Napra pontosan két éve mondott le a miniszterelnök-jelöltségről Botka László. Az ellenzéki kommentátorok szerint azért kényszerült erre, mert megbukott a politikai stratégiája – írja a Délmagyar.
Saját pártja nem kért belőle
Botka vesszőfutása 2016 nyarán, a szocialista párt tisztújító kongresszusán kezdődött. Szeged polgármestere az országos választmány élén folytatta volna a munkát és a választási felkészülést, de saját pártja nem kért belőle, inkább Hiller Istvánt választották utódjául. A sajtóhírek szerint
azért volt elegük Botkából, mert sokaknak nem tetszett, ahogy korábban a választmányi üléseket vezette.
– Ön szavazna egy miniszterelnök-jelöltre, amelyet a saját pártja a vezetőjének sem választ meg? – kérdezte a tisztújítás után az index.hu újságírója. Politikatörténeti kuriózum lenne. Mit írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt – válaszolta akkor Botka.
Politikatörténeti furcsaság lett
Szeged polgármestere csapnivaló jós. Alig telt el öt hónap és a 168 óra hasábjain üzente meg a párttársainak, hogy mégis vállalja a jelöltséget. Indulását három feltételhez kötötte: közös listát, szavazatszerzési képesség alapján kiválasztott egyéni jelölteket és új baloldali politikát követelt. Később Gyurcsánytól is szabadulni akart, pedig nélküle valószínűleg megszűnne a DK. 2017 szeptemberében robbant a politikai bomba. Korábban a civil tüntetések szervezésével és népszavazási kezdeményezésekkel ismertté vált Lattmann Tamás nemzetközi jogász azt mondta, hogy eredetileg ő lett volna a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, mielőtt közbelépett volna Botka. A párt vezetői kézzel-lábbal tagadták a paktumot.
Szeged a menekülőpálya
Nem csak Botka miniszterelnöki álmai kaptak léket két évvel ezelőtt: az idén májusi európai parlamenti választáson az MSZP-Párbeszéd közös lista mindössze 6,61 százalékot szerzett, amivel egy országgyűlési választáson nem jutottak volna be a parlamentbe. Botkának ezért élet-halál kérdése, hogy minél több logót felragaszthasson plakátjaira.
Szeged maradt számára az utolsó menedék: ha veszít, politikai karrierjének is végleg leáldozik.
Márpedig békét vagy együttműködést az ő környezetében ma sem lehet látni. Gondoljunk csak a DK jelzésértékű késlekedésére az ellenzéki pártok szegedi „összefogásának” bejelentésekor. Vagy a jövő terveiből kihagyott és önálló polgármesterjelöltként induló dorozsmai szocialista képviselőre, Lauer Istvánra. Vagy Mózes Ervinre, vagy Solymos Lászlóra, vagy a szegedi uszoda kormányzati támogatására…
További részletek ITT olvashatók.
