Sebgyógyításra is jó a folyékony arany

Negyven különböző fajtája van a méznek, de nem mindegy melyiket fogyasztjuk. Ha minőségi mézet választunk, akkor megelőzhetjük a betegségeket, csökkenthetjük a lázat, és szebbé tehetjük a bőrünket is.

Méztörténelem

Már időszámításunk előtt 2500 körül elterjedt a méz a népi gyógyászatban. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan 1530-ból származó mézes receptek találhatók, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak. A görög Hippokratész mézet ajánlott a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezelte. Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival. A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett a cukrot is portékáik sorába iktatták, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.

Kiszoríthatja-e a méz a cukrot?

Ma már mondhatjuk, hogy nem sokan vergődnek azzal, hogy mézzel édesítsék a teájukat, vagy a süteményüket, és a gyógyításban is szinte elhanyagolható szerepe van. A legtöbben nincsenek is tisztában a méz jótékony hatásaival, és ha vásárolnak is mézet, akkor a tömegcikké vált hársmézet, vagy akácmézet viszik haza. Pedig a méhek a kaptártól csak meghatározott távolságon belül gyűjtenek a virágokról nektárt, ezért a megfelelő “legelő” kiválasztásával kiváló lehetőség van arra, hogy fajtamézeket – vagyis nagyrészt ugyanazon növényről gyűjtött nektárból készülő mézet- állíttassunk elő a méhekkel. Ezt sok magyar méhész meg is teszi, negyven különböző fajtaméz van, de a vásárló nagyközönséghez nagyon kevés jut el ebből.

Mi az a propolisz?

A propolisz egy gyantaszerű anyag, amit a méhek a kaptár védelmére állítanak elő, betolakodó baktériumok és más kórokozók ellen gyűjtik. A propolisz ragacsos, barnás, édeskés illatú. Alapanyagát a méhek környezetében található fák rügyein és fiatal ágain található gyanta adja, a legfőbb propoliszforrás a fekete nyár rügypikkelyein található enyvszerű bevonat. Egyéb növényekről is gyűjtenek, például fenyőkről, tölgyfáról, égerfáról és napraforgókról. Propolisz fogyasztásával megelőzhetőek a különböző vírusos, bakteriális és gombás fertőzések. Gyulladáscsökkentő hatását légúti, húgyúti fertőzések, influenza vagy gyomorfekély esetén használhatjuk. A propolisz jótékony hatásait nemcsak belsőleges, hanem külsőleges kezelés során is kihasználhatjuk. Propolisszal hatékonyan kezelhetők nehezen gyógyuló sebek, égési sérülések, horzsolások, a herpesz és az afta. Ismert fájdalomcsillapító hatása, csökkenti a vérnyomást és javítja a szervezet ellenálló képességét. Jó kiegészítő lehet a rákterápiában, mivel fokozza a szervezet daganat ellenes tevékenységét.