Óz szemüvege

A hét fotója rovatunkban érdekes, elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják, ezúttal Óz szemüvegén át szemléljük a világot.

Nagy kérdés, hogy ki milyen szemüveget hord. Meg lehet közelíteni úgy is a problémát, hogy kire milyen szemüveget húzott észrevétlen a nagy Óz. Mert bizony itt, ebben a medializált 21. században egyre inkább olyan képek élesednek emberek millióinak lencséiben, hogy hajlamos vagyok feltételezni Isten mellett egy másik, feléje törő abszolútumot. Babilon, ugye? Mert hát igazából egy érett erkölcsi mércével rendelkező gondolkodó életszövetnek alapvetése kell hogy legyen, a ne ölj törvény, vagy hogy azt nem tehetem a másikkal, és nem is kívánhatom neki, amit önmagamnak sem szeretnék. Ezeknek az erkölcsi meghatározásoknak, minden szakrális attributumtól mentesen, egzakt axiómákká kellene válniuk. Belegondoltak már, micsoda ellentmondás, hogy olyat tegyek a másikkal, amit magamnak nem kívánnék? Mert ha ezt teszem, akkor e cselekedetemmel felhatalmazok mindenkit, még egyszer: mindenkit, hogy nyugodtan cselekedjék majd később velem is ilyeneket. Szerintem ez a törvény olyan tökéletesen van kitalálva a maga logikai gyökereivel, hogy. Most miért is mondom mindezt? Mert ma olyan korban élünk, ahol valaki, valakik, önmagunk vagy mi mindnyájan, együtt húzzuk fel azokat a szemüvegeket, melyek e törvényeket, logikai alapvetéseket mintha nem akarnák felfedezni. Vagy ha látják is, az üveg elnyeli. És e pillanatokban ott tartunk, hogy egymásra licitál gyilkosság és gyilkosság. És a legmegdöbbentőbb, hogy a képernyőkön ifjak nagy lendülettel magyarázzák, hogy jól van ez így, mert mi lenne, ha Szegedre lőnének, aztán mi megtámadnánk azokat, aztán megint lőnének stb. És el is hiszi, hogy igaza van! Szóval vissza kell lőni. És e logika mentén oda lyukadunk ki, hogy ki is adta az első pofont, mert ugye a másik mindig csak vissza. De erre aztán jönnek történészek, évezredeket ugranak, aztán médiumok heti rendszerességgel bólogatnak. Az odalövőknek és a visszalövőknek. De ki adta az elsőt? Érzik a zavart, látják, hogy nem látják? Mert nem mindegy? Sosem felejtem el az AFP hírügynökségnek azt a fotóját, ahol nagyon szép, copfos izraeli kislányok több tucatnyi, közel velük egymagasságú ágyúlöveg előtt térdeltek, és egyenként, alkoholos filccel üzeneteket írnak a szomszéd kislányoknak, ahová majd e bombákat „elküldik" a felnőttek... ezt nem ők találták ki; itt tartanak a felnőttek, és nevelik a gyermekeiket, vásárolják, készítik a szemüvegeket. Így sérülnek az erkölcsi alapvetések a világban már évszázadok óta, mert azokat a bizonyos szemüvegeket senki nem tanítja meg levenni.