///

Trianonra emlékezett az Országgyűlés

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A parlamenti emlékülés végén Orbán Viktor miniszterelnök odament az MSZP, LMP és a Jobbik frakcióvezetőjéhez is, akiknek kézfogással köszönte meg a megemlékezésen való részvételt – írja a Magyar Nemzet.

Az Országgyűlés megkezdte a nemzeti önazonosság védelméről szóló, kormánypárti képviselők által benyújtott politikai nyilatkozatot. Ez többek között kimondja, hogy a nemzeti sokszínűség nem veszélyforrás, hanem erőforrás, valamennyi nemzeti állam minden polgára és azok közösségei számára el kell ismerni a nemzeti önazonossághoz való jogot, azaz lehetővé tenni számukra, hogy elődeik anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjük otthonosságát mindannyian megörökölhessék, és mindezt továbbadhassák az utódjaiknak. Az I. világháború utáni béke jogfosztást jelentett a más államok fennhatósága alá került magyarok számára, áll a szövegben, de ők „úgy maradtak hűségesek szülőföldjükhöz és a magyar nemzethez, hogy mindeközben lojális és értékteremtő polgáraivá és közösségeivé váltak azon országoknak, amelyekben élnek”.

Mindig békésen harcoltak jogaikért, azonban még ma is gyakran találkoznak hátrányos megkülönböztetéssel és megalázással.

A nyilatkozatban az Európai Bizottságot pedig arra hívják fel, hogy „az uniós tagállamokban számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek több mint ötvenmillió tagjára tekintettel kezdeményezze erről kötelező érvényű uniós jogszabály megalkotását”.

Trianon öröksége számunkra a XXI. században is létkérdés – mondta Kövér László, emlékeztetve arra, hogy a két világháború között elődeink revízióval próbálkoztak, amely nem jelentett megoldást, a kommunizmusban pedig Magyarországon elhallgatták, a külhonban pedig elhallgattatták a magyarokat. 1990 után a transzatlanti és EU-s csatlakozás volt az alternatíva.

– A külhoni magyarság küzdelme nemzeti önazonosságához való jogáért európai ügy. Azért, mert hasonló identitásküzdelem vár minden európai nemzetre, mint amelyet a külhoni magyarság vív száz éve – mondta Kövér.

Az eredményes európai önvédelemhez kell az identitás fundamentuma is, az európai embereknek tudniuk kell, hogy mitől európaiak.

A keresztény és nemzeti kultúra mellőzésével ilyen európai tudat nincs. – Európa addig tart, amíg kereszt van a sírhelyeken. Ha mindez megváltozik, Európa kisebbségbe szorul a saját területén – mondta a házelnök.

A külhoni magyarság szenvedéseit úgy foglalta össze Kövér László, hogy megmásították nevüket, megbüntették őket saját jelképeik használata miatt, elvitatták tőlük nemzeti hovatartozásukat, elvitatták történelmüket, emlékeiket lerombolták. A diktatúrák során elrabolták javaikat, kártérítést nem kaptak. Büntetlenül uszíthattak, gyűlölködhettek ellenükben. Nemzeti hovatartozásuk okán potenciális fenyegetésnek minősítették őket.

– A mai napon, 2020. június 4-én a legmélyebb hálánkat és legnagyobb elismerésünket fejezzük ki a Trianonban elszakított nemzeti közösségüknek az évszázados helytállásukért, hűségükért a magyar nemzethez és a szülőföldjükhöz, nemkülönben azért is, hogy lojális és értékteremtő polgáraivá váltak azon államoknak, amely fennhatósága alá kényszerítette őket a történelem – mondta Kövér László.

A házelnök szerint az uniós alapdokumentumban is megtalálható a nemzeti identitás szóösszetétele, jogként elismeri, garantálja. Ám ennek nem határozták meg a fogalmát. Kövér szerint a nemzeti önazonosságról szóló, az Országgyűlés előtt fekvő nyilatkozat ennek a hiányosságát próbálja pótolni. A nemzeti identitás alanya – a dokumentum megfogalmazása szerint – az adott állam területén meghatározott idő óta élő nemzeti közösségek, függetlenül attól, hogy számbeli többségben vagy kisebbségben élnek-e.

– A mi válaszunk az, hogy nemzeti identitása az embereknek, az állam polgárainak van, ez az identitás, mint tudatállapot és értékrend az anyanyelvükből, a kultúrájukból és a szülőföldjükből fakad – összegezte a házelnök. Európában és a Kárpát-medencében nem az államhatárok megváltoztatásával kezelhetők a nemzeti kérdések, hanem az állampolitikák megváltoztatásával, a nemzeti önazonossághoz való jog biztosításával – tette hozzá.

A magyarság ezeréves Kárpát-medencei történelméből száz nehéz esztendő van a hátunk mögött és a magunk által alakító jövő áll előttünk – mondta Kövér László.

– Kívánjuk, hogy a világban legyen béke, szabadság és egyetértés – fejezte be beszédét a házelnök.

A köztársasági elnök felidézte Szent István intelmeit, amelyben a király arról ír fiának: mértéken felül senkit se büntessen. Ehhez képest Áder felidézte, hogy Németország és Magyarország büntetésének mértéke nincs arányban. A területveszteség a németek esetében 13 százalék, Magyarország esetében 67 százalék. Lakosságarányban a németek négy százalékot vesztettek, Magyarország hatvanat.

Áder János felidézte azt is, hogy a béketárgyalásokon a magyar delegáció álláspontját, érveit nem mondhatta el, mindössze egyetlen felszólalásra volt lehetősége.

– A népek önrendelkezésére vonatkozó wilsoni elveket csak Magyarország kárára érvényesítették – emlékeztetett a legfőbb közjogi méltóság. Áder felidézte, az ország sorsáról sunyi háttertárgyalásokon, 1920-nál jóval korábban döntöttek. – Felkészületlen politikusok, politikai kalandorok, önjelölt próféták, fizetett ügynökök, elfogult, részben korrumpált szakértők, magyargyűlölettel fertőzött újságírók közös munkája mindaz, amit ma trianoni diktátumnak hívunk – összegezte Áder.

A köztársasági elnök feltette a kérdést, hogy békét hozott-e Trianon; segítette-e a térség gazdasági fejlődését; csökkentette-e az etnikai feszültséget a térségben? A válaszokat megadva azt mondta: nem.

Áder János felidézte Churchill szavait: „egyetlen olyan népe vagy tartománya sincs a Habsburgok birodalmának, amelynek a függetlenség elnyerése ne hozott volna olyan kínokat, amelyeket hajdani költők és teológusok a kárhozottaknak tartottak fenn”.

A köztársasági elnök felvetette, hogy igazságos volt-e a trianoni döntés. – Az, hogy mi magyarok igazságtalannak érezzük, érthető. De mit gondolnak mások? – tette fel a kérdést. A magyarbarátsággal nem vádolható Harold Nicolson szerint a békediktátum következményeit „igen súlyosnak” minősítette. A köztársasági elnök több más politikustól is idézett, így Mitterrand francia köztársasági elnöktől is, aki a versailles-i szerződést igazságtalannak minősítette.

A köztársasági elnök elmondta, számos írót, költőt idézhetne Trianon kapcsán. Végül választása Ruttkay Arnold versének részletére esett:

Nem volt még elég…?

Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?
Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.

– A 100. évfordulón indokolt, hogy a saját házunk táján is söprögessünk – vetette fel a köztársasági elnök. Áder elmondta:

az ország vezetőinek katasztrofális ténykedése tovább súlyosbította az elcsatolt területek miatt kialakult helyzetet.

Konzervatív tehetetlenség, liberális tehetségtelenség és a bolsevik eszme adott randevút egymásnak – mondta.

A legfőbb közjogi méltóság szerint 1918 és 1919 fordulóján nem működött megfelelően a hírszerzés, az önvédelmi ösztön, a diplomácia. Áder szerint a hibák többek voltak politikai vakságnál, azok súlyos felelőtlenség következményei. – Károlyi Mihály egyetlen dolgot megtehetett volna: egyben tartja a hadsereget és erős karhatalmat épít ki, ami védelmet jelenthetett volna a betörő csehek és románok ellen – mondta.

– Vesztes háború, két forradalom okozta káosz, Trianon súlyos társadalmi-gazdasági következményei, csőd szélére jutott állam – vázolta fel az akkori helyzetet Áder János, hozzátéve, hogy a rendteremtés Bethlen Istvánra maradt, akiről egy angol történész megjegyezte, a háború utáni időszak egyetlen politikai tehetsége volt.

Bethlen István megteremtette a politikai stabilitás, majd a gazdasági kilábalás feltételeit. Csökkentette Magyarország nemzetközi elszigeteltségét, sikerült a gazdaság újraindításához szükséges kölcsönhöz jutnia. A magyar piacot védő vámokat vezetett be. – Az eredmény minden elképzelést felülmúlt – összegezte Áder János, emlékeztetve, hogy 1925-től minden évben költségvetési többletet ért el a kormány és jelentősen növelni tudta az oktatásra és közegészségügyre fordított pénzeket.

Eltelt száz év, telve fájdalommal, veszteségekkel, sok-sok tapasztalattal.

Magyarországot újra és újra megvádolják a határok megváltoztatásának szándékával, figyelmen kívül hagyva, hogy amikor erre a történelem lehetőséget adott, hazánk sosem élt területi követelésekkel

– emlékeztetett a köztársasági elnök.

– Tiszteletet adunk a Magyarországon élő nemzetiségeknek és azt szeretnénk, ha ők is tisztelettel fordulnának felénk. Nekünk egymás javára és nem egymás ellenében kell dolgoznunk. A nagyhatalmak hibáit nekünk kell helyrehoznunk, ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk – mondta a köztársasági elnök.

A köztársasági elnök azt üzente a szomszédos államoknak, hogy nem leszünk partnerek az elhallgatásban, a történelemhamisításban, az anyaországon kívül élők megtagadásában.
– Partnerek leszünk viszont az őszinte beszédben, a történelmi esélyek kihasználásában, a magyarok és magyarok, a magyarok és más nemzetiségűek közötti kötelék erősítésében. Senki sem vitathatja el a jogot, hogy azért dolgozzunk, hogy a nemzet lelki határai változatlanok maradjanak.

A legfőbb közjogi méltóság emlékezettet, június 4-ét tíz éve úgy nevezik: a nemzeti összetartozás napja. – Az elmúlt tíz évben az volt a célunk, hogy építsünk ott, ahol az elmúlt évtized csak rombolni tudott – mondta, majd kifejtette, hogy a kabinet megtöltötte a nemzetpolitika fogalmát tartalommal, segítséget, képzéseket nyújtott a határon túliaknak.

A magyar Országgyűlés tíz év alatt megtízszerezte a nemzeti összetartozás kiteljesítésére szánt források. Tíz év munkája termőre fordult – mondta Áder János.

– Száz év elteltével, két világháború után, Trianontól és gazdasági válságoktól gyötörten, egy több mint négy évtizedes szocialista, kommunista vargabetű után, egy levert forradalmat követően, többször is az államcsőd szélére jutva itt vagyunk, élünk. A jövőben bizakodva mondhatjuk, a magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is – fejezte be beszédét Áder János köztársasági elnök.

A parlamenti emlékülés végén Orbán Viktor miniszterelnök odament az MSZP, LMP és a Jobbik frakcióvezetőjéhez is, akiknek kézfogással köszönte meg a megemlékezésen való részvételt.

(MN)

Előző sztori

Gémes László: A magyarság büszkén őrzi hagyományait

Következő sztori

1920: amikor néma csönd lett

Legutóbbi hasonló cikkek