Víz előtt és Víz után – a nagy árvízről tartottak előadást Szegeden + FOTÓK

A 138 évvel ezelőtti nagy szegedi árvízzel foglalkozott legutóbb a Polgári Platform előadássorozata. A témában Marjanucz László tanszékvezető egyetemi docens, az SZTE BTK oktatója mutatta be az 1879-ben történt eseményeket a fogadalmi templom altemplomában.

Két hónap után újabb ismeretterjesztő előadással folytatódott a Szegedi Polgári Platform sorozata. Ezúttal

Marjanucz László

mutatta be az 1879-es nagy árvizet, s az azt követő újjáépítést. A program előtt

Simon Miklós

képzőművész kiállítását nyitották meg a fogadalmi templom altemplomában. „Minden közösség történetében vannak kiemelkedő pontok. Szeged életében az egyik ilyen az 1879-es árvíz, amely elpusztította a várost, de ez a pusztulás egyúttal feltámadást is hozott” – kezdte előadását a tanszékvezető egyetemi docens. Az SZTE BTK oktatója ismertette: Szeged akkoriban a népesedő városok közé tartozott. 1870-ben 70 ezer főt regisztráltak itt, amivel az ország második legnépesebb településének bizonyult. Érdekesség, hogy a lakosság 38 százaléka tanyán élt, ennek ellenére a város folyamatosan polgárosodott, ami a gazdasági és társadalmi felemelkedésnek volt köszönhető. Az új időszámítás 1879. március 12-én éjszaka kezdődött meg, amikor az árvíz Szegedtől mintegy 20 kilométer távolságra, Petresnél a töltéseket átszakította, a várost hátba támadta, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Marjanucz László ismertette, korábban még sehol nem pusztított ilyen mértékben a Tisza. 5600 házból 260 maradt meg, és pár napon belül a 70 ezer lakosból 12-15 ezer fő maradt a városban. Szeged rommá vált és kérdéses volt, hogy újraépítés után egyáltalán visszaköltöznek-e az emberek. A katasztrófát nem kerülhette el a település, aminek egyik oka az volt, hogy a töltést összekuporgatott összegből kisemberek építették, mivel a megfelelő védművek létesítésére nem juttattak pénzt a település számára. A város és a kormány elsőként egymásra mutogatott a felelősség kérdésében, mivel váratlanul érte őket egy ekkora természeti csapás.

Ferenc József

osztrák császár és magyar király annyit jegyzett meg, hogy a lelke mélyén reméli, itt majd egyszer város lesz. Többek között a folyó, a vasúti csomópontok, a kereskedelmi és forgalmi adottságok miatt úgy döntöttek, hogy helyben kezdik el az újjáépítést. Az előadáson elhangzott,

Tisza Kálmán

miniszterelnök az öccsét,

Tisza Lajost

nevezte ki királyi biztosként a feladatra. Ezt többen szóvá tették, azonban a nagytekintélyű és szigorú Tisza Lajos nem élt vissza hatalmával. A terveket

Lechner Lajos

készítette, az ő elgondolásai és alig négy év megfeszített munkája nyomán Szeged szebb lett, mint valaha. A keskeny utcák helyén kirajzolódott a körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. Elkezdték feltölteni a belvárost és a várost körülvevő töltésrendszert, Újszegedet egyesítették Szegeddel, és hozzákezdtek a közúti híd építéséhez. Felépítették a Szegedi Nemzeti Színházat, a Törvényszéki palotát, postát és felújították a városházát és a Piarista Gimnáziumot Az építkezés 1884-re fejeződött be. Marjanucz László zárásként hozzátette, a szegediek azóta itt élhetnek, és mindennap élvezhetik a város szépségeit, előnyeit.