Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

ARC

Még mindig erős a magyarság immunrendszere

Még mindig erős a magyarság immunrendszere

2009. október 4., vasárnap
Még mindig erős a magyarság immunrendszere

Barlay Ödön Szabolcs az Isten és a haza kettős fundamentumának fontosságáról

Küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal teli életpálya áll Barlay Ödön Szabolcs paptanár, történész, a Professzorok Batthyány Körének tagja mögött. A 90 esztendős Barlay atya évekig ült a kommunizmus börtönében, az előző rendszer ellenségnek tekintette. A rendszerváltás óta járja az országot, minden meghívásnak eleget tesz, hogy az előző korok üzeneteit közvetítse az mai embereknek. A kommunizmus és a liberalizmus bűneiről, az Isten és a haza egységének, példamutató erejének szükségéről beszélgettünk vele szegedi látogatása alkalmával.- A Felvidéken született 1919-ben, egy zavaros időszakban, a vesztes első világháborút követően; a családjának menekülnie kellett otthonából. Milyen neveltetést kapott, milyen élmények hatására választotta később a papi és a tudósi pályát a Horthy-korban? - Rendkívül sok hozott kinccsel rendelkezem, igazán összetett génállományt örököltem, mely meghatározta életemet. Édesanyám református volt, és katolikus papot nevelt belőlem. Apám ezredes volt, majd tábornok, kassai nagyapám pedig szabadkőműves. Közép-Európa jóformán minden vonala bennem van: édesanyám felmenői között magyart, olaszt, svájcit és franciát is találunk, édesapám pedig délvidéki sváb családból származott. Édesapám a Vasbrigádoknál (Eiserne Brigade), a 34-es gyalogezredben szolgált. Mióta 2004-ben Papp Lajos szívsebészprofesszor megmentette az életemet, egy pillanatra sem veszem le az ujjamról az édesapámtól örökölt gyűrűt, melyet ő még 1902-ben, hadnaggyá avatásakor kapott! A háború, az ország, a Monarchia összeomlásával édesapám is padlóra került. Édesanyám tudta, érezte, csak úgy mentheti meg Jánosát, ha bátyám és két nővérem mellett egy fiúgyermekkel ajándékozza meg. Én akart élet voltam, nekem nem volt szabad sírnom, mosolyognom kellett egy egész életen át. Édesanyám mindig azt mondta: mosolyogva születtem – hittem is meg nem is, de később egy szülészprofesszor barátom felvilágosított, ez nagyon ritkán, ám valóban lehetséges! - Meghatározó volt a sorsa, választása szempontjából, hogy negyedik gyermekként született? - Abban az időben úgy tartották, hogy a gyermekek közül egy az apáé, egy az anyáé, egy a hazáé és egy az Istené – de én nem ezért lettem pap. Egyházi iskolákba jártam első elemitől, pedig nem voltunk különösebben vallásos család. Miután Kassáról kitoloncoltak bennünket, több helyen is megfordultunk, mielőtt édesapám Szabadkán vitézi székkapitány lett. 15 évesen gazdásznak készültem, 100 hold földünk volt Baranyában. Megismertem a pécsi ciszterci gimnázium igazgatóját, Kühn Szaniszlót, a nagy hatású szerzetes paptanárt. Az ő nyomdokain haladtam tovább, s lettem az, ami: keresztény és magyar! Ő általa értettem meg: a kereszténységért és a magyarságért érdemes élni. - Mennyiben jelentett akkoriban mást a magyarság és a kereszténység a nemzet életében, mint most? - Abban a korban azonban az Isten és a haza két pillére teljesen természetesnek számított. Bogár László közgazdászprofesszor barátom mondta nemrégiben, hogy a Horthy-korszakban, a 30-as években kitört nagy világválságot azért vészelte át a nép, mert az egy szakrális kor volt. És ez az, ami a mai nehézségek közepette Magyarországon (de persze világszerte is) hiányzik! Véleményem szerint Prohászka Ottokár nagy egyházi reformjának, vetésének köszönhető, hogy az 1930-as évektől 1956-ig vagy akár 1963-ig a magyarság életének mind nemzeti, mind egyházi szempontból talán legnagyszerűbb időszakát mutathatjuk ki. Azt követően a totálisan agymosó lágy kommunizmus zseniális módszerekkel rombolta le a két pillért, s kiváló táptalajt szolgáltatott a liberalizmus későbbi pusztításának. - Milyen iskolákban végezte tanulmányait? - Zircen a ciszterci monostorban, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanultam. Tíz éven keresztül képeztek ki bennünket! A zirci évek döntően meghatározták életemet, nagy hálával emlékszem akkori tanáraimra. Kis híja volt akkoriban, hogy bele nem törött a bicskám, ám bizton állítom: Zircnek köszönhetem, hogy 90 évesen itt ülök, s ilyen szellemi frissességnek örvendek. Öt éven át reggel negyed hattól este fél tízig tanultunk, dolgoztunk, idegstresszes állapotban voltunk, de mégis rajongtam Zircért, s ott lebegett előttem célként Kühn Szaniszló életpályája. Az egyetemen magyar-olasz szakosként a 16. századi olasz-magyar kultúrkapcsolatokat választottam szakterületnek, később művelődéstörténetből szereztem meg az Akadémia doktora címet. Paptanár lettem, egyetemi tanár, kutató, előadó, s ez a sokszínűség fantasztikus erőt jelentett. Kilátóra kell fölmenni, s onnét máshogy látja az ember a világot, a nemzetet, a magyar történelmet – ez a szintézislátás is benne van a génjeimben. - Életrajzából kiderül, hogy Mindszenty József szentelte önt pappá. Hogyan emlékszik erre vissza?- Ez egy érdekes történet, hiszen a német megszállás miatt gyorsan kellett döntenie és cselekednie a ciszterci rendnek. 1944-ben három évfolyamot szenteltek föl egyszerre, hogy ne érje őket bántódás, hiszen a kispapokat még elvitték a németek. Mindszenty József veszprémi püspökként szentelt föl bennünket Zircen. Döbbenetes, máig emlékezetes jelenet volt ez az életemben! A szemembe nézett: vállalod, akarod? Éreztem, Mindszenty belém nézett, s megerősítette, hogy valóban komoly, határozott és szilárd ez a vállalás. - A vesztes második világháborút követően, az egyre romló belpolitikai légkörben nehéz körülmények között lépett a pályára. Néhány évig dolgozhatott csak, aztán a kommunista rendszer derékba törte terveit. - A Pázmány-egyetemen és gimnáziumban is tanítottam az ifjúságot, majd három évig voltam káplán a ciszterci gimnázium melletti plébánián a XI. kerületben; 1951-ben azután mindentől megfosztva az utcára kerültem. Következett a B listázás, az egyházat a rendszer ellenségének kiáltották ki, összeomlott a szakrális Magyarország. Megszűnt az egyházi hittan is, a szülők nem merték vallásos neveltetésben részesíteni gyermekeiket. Létrehoztuk a földalatti egyházat, az arra fogékony családoknál tartottunk hitoktatást, hittanos gyerekeket táboroztattunk. Emiatt 1958-ban két évre internáltak, majd 1961-ben letartóztattak a kommunisták, akik rátették kezüket az „illegális” hittanra. Olyan sokan vettünk részt ebben, hogy az ÁVÓ-sokat a hadsereg politikai tisztjeinek is ki kellett segíteniük. Hadd meséljek el egy tanulságos történetet! – Miért politizál? – kérdezték tőlem. – Én sosem politizálok – feleltem. – Nem? A táborban miért rajzolt keresztet a kenyérre? – Ja, ha az is politika, akkor vállalom, igen. Nos, ez volt az a bizonyos szakrális Magyarország! A szüleim bennünket arra neveltek, hogy ha lesett a kenyér, vegyük föl, s csókoljuk meg, hiszen az Krisztus teste. - Mint a szakrális Magyarország képviselőjét és tanúját, nyolc év börtönre ítélték. Mik voltak a konkrét vádpontok ön ellen? - Ez ma már talán furcsán hangozhat: a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetőjének kiáltottak ki. Itt fogsz megdögleni! – ez volt az alapállásuk. A névsorolvasáskor úgy szólítottak: vitéz Barlay János horthysta tábornok pribék pap fia. Addig rúgtak, míg nem mondtam, hogy jelen. Fizikailag aztán a börtönben nem bántottak bennünket, de a kegyetlen pszichológiai kínzást rendkívül nehéz volt elviselni. 100-as égőkkel égették a szemünket, egyik szemem világát és hajamat elveszítettem, hallásom is károsodott. Minden nemzetközi normával szemben még levegőhöz sem engedtek jutni, zárt helyen tartottak. Megjártam a márianosztrai haláltábort is, vékony emberként lázas betegen kellett dolgoznom a kendergyárban. Mellettem pusztultak el az emberek. 1963-ban az általános amnesztia keretében szabadultam, mely a magyar kormány és Vatikán tárgyalásainak, illetve U-Thant ENSZ-főtitkár kemény fellépésének volt köszönhető. - Kiszabadulását követően a ciszterci rendből átkerült az esztergomi főegyházmegye papjai közé, szerzetesből világi pap lett, ám az előző rendszer mindvégig ellenségként kezelte. A rendszerváltás óta járja az országot, hogy a fiatalságnak feltárja az előző korok szépségeit, illetve bűneit. 90 évesen is fáradhatatlanul dolgozik: lelkipásztori munkát végez, s sorban adja ki a Prohászka Ottokár püspökről szóló könyveit. Honnan az energia és a derű mindehhez? - A Jóistentől. Megértettem, hogy minden erőmet összeszedve el kell számolnom, s át kell adnom a ma embere számára az előző korok legfontosabb üzeneteit, bevezetést kell nyújtanom a magyar történelem, a magyar nemzet szintézisébe. Néha vitatkozok Gazdámmal, a Jóistennel, de amíg bírom, minden meghívást elfogadok. Előfordul, hogy egy nap három programra is hivatalos vagyok. 90 évesen vettem autót, s egy kedves ismerősöm segítségével járok el a rendezvényekre. Ez a hivatásom – a hazámért és az egyházamért. - Mit gondol, hogy érzi: megérti a ma embere, hogy a magyarság jelenlegi problémáinak, az idehaza tapasztalható káosznak az egyik legfőbb oka az Isten és a haza kettős fundamentumának megroppanása? - Hiszem, hogy egyre többen ismerik föl a kommunizmus és a liberalizmus bűneit, egyre többen látják be, mekkora pusztítást okozott a magyarságnak ez a két eszme. Ha ugyanis az Isten és a haza nincs egységben, nem erős és nem imponál, akkor fordulhat az elő, ami nálunk, hogy október 23-án vagy március 15-én Kelenföldtől egészen a Móricz Zsigmond körtérig nincs egy piros-fehér-zöld zászló se! Itt tartunk. Megrokkantunk, elvéreztünk, de mégis bizakodó vagyok, hiszek a csodában, a megújulásban. - Miben reménykedhet a magyarság? Abban, hogy a nemzet immunrendszere még mindig erős, a fiatalság fogékony a jóra. A mai ifjúság tragédiája, hogy nem követelnek tőle, hiszen látják, hogy valamit érdemes megtenniük, azt meg is teszik, s ha látják, hogy valamiben érdemes hinniük, akkor hinni is fognak benne. Paptanár vagyok, keresztény magyar, hittel és tudatosan élem meg magyarságomat és kereszténységemet, hittel és tudatosan közvetítem a fiatalok felé az Isten és a haza eszméjét. Nagy örömömre egyre többen keresnek meg, hogy szeretnének találkozni velem, szeretnének meghallgatni, szeretnének osztozni tapasztalataimban. Nemrégiben 17-18 éves fiatalok jelentkeztek be hozzám, tizenketten látogatnak meg otthonomban. Közéleti Kört hoztak létre saját elhatározásukból az olyan értékek mentén, mint az egymásért való felelősség és a szeretet. Ugye, mondtam, hogy erős az immunrendszerünk, és bízhatunk a csodában?
Pázmány Péter egyetem Isten Kühn Szaniszló liberalizmus Barlay Ödön Szabolcs ÁVH Barlay atya ÁVÓ Eiserne Brigade nemzet Papp Lajos haza kommunizmus Mindszenty József Pázmány Péter Tudományegyetem

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo