„Az utolsó órában vagyunk”

Meg kell állítani a fiatal tudósok külföldre vándorlását – vallja Pálinkás József (képünkön), a Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban megválasztott új elnöke, akivel megválasztásáról és terveiről beszélgettünk.

-

Megválasztását követően a sajtó nyilvánossága előtt mondott le a Fideszben viselt párttisztségeiről és parlamenti mandátumáról. Közrejátszott ebben az, hogy a voksolást megelőzően egyik szegedi tudós kollégája az egyik országos napilapban arról értekezett, hogy helyes-e, ha az MTA elnöke egy politikához közel álló ember.

- Párttisztségeimről mindenképpen lemondtam volna, hiszen a törvény is erre kötelez. Azonban a korábbi vitáknak is köszönhető, hogy mindezt a sajtó képviselői előtt tettem meg. De én nem kerestem mindenáron a nyilvánosságot, sokkal inkább az említett cikk írója.

- Jól jellemzi a hazai viszonyokat, hogy a voksolás előtt sokkal inkább téma volt a jelöltek politikai hovatartozása, semmint szakmai felkészültsége.

- Valamennyi elődöm aktív szereplője volt a közéletnek, tehát korábban is voltak az Akadémiának a politikai életben szerepet vállaló vezetői. A tizennyolc korábbi elnök egyharmada például oktatási és kulturális miniszter volt.

-

Az eredmény alapján úgy tűnik, sikerült meggyőznie a többséget, hiszen első körben, ötvennyolc százalékos szavazataránnyal választották meg.

- Ez is azt mutatja, hogy az Akadémia tagjai és a doktor képviselők nem érezték úgy, hogy személyem és politikusi múltam megosztó lenne. Örvendetes dolognak tartom, hogy az MTA-n belül nem tapasztalható a mindennapi életünkre oly jellemző megosztottság és szembenállás.

- Milyen elvárásai vannak önnel szemben a tudóstársadalomnak?

- Az MTA-nak jól működő szervezetnek kell lennie. A legfontosabb, hogy a folyamatosság megmaradjon, miközben konszenzusra kell jutni, hogy a reformokat lezárhassuk. Utóbbi azért lényeges, mert így az Akadémia nem önmagával, hanem ismét a magyar tudomány ügyével foglalkozhat.

- Az általam ismert professzorok mindegyike az ifjú tehetségek külföldre vándorlását tartja a legnagyobb problémának.

- Magam is megdöbbentem azon, hogy az ifjú tehetségek milyen nagy számban hagyják el az országot. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyaránt hatalmas a kereslet a doktori képesítésű fiatalok iránt. Az utolsó órában vagyunk, gyorsan kell cselekedni, nem válogathatunk a módszerek között. Meg kell hoznunk azt a döntést, hogy legjobb tudósainknak magasabb fizetést, különleges státust biztosítunk. Ez külföldön is bevett és működő módszer.

- Tervezett intézkedéseihez nyilvánvalóan pénzre lesz szükség.

- Mint szinte minden változtatáshoz. Ráadásul az Akadémia egyik intézete sincs túl jó anyagi helyzetben, mégis cselekedni kell. Ha megvan a kormányzati akarat, akkor a költségvetésből tudunk forrásokhoz jutni.

- Ön Szegeden, a József Attila Tudományegyetem fizikus szakán szerezte diplomáját. Hogyan látja a város tudományos életének jelenlegi helyzetét?

- A Szegedi Tudományegyetem egyike az ország azon felsőoktatási intézményeinek, amelyek külföldön is jó eséllyel mérettethetik meg magukat. Ráadásul a városban működik az MTA egyik legjobb intézete is. A Szegeden lévő szellemi potenciált mindenképpen ki kell használni, de ez rengeteg munkával jár.

- Ebben vezető szerepe lehetett volna a Biopolisz programnak, de siker helyett csak kudarcról beszélhetünk.

- Én az SZBK-ban és a Szegedi Tudományegyetemen sok sikeres kutatást látok. Az is igaz, hogy ma a kutatók számára nagyon fontos – úgy érzem már az érdemi munkát akadályozó mértékben az –, hogy munkájukhoz ők maguk szerezzék meg a forrásokat, ezért nem tehetik meg, hogy válogassanak a felkínált lehetőségek között. Ha a kormányzat csak úgy ad pénzt, hogy pólusvárosként pályáznak, akkor így kell tenniük. A lényeg, hogy bevételhez jussanak. Szegeden mindenképpen érdemes a biotechnológiára építeni, hiszen egy jól működő rendszerrel meg lehetne állítani a régió leszakadását is.