Előhang: neszek a csizmatalp alól

Október 16-a még messze volt. „Az” a bizonyos ’56 októberi tizenhatodika legalábbis nagyon messze: évekre. A diákság akkor, a ’40-es évek végén még csöndben volt. Várkonyi Balázzsal emlékszünk vissza.

Köreikből azonban olykor zajok szűrődtek ki… Mondhatni, a csizmatalp alól, mert megfélemlítésképp minden sarkon, minden fontos kereszteződésben ott posztoltak az egyenruhások. Rendőrök. A legfélelmetesebbek, az ávósok jobbára házhoz mentek. Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened – üzente a kor fekete humora…

1949 októbere: az egyházak elleni diktatórikus fellépés tettre sarkallja vallásos ifjakat. Az erőszakkal államosított Szent Erzsébet Leánygimnázium két tanulója leszakítja az iskola faláról a vörös csillagot, megsemmisíti a faliújság propagandacikkeit. A diáklányokat azonnal kicsapják az iskolából. És ez csak a kezdet! Volt, ahol a tanulók valóságos zendüléssel reagáltak a csoportos miselátogatás tilalmára. A fiatalok megérezték erejüket. A csöndes ellenállás hozadéka: a templomok látogatottsága jócskán megnőtt, és a gyerekeket szüleik egyre nagyobb számban íratták be hittanra. Pedig az ’50-es években – hogy ezt nehezítsék – a hittanoktatást az esti órákra tették. Azon aztán már senki sem csodálkozott, amikor a békekölcsönjegyzés szabotálására felhívó kiáltványok terjesztésében a felnőttek mellett a diákok maguk is segédkeztek. A városi idill képei: az Új Zsótér-ház előtt a „fakabát” a főszereplő. Szőreg, Szerb utca, 1954: ortodox templom pufajkás közeggel és az RA 143-as rendszámú Tátra autóval. Már csak két év volt hátra ’56-ig…

Fotó: Fortepan