős csökkentését fogom kérni.

Új kormányzathoz új egyetemvezetés

– Egy külső szemlélőnek nem biztos, hogy kirajzolódnak a problémák a szegedi egyetem stratégiai irányvonalát tekintve, hiszen az elmúlt években gyakorlatilag másról sem hallani, csak milliárdos fejlesztésekről, beruházásokról. – El kell ismerni, hogy az utóbbi években fontos beruházások valósultak meg az egyetemen, máshol meg tervek formájában, s a következő kormányzat alatt kell ezeket kivitelezni. A mi célterületünk az Európai Unió és azon belül az unió déli szárnya. Ennek megfelelően elvárt, hogy Szeged az unió déli bástyája legyen. A déli EU-s fejlesztéseknek Szegeden keresztül kell megvalósulniuk, beleértve a tudás- és innovációs transzfert is. Az ELI (Extreme Light Infrastructure), hétköznapi nevén a „szuperlézer” erre a kitűnő példa. Uniós finanszírozással fog felépülni. Nagyon sok kutatót vonz majd ide Európából. Ezeket a példákat kell követni, és ilyen típusú pályázatokat kell idehozni. Brüsszelben az egyetemnek aktív képviseletre van szüksége. Hamarosan megnyílik három megye ottani irodája, ebben terveim szerint az egyetemnek is ott kell lennie. – Sokan elhibázott döntésnek tartják azt is, hogy komoly felülvizsgálat nélkül vezette be Magyarország a liberális oktatáspolitika által favorizált bolognai rendszert. Ön hogy látja ennek hatásait? – Nagy vita előzte meg az 5 évesről 3+2 évesre történő oktatás, az úgynevezett bolognai képzési folyamat hazai bevezetését. Az egyetem sajnos elfogadta ezt. Látjuk, hogy az első hároméves alapdiploma nem ad elég képzést, nem tudnak a hallgatók elhelyezkedni. Elsősorban a tanárképzésben jelent veszteséget, hiányzik a minőségi diploma. Az országnak az érdeke, hogy jól felkészült tanárok kerüljenek ki az egyetemről. Az egyciklusú (5 éves) képzési formára való visszaállás sürgető feladat. Az elmúlt évek oktatáspolitikájának súlyos hibáit a következő kormányzatnak kell helyrehoznia. Úgy gondolom, egy egyetemnek az érdekérvényesítő szerepe ezen a területen is egyértelmű, ha más vezetéssel rendelkezik, mint amelyik a bolognai folyamat elfogadásában támogató szerepet vállalt. – A város és az egyetem kapcsolatán kell-e változtatni? – Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, azt kell mondjam, hogy a város és az egyetem kapcsolata soha nem volt optimális. Az utóbbi időszakban láthatóan megjelenik együtt a város és az egyetem, de ezek a kapcsolódások nem olyan mélységűek, hogy ebből komoly hossz távú stratégiai együttműködés látszana kibontakozni. Biztos, hogy sokkal nagyobb kohéziónak kell lennie a város és az egyetem között. A városnak letelepedési lehetőségeket kell biztosítania az egyetemmel együttműködő cégeknek. Hosszú távú strukturális együttműködésre van szükség.
rektorjelöltek Szeged rektorválasztás Szegedi Tudományegyetem Wittmann Tibor Szabó Gábor rektor Wittmann Tibor professzor rektorválasztás SZTE Wittmann Tibor rektorjelölt SZTE rektorjelöltek

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo