A Csongrád Megyei Kormányhivatal és a Csongrád Megyei Önkormányzat közös koszorúzással és mécses gyújtással emlékezett a kommunizmus áldozataira a Glattfelder téri emlékműnél. A megemlékezésen beszédet mondott Dávid Szaniszla, egykori ötvenhatos elítélt, aki a magyarság megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. A Magyar Országgyűlés 2000-ben február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
Ebből az alkalomból szervezett közös megemlékezést a Csongrád Megyei Kormányhivatal és a Csongrád Megyei Önkormányzat a Glattfelder téri emlékműnél. A megemlékezés a Himnusz meghallgatásával kezdődött, Dávid Szaniszla, egykori ötvenhatos elítélt beszédével folytatódott.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy erről az emlékhelyről szólhatok – kezdte beszédét Dávid Szaniszla.
– Nagyon fontos, hogy megőrizzük azoknak az emlékét, akik az embertelen körülmények között is megállták a helyüket és a legszebb éveiket áldozták a hazáért.
Még nagyon sok munka vár azokra, akik vállalták, hogy hazánkat megvédik minden ellenségtől és csak a magyarok javát segítik. Mi idősebbek megtettünk mindent, amit az élet ránk osztott, most a fiatalokon a sor – fogalmazott.
Dávid Szaniszla szerint, ehhez a munkához jól felkészült fiatalokra van szükség, akik a jövőre felkészülve mindent megtesznek hazánk további felemelkedéséért. Nem fegyverrel, nem háborús körülmények között, hanem békés munkás élettel, egymás iránti szeretettel – hangsúlyozta.
Az egykori ötvenhatos elítélt a beszédében üzent a jelenlegi ellenzéknek is.
– Szeretnék szót érteni azon ellenzéki magyarokkal is, akik érthetetlen okokból minden erejükkel azon vannak, hogy a magyarságot felszámolni akaró ellenfeleink mellé állnak és őket segítik, szembefordulva a magyar néppel. Üzenem nekik, hogy a pillanatnyi előnyök semmit sem érnek. Büntetlenül senki nem lehet hazájának ellensége.
Senkinek nem lehet célja, hogy kiközösítsék az országból. Minden magyarra szükség van, s mindenkinek jut lehetőség a felemelkedésre – zárta gondolatait.
A beszédet követően a jelenlévők koszorúkkal és mécsesekkel adóztak az áldozatok emlékének.
Kovács Ferenc képgalériája:
