A magyar lakosság nagy százalékát érinti a magasvérnyomás-betegség, és egyre több a fiatal, iskolás korban felfedezett hipertónia. Mozgásszegény életmód, jelentős testsúlytöbblet, túlzott sófogyasztás – többek között ezeket kellene elkerülnünk.
A magasvérnyomás-betegség (hipertónia) legnagyobb veszélye, hogy alattomos, csendes kór – a betegek sokáig nem éreznek semmit, pedig az évek alatt súlyos szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) problémákhoz, illetve adott esetben a stroke-nak nevezett agyi keringési zavarhoz vezethet – mondta el portálunknak a Szegedi Hypertonia Nap alkalmából
Wittmann Tibor
, a szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára.
Légrády Péter
, az I. Belgyógyászati Klinika egyetemi adjunktusa, a SZAB Hypertonia és Nephrológiai Munkabizottságának titkára portálunknak elmondta, a hipertónia esetén ajánlott életmód-változtatáson alapuló terápia elemei a rendszeres fizikai aktivitás, a sómennyiség bevitelének csökkentése napi diétában, valamint koleszterin- és zsírszegény ételek fogyasztása – mind együttesen segíthetik a beteg vérnyomásának mérséklődését. A testsúly csökkentésével akár 5-10 Hgmm-t is lehet „nyerni”. Az ideális javasolt sóbevitel körülbelül 6 gramm naponta, egy átlag magyar ember ennek mintegy háromszorosát fogyasztja – magyarázta a szakember. Ez részben kivédhetetlen, hiszen majdnem minden alapételünk sós, de már az is eredmény lenne, ha ezeken felüli „extra” sót minél kevesebbet használnának. A só folyadékot tart vissza, és ez önmagában vérnyomásemelő hatású. Emellett fokozza az erek keménységét, mely szintén hozzájárul a magas vérnyomáshoz, arról nem is beszélve, hogy önálló rizikótényező is infarktus és keringési zavarok tekintetében.
Nehéz kérdés, hogy el lehet-e hagyni valaha a vérnyomáscsökkentő gyógyszert, ha valakinek egyszer már el kellett kezdenie – fogalmazott Légrády Péter. Úgy tartják, hogy a hipertónia igazából nem tud meggyógyulni. Lehetnek olyan életszakaszok, mikor nem túl magas a vérnyomás, és ha más rizikó nincs, akkor életmódi terápiás javaslatokkal lehet javítani a helyzeten, illetve következő lépésben még kis adag gyógyszer is elegendő, és így ki lehet tolni a szövődmények kialakulásának idejét. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a hipertóniával járó káros mechanizmusok a háttérben folyamatosan „dolgoznak”, és idővel elérnek egy olyan pontot, ahonnan a szervezet már nem tud kompenzálni – folytatta az adjunktus. „Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy meggyógyultunk, ha beszedünk egy doboz vérnyomáscsökkentőt, és beáll a vérnyomás egy megfelelő szintre – ez nem nátha. Ne betegségnek, hanem állapotnak tartsuk, amivel együtt kell élni” – tanácsolja a szakember. A hipertónia előrehaladó folyamat, amely fokozatosan rombolja a szervezetet, de megfelelő terápiával le lehet lassítani, és csökken a kockázatok rizikója, vagyis kisebb lesz az esély például a hirtelen szívleállásra, végtagbénulásra vagy tudatzavarra (agykeringési zavar miatt). Azt is tudni kell, hogy a hipertónia szorosan összefügg más kórképekkel, mint például a cukorbetegséggel, ezek megfelelő kezelése is segíthet a javulásban.
Az adjunktus a magas vérnyomás kezelésének egy új csapásvonaláról is beszélt, mellyel most világszerte foglalkoznak a szakemberek. A vérnyomást műtéti beavatkozással is lehet csökkenteni. Nem feltétlenül nagy operációról van szó, az egyik módszer leginkább a szívkatéterezéshez hasonlít: egy eret megszúrnak, azon keresztül például a veseereket körbevevő ideghálózatot hővel vagy ultrahanggal elroncsolják. Ennek hatására a vérnyomás le fog esni, ugyanis ez az idegháló az egyik felelős az emelkedéséért. Ma már lehetőség van úgy végezni ezt a beavatkozást, hogy közben az ér fala nem károsodik – fejtegette Légrády Péter. Persze ismertek nagyobb műtéti eljárások is, például agytörzsi beavatkozások, mikor a vérnyomás szabályozó központját irritáló ereket mozdítják el. Ma ez a terület még sehol a világon nincs benne a kezelési protokollban, Magyarországon a tb sem támogatja, egyelőre még csak azon betegeknek van fenntartva utolsó mentsvárként, akik több – legalább három, közöttük egy vízhajtó – egyszerre adott gyógyszerre nem reagálnak (a páciensek csekély, 3-5 százaléka). Az viszont elképzelhető, hogy ahogyan a szívkatéterezés 10-15 évvel ezelőtt még igen ritka volt, ma pedig mindennapos, úgy ez a módszer is hamarosan átemelődik a mindennapos klinikai gyakorlatba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.