Jobbik Csongrád megyei ex-alelnök: elvtelen megalkuvás lett a Jobbik veszte
Évek óta érezni lehetett, hogy nem egységes a párt- állítja Dobi Zsolt, a Jobbik egykori Csongrád megyei alelnöke. Múlt héten, miután kizárták a pártból Toroczkai Lászlót, elsők között jelentette be távozását a Jobbikból. Azt mondja, hogy van olyan része a megyének, ahol teljesen megszűnik a párt képviselet.
- Mi volt az a pont, amikor azt mondta, hogy ez már nem az a Jobbik, amiben szívesen politizál?
- Sok ilyen pont volt. A két évvel ezelőtti tisztújítás során kialakult vita az elnöki vétójog kapcsán volt az első figyelmeztető jel, hogy valami nagyon nincs rendben. Ezt követően számos olyan - a tagság és szimpatizánsi kör számára teljességgel érthetetlen - döntés és intézkedés történt, mely teljesen más irányba terelte a Mozgalmat. Megszűnt a mozgalmi élet, az alulról szerveződő bajtársi közösségből szinte kivált a parlamenti frakció és az országos vezetés. Az elmúlt időszakban olyan mérvű értékvesztés történt a Jobbikban, amihez már nem tudtam a nevemet adni.
A néppárti törekvések mögött, a hatalom minden áron való megszerzése, az elvtelen megalkuvás zajlott, a szavazatmaximálás reményében a nyílt, őszinte üzeneteket felváltotta a demagógia.
Az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, természetesen, Dúró Dóra frakcióból, illetve Toroczkai László pártból való kizárása volt. Erről az érintettek már mindent elmondtak. Úgy érzem, a végsőkig kitartottam, talán tovább is, mint kellett volna…
- Mennyire érzi megosztottnak a vidéki- elsősorban a Csongrád megyei szervezetet?
- Azt tudni kell, hogy a szorosabb és közvetlenebb kommunikáció, érdemi munka nem megyei, hanem választókerületi szinten történik. Tehát a választókerületek szinte külön életet élnek, így a megyei vezetésnek nem sok ráhatása van a helyi szervezetekre. Azokra a szervezetekre, melyekből mára alig maradt. Tudatos és módszeres leépítés zajlott Csongrád megyében ezen a területen. Az eredmény a választási statisztikákból egyértelműen kimutatható. Mint ahogy az is, hogy nyolc év parlamenti részvét mellet, a Jobbiknak semmilyen előrelépést nem sikerült elérni Szegeden, az ország egyik legnagyobb városában.
A szegedi szervezet teljes mértékben meghajol a központi akarat előtt, ők azok, akik örömmel konstatálják a most történteket. Érdekük fűződik hozzá, lelkük rajta.
De a kérdésre válaszolva, tudomásom szerint, napokon belül bejelentheti több szervezet is a feloszlatását, tagjai kilépnek a pártból. A Homokhátság például teljes egészében jobbikos szervezet nélkül marad. De máshol sem különb a helyzet. Háttérbeszélgetések zajlanak, keressük egymást, de természetesen nem nyilatkozhatok Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád nevében, azonban biztos vagyok benne, megfontolt döntést fognak hozni a hogyan továbbról.
- Szerepet játszhatott a változásokban Vona Gábor háttérbe vonulása? Ha marad, akkor egységes maradhatott volna a párt?
- A Jobbik évek óta nem egységes. Mint azt az elején is mondtam, a parlamenti frakció és az országos elnökség teljesen eltávolodott a tagságtól.
A párt eljutott a több tízezer főt felvonultató, erőt és tiszta üzeneteknek teret adó utcai megmozdulásaitól az egy-két ezres, a balliberális oldal vállalhatatlan figuráival összeölelkező demokráciaféltő „tüntikékhez”.
A vidéki alapszervezetek jórészt inaktívvá váltak, senki nem foglalkozott velük. Borítékolható volt előre, hogy a 2018-as országgyűlési választás nagy fordulat lesz a Jobbik életében. Így vagy úgy. Az eredmény ismert, teljes megsemmisülés, hiába az optimista hangok, a választók számának megtartásáról. A Jobbikra most voksukat adók, inkább szavaztak valami vagy inkább valaki ellen, mint sem a magyar, keresztény nemzeti értékeink és identitásunk ügyének radikális képviselete mellett. Mert ilyen már nincs.
- Életképesnek érzi a „Mi Magunk” platformból alakulni látszó mozgalmat úgy, hogy nincs egy párt a háttérben?
- Teljes mértékben. A Jobbik vezetésében abszolút alábecsülik a bennük csalódottak számát, akik nagy része örömmel és hatalmas tettvággyal csatlakozik a Mi Magunk platformból közben önálló politikai erővé váló Mi Hazánk Mozgalomhoz. Június 23-án, jövő szombaton régi bajtársak fognak találkozni. Őszintén remélem, sőt biztos vagyok benne, kitűnő hangulatú rendezvény lesz, sok résztvevővel, várhatóan hatalmas médiaérdeklődéssel. Az pedig már most beszédes, hogy a Jobbikhoz közel álló médiumok elkezdték egyrészt bagatellizálni a zászlóbontást, másrészről pedig sorozatban gyártják a mocskos stílusú lejárató anyagokat a pártot otthagyó radikálisok ellen. Szerintem ez méltatlan és gyalázatos.
