Tarhálási program, 70 évvel ezelőtt

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Vajon hányan mertek nemet mondani az „önkéntes” felajánlásra?

Hogy a békéért milyen egyszerű harcolni! – vigyorgott a még ép humorú ember a háború megviselte Magyarországon: csak fizetni kell. És kész. Máris sínen a béke ügye.

A békekölcsön nevű tarhálási akció 70 éve, 1950-ben lendült mozgásba. Egy évvel előtte, szeptemberben még csak a tervkölcsön nevezetű féltestvér köszönt be, és azonnal felpörgött az agitációs kampány. Nagy nap volt az emberek életében az a ’49-es szeptember 29-e: attól a naptól áldozhatták forintjaikat az ötéves terv oltárán. De hogy tényleg nagy napnak érezték-e, annak elképzeléséhez nem kevés irónia kell…

A vidék embere előtt fölrémlett a beszolgáltatás, a kíméletlen rekvirálás példája. A nemzetgyűlés 1947 tavaszi vitájában Nagy Imre a kedélyek lecsillapítására javasolta, hogy jó közepes termés esetén töröljék el, vagy legalább az alsó birtokkategóriákban mérsékeljék a kötelező beadást. Ez átmenetileg meg történt; ám a vártnál rosszabb terméseredmény, meg az ellátási gondok növekedése miatt a rendelkezést még az évben visszavonták. 1948 után, amikor a kommunista hatalomátvétel befejeződött, már föl sem merült a beszolgáltatási rendszer megszüntetése. A szabadpiac kimúlt, a közellátás akadozott. Ebben a helyzetben született az ötlet a magánpénz állami megcsapolására, „önkéntes” alapon. A nem kamatozó kötvények visszavásárlására az állam öt éves határidőt szabott meg. Ez gyakorta késett.

’49-ben nyilvántartás készült az azonnal fizetőkről – ők voltak a példamutatók –, és külön a heti-havi részletekben törlesztő „másodosztályúakról”. Meg persze a nem fizetőkről. Október közepén már több helyről nemleges jelentést küldött a jegyző, a fölajánlás akadozott, így hamarosan véget is ért az akció. Nem tudni, hányan mertek nemet mondani a bújtatott adó megfizetésére. Az álságosan megtakarításnak nevezett jegyzésben csak a körmönfont módon „cséplési” meg „őrlési” illetéknek nevezett sáp újabb változatát látták az emberek. És elegük volt a propagandaakciókból. De a kerék forgott tovább; csak egy év múlva már a neve lett tervkölcsön helyett békekölcsön.

Előző sztori

Elhalasztják a csütörtöki Szeged–Vardar-meccset

Következő sztori

Ciklon érkezik kelet felől, marad a felhős idő

Legutóbbi hasonló cikkek