2015 óta a fizikai Nobel-díj egyik várományosaként emlegették, mégis meglepődött, amikor kiderült, hogy az attoszekundumos lézertechnológia egyik megalapítójaként idén kiérdemelte ezt az elismerést. Ha a szakma ezt jósolta, miért érte váratlanul?
Az elmúlt években – 2018-ban és 2022-ben – lézerekkel kapcsolatos kutatásokat ismertek el. Idén augusztusban a Nobel-bizottság az attoszekundumos kísérletek helyzetéről tartott konferenciát – az utóbbival kapcsolatban azt szokták mondani, hogy az ilyen rendezvény az adott tudományterület tesztelésére szolgál –, mit ért el, milyen hatással van a többi tudományterületre. Azt gondoltam, az attoszekundumos fizika művelői jó pár évig nem kapnak Nobel-díjat. Tévedtem. Amikor jött a híres telefonhívás, pizsamában a délutáni előadásom fóliáit állítottam össze. Azt is megfontoltam, hogy fel sem veszem a telefont, mert általában nem fogadok rejtett számokról érkező megkereséseket
mondta Krausz Ferenc.
Tavaly a Wolf-díjat kapta meg. Annak az elismerésnek messze nem volt akkora visszhangja, mint a Nobel-díjnak.
A Wolf-díjnak a tudományos közvéleményben van nagy híre, a fizikában a második legfontosabb elismerésként emlegetik, de a nagyközönség előtt szinte ismeretlen. A Nobel-díjhoz egyetlen más elismerés sem fogható sem a szakmának, sem az utca emberének
Karikó Katalin édesapja hentesként dolgozott, az öné kőművesként kereste a kenyérrevalót. Azaz egyikőjük sem az értelmiségi lét előnyeivel indult útnak.
Lehet, hogy éppen ezért jutottunk el oda, ahol most tartunk. Feltételezem, hogy Karikó Katalin szülei is azt akarták, hogy a gyerekeiknek jobb soruk legyen, mint nekik volt. Könnyebben éljenek, mint ők, amit nagyobb tudással nagyobb eséllyel érhetnek el. Szüleim mindent megtettek azért, hogy a két fiuknak ehhez minden feltételt megteremtsenek. Ennek ára volt. Édesapámat ritkán láttuk, mert hétvégén is maszekolt, hogy nekünk mindenünk meglegyen
hangsúlyozta.
A gimnáziumban azt a tanácsot kapta, hogy rendben, szeresse a fizikát, de legyen egy olyan szakmája, ami biztos megélhetést ad. Így került a Műegyetem villamosmérnöki karára. Jó választás volt?
A tanáraim racionalitása vezetett a villamosmérnöki pályára. A tanácsot meghallgattam, de gyorsan kiderült, hogy a fizika iránti szeretetem sokkal erősebb annál, mint amennyi fizikát a Műegyetem oktattak. Ezért az ELTE-n a világhírű Marx György előadásait hallgattam. Ugyanakkor óriási szerencsémnek tartom, hogy a Műegyetemen Simonyi Károly – ő írta A fizika kultúrtörténete című csodálatos könyvet – hallgatója lehettem. Ő volt az, aki hatalmas motiváló tényezőt jelentett a műegyetemi jelentkezésemnél, hiszen éppen a könyve miatt a professzor a középiskolások körében is fogalom volt. Olyan egyéniség volt, akinek a munkássága, a személyisége messze túlhaladt az egyetem falain
1985-ben végzett a Műegyetemen, majd ott elindult a doktori képzés. Közben kapott egy négy hónapos ösztöndíjat a Bécsi Műszaki Egyetemre. Mit tett az osztrák fővárosban, hogy nem sokkal később Bécsbe hívták?
Abban a reményben mentem ki, hogy beleszagolhatok az ottani kutatásokba. Ez érdemben nem történt meg. Annyit értem el, hogy egy lézert működőképes állapotba hoztam. Hazatérve a Műegyetemen folytattam a tanulmányaimat és a kísérleteket. Az államvizsga után elkezdtem a doktori tanulmányaimat – az ösztöndíjam 4300 forint volt, amiből szűkösen, de meglehetett élni. Dolgoztam, és egyszer csak jött a bécsi telefonhívás: az időközben professzorrá kinevezett Arnold Schmidt asszisztensi állást ajánlott. Elfogadtam, hiszen a bécsi kutatási feltételek összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint az itthoniak. A kísérleti fizikában a lehető legjobb műszerekre van ahhoz szükség, hogy világszínvonalú kutatást tudjunk végezni. Ezeknek a műszereknek a beszerzésére annak idején Magyarországon nem voltak meg a források
emlékezett vissza a Nobel-díjas fiizkus.
Nem Magyarországon lennénk, ha nem jöttek volna olyan felvetések, hogy mennyiben tekinthető magyarnak Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja, hiszen mindketten évtizedek óta külföldön dolgoznak. Mennyiben magyar a fizikai Nobel-díja?
Olyan, hogy magyar tudomány, nem létezik. Egyetemes tudomány van. Az valóban elemezhető, hogy a Nobel-díjamban mekkora része van Magyarországnak. Szerintem óriási, hiszen ha Magyarország tanárai – kezdve az általános iskolától a középiskolán át az egyetemig – nem oltották volna belém a tudás igényét, nem adtam volna a fejem erre a pályára
jelentette ki Krausz Ferenc.
A hazai lézerfizika fellegvára Szeged, ahol évek óta működik a világszerte irigyelt lézerközpont. Ez nem jelent elég hazacsábító erőt?
Én ott dolgozom, ahol a legtöbbet tehetek a tudományért. Meggyőződésem, hogy jelenleg Németországban szolgálom legjobban a tudomány, és ezen keresztül a hazám érdekeit. A müncheni források és lehetőségek a hazai tudomány számára is hasznosak
Három legutóbbi kitüntetésével – Wolf-díj, Frontiers of Knowledge díj és a fizikai Nobel-díj – járó pénz jelentős részét egy alapítványnak ajánlotta fel. Mire fordítják a támogatást?
Ez az alapítvány a Science4People, amit a kollégáimmal hoztunk létre. Elsősorban az ukrajnai menekülteken próbálunk segíteni. Iskolát újítunk fel, informatikai eszközöket viszünk a rászorulóknak. Az egyik kárpátaljai segélyszervezettel vettük fel a kapcsolatot. Pár hete indult újabb programunk lényege, hogy a régió alsó és felső tagozatos oktatóit megkeressük, hogy korrepetálják a rászoruló gyerekeket. Magyarokat és ukránokat, őslakosokat és menekülteket egyaránt. Az első visszajelzések kedvezők. Később ezt a kezdeményezést szeretnénk kiterjeszteni, ehhez további mecénásokat gyűjtünk
Százötven ember munkáját irányítja Münchenben, Budapesten és Szegeden. Kikre számíthat?
Egy ilyen léptékű közösség hatékony működtetésére szükség van tapasztalt kollégákra, akikre nyugodtan rábízhatok bármilyen feladatot. Több ilyen kollégám van. Tudatosítom bennük, hogy ilyen szinten is számítok rájuk. A felszabaduló időmben a kutatási feltételek megteremtésén túl több idő jut a helyes, előremutató kérdések megtalálására
Fel tudná adni a kutatást?
Nem. Ez az én életem.
jelentette ki.
Kit hív meg a decemberi stockholmi díjátadóra?
Az egyéves és a két és fél éves unokámat örömmel vinném – a szülőkkel együtt.
A teljes interjú itt olvasható el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.