Múltidéző 21. rész: A szegedi dóm története

Az 1880-ban megálmodott, majd 1930-ban felszentelt szegedi fogadalmi templom a születése óta a város jellegzetes szimbólumának számít. Emellett a szeged-csanádi egyházmegye székesegyházaként fontos szerepet tölt be az ország vallási életében. A kereszténység legfontosabb ünnepe, a karácsony alkalmából felidézzük szeretett városunk fogadalmi templomának történetét.

1880. november 28-án a szegedi városatyák elhatározták, hogy az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból templomot emelnek a város szívében. Sokáig tartott, amíg megfelelő telket és egy pénzügyileg is megvalósítható tervet találtak. A város vezetése végül 1883. január 22-én a Dömötör-torony melletti területet jelölte ki a templom építésének helyéül. A neoromán stílusú épületet Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója és Foerk Ernő közösen tervezték. A terveket 1913. március 18-án fogadták el a városatyák.

A kőbe épített jel

A templom alapkövét ünnepélyes keretek között 1914. június 21-én rakták le. A díszünnepségen Glattfelder Gyula csanádi püspök kőbe épített jelnek nevezte az épülő dómot. – Kedves jó híveim –mondotta többek közt –, ez a fogadalmi templom, amely épülni fog, kőbe épített jel lesz, hogy a magyar népet – nemcsak a szegedi népet, hanem az egész magyar népet –, melynek szíve talán leghangosabban itt dobog az Alföld szívében, hogy ezt a magyar népet istentől elszakítani nem lehet soha – olvasható a Délmagyarország 1914. június 23-i számában.

A dóm 1930 óta a szegedi városkép jellegzetes eleme (Fotó: Kovács Ferenc)

Az első világháború miatt félbe kellett hagyni a munkálatokat, sőt egészen 1923-ig szünetelt az építkezés. 1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanazon év karácsonyán celebrálta Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban. 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra.

Harmincezer ember a felszentelésen

1930. október 24-én Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében felszentelték a dómot. A korabeli újságok beszámolói szerint közel harmincezer ember vett részt a díszes ünnepségen. – Az óriási tér este hat óra óta nyelte az emberek százait, ezreit. Voltak olyanok, akik már délután odaálltak, hogy este kilenc órakor részesei lehessenek a felvonulásnak. A térre vezető utcákon emberfolyók torkoltak a templomtéri tengerbe. Este nyolc órakor tízezer, kilenc órakor tizenötezer és mire kirobbantak a bengáli tüzek a tornyok magasságában, harmincezernyi tömeg állott az árkádok között. És akik nem fértek el a téren, azok a kívül eső utcákból nézték a nagyszerű kivilágítást – olvasható a Délmagyarország 1930. október 26-i számában.

Ezeréves közösség szimbóluma

– A szegedi dóm az egyház hagyományában nemcsak fogadalmi templom, hanem székesegyház is – mondta Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök. – Minden egyházmegyének, ami területi egységgel bír, szükségszerűen rendelkeznie kell egy székesegyházzal. Ez szimbolizálja az élő kövekből épült egyházmegye egész közösségét. A mi esetünkben ez egy közel ezeréves közösség, hiszen 12 év múlva, 2030-ban ünnepeljük az alapítás ezredik évfordulóját – fogalmazott a püspök.

Fogadalmi templomból székesegyház

A szegedi dóm eredetileg fogadalmi templomnak épült, de 1930-ban székesegyházzá vált, ugyanis a trianoni határok véglegesítését követően az egyházmegye püspöke Temesvárról áttette a székhelyét Szegedre. A szegedi dóm kezdettől fogva a Csanád vármegyei püspökség, 1950-től a Csanádi Egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza. Emellett a katedrális a szegedi városkép jellegzetes eleme.