A Csongrád Megyei Önkormányzat által a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett megemlékezésen Pálffy István, a trianoni békekötéskor a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert unokája is megemlékezett a 90 évvel ezelőtti eseményekről. A koszorúzás után nagyapjáról és a békediktátumról kérdeztük. - Apponyi Albertet a 20. század egyik legjelentősebb magyar politikusának tartják... - Ha közbevághatok, hozzáteszem: ez, sajnos, nem általános megítélés. A rendszerváltás után mi, az unokái (akkor még négyen voltunk) kérvényeztük a fővárostól, hogy a Felszabadulás teret nevezzék ismét Apponyi térnek. Demszky Gábor ezt rögtön elutasította, mivel „a kisebbségeket elnyomónak és világháborús uszítónak” minősítette őt. Ezzel szemben Sztálin a mai napig Budapest díszpolgára... Amikor egy emléktáblát tettünk a házra, ahol nagyapám haláláig lakott, akkor hetekig kellett vitáznunk a hivatalokkal arról, felírhatjuk-e a név és a dátumok alá, hogy államférfi. Azt javasolták, írjunk annyit: országgyűlési képviselő. Nos, az ő 50 éves parlamenti tagsága alatt képviselőből ezerszám akadt, de Apponyi Albert csak egy volt! - Az ő politikusi tehetsége is kevés volt ahhoz, hogy bármit elérhessünk Trianonban. - Apponyi Albert tudta, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik, mégis kötelességének érezte, hogy elmenjen Párizsba és képviselje hazáját a béketárgyalásokon. Sajnos, teljesen reménytelen volt Magyarország helyzete, hiszen már a háború idején megígérték a környező népeknek, hogy ha szétbomlasztják a Monarchiát, akkor a darabjait elosztják közöttük. Ezeket az ígéreteket pedig be kellett váltani, és a győzteseket egyáltalán nem érdekelte, hogy tőlünk veszik el, amit nekik odaadnak. Nyugaton senki nem törődött velünk, hiszen nem tudták – és ma sem nagyon tudják –, hogy kik azok a magyarok. Tudták, hogy volt ez a Habsburg Birodalom, aminek egy része Magyarország, ahol egy furcsa nyelvet beszélnek. Akik itt jártak, azok általában szerették – de sajnos, ez sem volt mindenkire igaz. - Az újonnan létrejött államok közül melyiknek mi volt a magyarázata hazánk csonkolására, persze a területszerzésen kívül?- Mi kaptuk a legsúlyosabb büntetést a vesztesek közül. A háború fő bűnöse Németország volt, mégis mindössze egy olyan kártérítésre kötelezték, amit aztán sosem kellett megfizetnie. Ausztriától elcsatoltak néhány területet, ami sosem tartozott hozzá szervesen. És ezekkel szemben Magyarországtól elvették területének kétharmad részét, színmagyar lakosságú településekkel! A csehszlovák államnak azért kellett a színmagyar Csallóköz, mert enélkül a vasúti összeköttetést nem tudták volna megoldani a szlovák terület keleti és nyugati vége között. Erdélyben sokkal komplikáltabb volt a helyzet: a németek kijátszották egymás ellen a románokat és a magyarokat különböző ígéretekkel. A szerbeket pedig kárpótolni kellett a megtámadásukért. - Mi volt az oka, hogy Apponyiék nem kaptak esélyt a tárgyalások során hazánk érdekeinek védelmére? - Ennek oka részben a hanyagság is volt. Természetesen a győztes államfők nem foglalkoztak a békeszerződések részleteivel, ezeket osztályvezetői szinten egyeztették egymás között. Az antant döntéseit előkészítő bizottságok pedig főként az újonnan létrejött államok „szakértőit” vonták be a munkákba, akiknek természetesen kizárólag saját új országaik életképessége számított. Ezért kerültek a vasúti csomópontok és ásványkincsek a határok túloldalára. A másik ok az volt, hogy a tárgyalásokon részt vevők 1920-ban már egy éves tanácskozás után voltak és nagyon unták az egészet. Szerették volna mielőbb befejezni, ezért nem is akartak belemenni semmilyen változtatási javaslatba, amit a magyar delegáció felvetett. Elmondható: az emberi butaság ugyanolyan káros és rossz, mint a gonoszság.
