Ízirájder, öcsém! – Babettával mentek a tengerig

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

babetta1

2500 kilométert tett meg Szegedtől a bolgár tengerpartig néhány bátor motoros. Helyesebben segédmotoros, hiszen Jawa Babettákkal indultak el. A pedálos járműveket alig több mint két lóerős motor hajtja.

„Mindig az út a legszebb. Borzongás tölt el, amikor belegondolok, hogy ezekkel a kis járművekkel milyen messze vagyunk az országtól” – 10 napig tartott az a hatalmas kirándulás, amelynek három Jawa Babetta segédmotoros kerékpárral vágtak neki Szegedről. A 2,4 lóerős járművek még a Kárpátok bércein átküzdötték magukat, hogy leérjenek a bolgár tengerpartig. Az út Szegedtől Szegedig 2500 kilométer volt.

„Egy Balatonra Babettával lemenő barátunk után kaptunk kedvet ahhoz, hogy mi is túrázzunk. Ahogy egyre több belföldi utat tettünk meg, úgy fejlesztgettük is a járművünket: kicseréltük az üléseket, a lábtartókat, nálam még lábgáz is van, hogy tudjak kamerázni” – árulta el Farkas Gábor, a túra egyik résztvevője, akitől fentebb is idéztünk. Később – 900 kilométert vezetve – az egész országot körbemotorozták, majd az Adriai-tengerhez is eljutottak.

babetta3

A most nyáron eldöntött úti célhoz minden korábbinál több kilométert kellett megtenniük. Szeged után érintették a transzfogarasi utat, Brassót, Moldávia határát, Tulcsa városát, Konstancát, majd átléptek Bulgáriába. Visszafelé Bukaresten, az Olt völgyén, Nagyszebenen, Déván és Temesváron keresztül jöttek. „A 2500 kilométeren 33 km/órás átlagsebességet tudtunk tartani. 50-60 kilométerenként álltunk meg pihenni. A leghosszabb út, amit egy nap megtettünk az 408 kilométer volt” – mondta.

„A Babetta egysebességes, azaz ha a hegyen felfelé elkezd lassulni, akkor először lábbal rugdosva segítjük, s ha ez sem ér semmit, egy idő után leszállunk, s toljuk” – a hegyek különösen nagy kihívást jelentettek. A legszebb európai autóutak közé sorolt transzfogarasi út legalább olyan szép, mint amilyen nehéz volt számukra. Ezzel egyenértékű szépséget jelentett számukra a Mamaia Beach tíz kilométere, amikor a homokos szakaszon, gyakorlatilag a vízben motoroztak végig az elindulást követően.

Meglepő módon szinte senki nem ismerte a típust Bulgáriában és Romániában, sőt robogóból is keveset láttak. „Nagy feltűnést keltettünk, még az úton közlekedő is autósok is integetnek, tudták, hogy valami különlegeset csinálunk” – vélekedett Farkas Gábor. A lassú tempó miatt gyakran előfordult, hogy akár rá is köszöntek a mellettük elsétálókra az adott ország nyelvén.

Kevesebb hibával kellett megküzdeni az előző nyárhoz képest, a hőséggel viszont nem tudtak mit kezdeni. Azt már elhatározták, hogy jövő nyáron is indulnak valamerre. Egyelőre annyi biztos, hogy a Földet még nem motorozzák körbe, habár a kilométerek száma alapján egyre közelebb kerülnek ehhez.

Default thumbnail
Előző sztori

Gyulladáscsökkentővel mérsékelték a szívroham kockázatát

Következő sztori

A húszméteres álomhatárra tör Márton Anita

Legutóbbi hasonló cikkek