Járványhelyzetben vagyunk. Az "új vírus" Magyarországon önmagában talán még nem okoz járványt, de nyugodtan állíthatjuk, hogy - a kérdés erős médiajelenléte okán - megfertőzte társadalmukat. Az "oltsunk - ne oltsunk" dilemmája talán még nem avanzsált politikai kérdéssé, bár a lakosság pró és kontra erősen megosztottá vált abban (is), mit is kellene tennie (mi a jó számára) ebben a helyzetben. Kollégánk, aki már többször foglalkozott a témával, az ellenkezés okait kutatta a meglehetősen erős médiazajban. Egyes elemzők szerint az ellenzéki attitűdűek oltásellenesebbek, míg a szembenálló pártok emblematikus figurái sorra oltáspártinak mutatkoznak. Annyi bizonyos csupán, hogy egy nagy vész sokakat dönthet le a lábáról, ami egy kitartó országos sztrájk negatív hatásával lehet a gazdaságra, ez pedig senkinek nem tenne jót. Elvben tehát muszáj, érdemes, közös ügy védekezni, erre kormányzati pénzeket áldozni. Mégis, a vakcina az elmúlt hetekben szitokszóvá vált, pedig mi lenne itt, ha kötelező lenne az oltás!? Jobb bele sem gondolni. Az "oltás felvételének" tömeges (többségi) elutasítása vagy a hezitálók tanácstalansága nem meglepő, mint ahogy az önkéntes védőoltást kérők szerény aránya sem. Világviszonyban elmondható, hogy sehol nem tömegelnek a vakcinákért, de ekkora kormányzati felhajtás (és titkolózás) ismereteim szerint sehol nem tapasztalható, legalább is Európában. Ennek okát pedig alapvetően két dologban kereshetjük: másutt erősebb a demokráciafelfogás (lásd: jogkövetés, jogrend - de erről később), és nem csupán egy (titkolt összetételű) ellenszert tukmálnak a lakosságra, ráadásul nem egy olyan kormány képviselői és (óriási garantált felárt elérő) beszállítói teszik ezt, akiknek - mondhatni - lejárt a szavatossági idejük, mivel jó ideje (ezért is) elvesztették a közbizalmat.
De ha csupán erről lenne szó, talán elmennénk az (egyik) "üggyé" dagadó - és talán következmények nélkülivé váló - eseménysor mellett. Csakhogy itt minálunk még az is tetézi a dolgokat, hogy a felelősök mindezért bűnbakokat keresnek maguk helyett, boszorkányüldözésbe kezdve - most a háziorvosok között, akik egyes esetekben nem javasolják a H1N1 elleni oltást betegeiknek. (Komolyan hihetünk valamilyen világméretű összeesküvésben, melynek lényege, hogy az orvosok saját betegeik - pacientúrájuk - életére törnek?) Más országokban is tapintható az orvosok ellenállása azon vakcinákkal szemben, amelyekről nem tudhatják meg összetételüket és klinikailag bizonyított hatásukat. Mindezeket azért bocsájtottam előre, mert sem orvosi, sem jogi végzettséggel nem rendelkezem, de állítom, a lényeget ennek ellenére, a fenti tények figyelembevételével meg lehet ragadni, és csak így: józan paraszti ésszel! Ezt kívánta épp az e heti parlamenti ülésszak kezdetén - a napirend előtti kérdésekre nem válaszolva – cáfolni az egészségügyi miniszter. Finoman lehülyézett mindenkit, aki ez ügyben kérdést feltenni (ne adj Isten véleményt alkotni) mer, merthogy - mint nyilatkozni szokta - ebben az országban már úgy ért mindenki az egészségügyhöz, mint a focihoz... (Mondjuk ebben talán van némi igazsága, de a hasonlóság oka sem véletlen!) Szigorúan a tényeknél maradva tehát vegyük sorba, mi történt, és minek mi lett az a hatása. Hogy lehet, hogy ide jutottunk, hogy hiteltelenné váló egészségügyi csúcsvezetők legszívesebben (képletesen szólva) a "falhoz állítanának mindenkit" egy jó kis statáriális tömegoltásra, hogy fogyjon az a fránya oltóanyag. (Vagy szó sincs erről, csupán ügyetlenül, kapkodva kommunikáltak, s a buta nép most nem érti, mekkora veszély fenyegeti?)
"Lepsénynél még megvolt!"
Az új influenza világméretű terjedését látva a gazdaságilag fejlett országok sora döntött a vakcinagyártásról vagy -beszerzésről, tekintve, hogy a kapacitások világviszonylatban korlátozottak. Hazánk kezdetben négymillió ampullát rendelt az Omninvest Kft.-től, azzal, hogy a későbbiekben még bővíti e számot. A gyártás megkezdésekor még nem zárultak le a szer hatását vizsgáló emberkísérletek, melyek végül csak annyit mutattak ki (módszerükből kifolyólag), hogy a beoltott egyének szervezete termelt ellenanyagot. (Az antitestek megjelenése azonban nem az oltóanyag hatásosságának, hanem mindössze a vizsgált immunrendszer működőképességének a bizonyítéka. Magyarán semmi sem bizonyítja, hogy az oltóanyag hatásos védelmet nyújt, és hogy nem okozhat szövődményeket. Hacsaknem a WHO napokban világgá kürtölt ajánlása...) Tovább bonyolítja a képet, hogy nem egy egyszerű, kiismert vírusról van szó, a H1N1 tovább mutálódhat, és nem tudni, mennyire válik veszélyessé vagy éppenséggel veszélytelenné, mi több - a mai napig - nem ismerjük terjedésének pontos módját. Ez tovább gyengíti a hazai vakcinában mint egyedüli csodaszerben gondolkodás jogosságát, ismertek más ellenszerek, preventív megoldások, kezdve a (nem orvosi!) maszk alkalmazásával, de ezekről az ÁNTSZ megfeledkezni látszik. A vírus hazai terjedését nem dokumentálták idejekorán, nem tudjuk, hányadán állunk, nem vizsgáljuk, kik estek át már (enyhe lefolyással) rajta, kiket nem szabad újraoltani. A végül az orvosokhoz eljuttatott vakcinákat ráadásul a hiányos dokumentáción túl például gyakran hűtés nélkül szállították ki, most meg hiánycikknek számítanak, ami rossz viccnek tekinthető egy ilyen volumenű és horderejű logisztikai feladat megoldását tekintve. Az egészségügyi miniszter és az ÁNTSZ vezetői eleinte magabiztosan nyilatkoztak, a felmerülő problémákra adott válaszaik azonban nem ritkán valótlanságokat tartalmaztak. Tehették ezt, mivel a sajtó készült föl az ügyből és belőlük, később pedig az egyre keményedő médiavisszhangot hirdetésekkel, fizetett megjelenéssel igyekeztek megvenni az adott orgánumokra, korlátozott sikerrel. Egyedül a világhálón megjelenő tartalmakat nem tudták bizton kordában tartani, az itt terjedő információkra hivatali arroganciával, dühödt fenyegetésekkel feletek, ami megint csak nem tett jót a "preventív PR"-juknak. (Az interneten kapott szakmai kritikák nagyrészt és rendre igaznak bizonyultak: azt a benyomást keltve a külső szemlélőben, hogy az ÁNTSZ és más egészségügyi háttérintézmények és alkalmazottaik teljességgel alkalmatlanok feladatuk ellátására is, nem hogy egy válság kezelésére!) A bizalomvesztés során fellépő bizonyítási kényszer a tömeges oltások megszervezése felé vitte e állami szervezeteket, ami - az események fényében látható - további társadalmi ellenállást szült. Ezekkel a tényekkel lehet - sőt szabad - vitatkozni, de véleményem szerint magukért beszélnek, és képletesen leírják azt a folyamatot, melynek hatására a bizalom, mely "Lepsénynél még megvolt", az új influenzavírus elleni küzdelemben elpárolgott. A kormány és minisztere, az alárendelt szervek gyakran nyilatkozó vezetők és helyetteseik a megvédendő lakosságtól elégtelent kaptak! (Ráadásul a bizalomvesztés - most már az elért eredmények ellenére – nevezettek lemondásával is nehezen helyreállíthatónak tűnik!) Az, hogy mostanság egyre több iskolát zárnak be, egyszerre jó és rossz jel, mert a vélhető H1N1-es megbetegedések számának növekedése mellett ez az egyik legbiztosabb módja a járvány megelőzésének. Az viszont intő jel, hogy az egészségügyi miniszter az ország házában nem válaszol közérdekű kérdésekre, mégis jobb, mintha nem mondana igazat, mint korábban tette. Járvány van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.