Kubatov Gábor: Hangosan és határozottan érvelünk a magyar út mellett

Botka László semmiben sem különbözik az elődeitől: egy korrupt, hazug szocialista politikus. A napnál is világosabb, hogy amit művel, az a képmutatás magasiskolája – mondta a SZEGEDma.hu-nak Kubatov Gábor. A Fidesz alelnökével Európa és Magyarország jövőjéről, a honi közbeszéd állapotáról, a gőzerővel folyó választási kampányról, a Soros- és a Simicska-féle ellenzékről, valamint a szegedi jobboldal újraszervezéséről is beszélgettünk.

Az egyneműek házasságágának legalizálása, beilleszkedni nem tudó és nem is akaró muszlim migránsok tömegeinek betelepítése, ehhez kapcsolódóan gyorsuló lépések a többnejűség engedélyezése felé, megroppanni látszó keresztény gyökerek, terrorcselekmények, erőszak – ezek jellemzik ma Európát, miközben Magyarország – ahogy a nemzeti konzultáció is világossá teszi – más irányba halad, más értékek mentén határozza meg önazonosságát. A baloldal egyenesen azzal vádolja az Orbán-kormányt, hogy ki akarja vezetni az országot az unióból, Európából. A manchesteri merénylet másnapján húsba vágó a kérdés: közös-e még a magyar és az európai út, és ha lehet közös, milyen áron?

A baloldal szokásához híven nem mond igazat, az Orbán-kormány nem akarja kivezetni Magyarországot Európából, az unióból, hiszen történelmileg, földrajzilag és kulturális tekintetben is ide tartozunk. Ugyanakkor kötelességünk kimondani, ha valami nem működik jól. Jelenleg az a helyzet, hogy saját pártcsaládunkban, az Európai Néppártban is reformellenzéki szerepet töltünk be, vehemensen, hangosan és határozottan érvelünk amellett az értékrendszer mellett, amit a magyar kormány képvisel. Érdekes és tanulságos látni, hogy lassan mintha Európa is változna, és belátná, hogy nem véletlenül mondjuk, amit mondunk, és tesszük, amit teszünk. Emlékezzünk vissza, mekkora balhé volt belőle, amikor megépítettük a kerítést a déli határon, aztán kisvártatva az osztrákok is ezt tették , igaz, valamiért nem kerítésnek nevezték... Elmondjuk a véleményünket, miközben tiszteletben tartjuk mások álláspontját, senkit sem akarunk megváltoztatni. Az viszont határozott célunk, hogy ezekben a nemzetstratégiai kérdésekben magunk tudjunk dönteni. Ez a legfontosabb nézőpontbeli különbség közöttünk, fideszesek és a szocialisták között. Mi úgy véljük, Európa veszélyes útra lépett, és tönkreteszi magát azzal, hogy muszlim migránsok millióit akarja befogadni, de ez még nem lefutott meccs, és – miként azt Orbán Viktor az Európai Parlamentben is világossá tette – azt sem állítjuk, hogy biztosan nekünk van igazunk. Ezt majd a történelem ítéli meg. A saját sorsunkat illető szabad döntés jogát mindenesetre fenn akarjuk tartani magunknak. Mint most a migráció és a betelepítés kérdését illetően, annak idején az Alaptörvény és a médiatörvény ügyében is arról szólt már a vitánk Brüsszellel, hol húzódnak a nemzetállami döntési kompetenciák, ezekért a jogosítványokért harcolunk tehát most is.

Európa jövője, integrációja szempontjából milyen változásokat, milyen új irányt jelenthet, hogy Emmanuel Macron elnökké választását követően megerősödni látszik a francia–német tengely, mely – legalábbis a szavak szintjén – az eddiginél egységesebb, erősebb, határozottabb Európa megteremtését jelölte ki céljául?

Nem lehet még pontosan tudni, mert nem látjuk a francia kormányt, így nem ismerjük annak működését, gazdasági és ideológiai irányvonalát. Egyelőre annyi biztos, hogy egy zavaros hátterű, magát centristának valló, de a liberális baloldalról származó politikus vezeti az országot Macron személyében, a teljesítményéről pedig majd az idő mond véleményt. Szeretném azonban felhívni a figyelmet az elnökválasztás második fordulójának másik résztvevője, Marine Le Pen egy fantasztikus mondatára: „Franciaországnak a választások után biztosan női vezetője lesz, vagy én, vagy Angela Merkel.” Úgy gondolom, ez mindenképpen olyan gondolat, mely elemzésért, megfontolásért kiált mind Franciaország, mind Európa jövőjét illetően.

Elemzők szerint a Macron-program – már ha átültetik a gyakorlatba – magával hozhatja a francia–német vezetésű közös európai hadsereget is, melynek létrehozását Orbán Viktor is többször sürgette, tekintettel arra, hogy az EU-nak a migrációs válság kellős közepén nincs saját, egységes védelmi kapacitása. Erre milyen esélyt lát?

Le kell szögeznem, jómagam nem vagyok kimondott hadügyi szakértő – szemben Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki kivételes szakértője a témának, valamint kiváló hadügyminiszterünkkel, Simicskó Istvánnal –, de számomra is nyilvánvaló, hogy az európai határokat csakis közös európai hadsereggel lehet megvédeni. Orbán Viktornak volt arra irányuló javaslata, hogy emeljék, rendezzék a Frontex mint európai hadsereg költségvetését, alakítsanak ki ebből egy igazán ütőképes, nagyobb haderőt, mely már a tengernél megállítja a bevándorlást. Ez által el lehetne érni, hogy a problémagócokba vigyük a segítséget és a békét, ne pedig a konfliktusoktól sújtott területekről importáljuk a migránsokat és velük együtt a nehézségeket, a terrorfenyegetettséget az öreg kontinensre.

Miközben Európában robbantanak, idehaza vadul plakátol a Jobbik, az MSZP, valamint a Momentum is, a zenés-táncos tüntikék mellett elharapózott a fizikai és a verbális erőszak, gyakorlatilag mindenki kampányüzemmódba kapcsolt. Hová feszíthető ez még a következő választásig hátralévő csaknem egy évben?

Számomra az a legmeglepőbb, hogy egy évvel a választások előtt nemhogy elindult, de gőzerővel és valóban durván zajlik a kampány. A törvényi szabályozás ugyan hivatalosan 50 napot enged meg, de ennél jóval előrébb hozta a kampányt a Simicska Lajos által felvásárolt Jobbik, valamint Soros György civiljei is e célból szervezgetik tüntetéseiket, kreálják folyamatosan a botrányaikat. Nem nagyon tudok mást mondani erre, mint hogy mérhetetlenül sajnálom. Sajnálom az országot, sajnálom a lakosságot, mert ennél tisztességesebb ellenzéki politikát érdemelnének. E mellett szilárd meggyőződésem, a kormány tagjai is megérdemelnék, hogy nyugodt körülmények között szolgálhassák a nemzetünket, Magyarországot és a magyarok gyarapodását.

Nemrég beiktatásakor Áder János köztársasági elnök drámainak minősítette a közbeszédünk állapotának romlását. Tény, hogy rendszeresen olvasni lámpavasakról, vérről és takonyról, de nemrég a szemben álló felek mégis össze tudtak ülni egy Bayer-kávéra. Összességében ennyivel rosszabb lenne a helyzet, mint az USA-ban vagy Nyugat-Európában, vagy mindenki csak akkor túlérzékeny, ha az őt érő verbális attakról van szó?

Nézze, való igaz, hogy szinte mindenki panaszkodik mostanában a közélet és a közbeszéd állapota miatt. Amikor azonban belépek az egyik képviselőtársam irodájába, ott egy fényképen jól látszik a századelő zsebkendős szavazása, ahogy az akkori képviselők büszkén ülnek az Országház összetört bútorain. A magyar közélet, a magyar politika tehát már csak ilyen, bizonyos időszakokban rendkívül forrongó és vehemens. Kérdezem én: hol vagyunk így is Brüsszelhez képest? Aki követte nemrégiben a Magyarországról szóló európai parlamenti vitát, Orbán Viktor miniszterelnök küzdelmét, az azt láthatta, hogy a mi oldalunkon higgadt, következetes, szakszerű, tényszerű érvelés zajlik, az ellentáborban pedig magukból kifordult képviselők egész elképesztő ordítozása. Nemrég eljutottunk odáig, hogy egy „bátor” jobbikos képviselő fizikai bántalmazást helyezett kilátásba az egyik államtitkárunkkal szemben az Országházban. Ez példátlan, emellett az még megdöbbentőbb, hogy a Jobbik nem zárta ki a soraiból ezt az embert, és nem kérte, hogy azonnal adja vissza a mandátumát. Van hová fejlődni, és több mint 25 évnyi demokrácia után már lehetne kulturáltabb a vita és maga a közbeszéd, ám úgy érzem, szükségünk van még néhány esztendőre a demokráciában, hogy elsajátítsuk ezt a készséget.

Az ellenzéknek elfogytak az érvei, maradtak az erőszakos, hangos megoldások – mondta erről a minap a Magyar Időknek adott interjúban.

Mit tudnának mondani, amikor a gazdaságban 4,1 százalékos a növekedés, hét év alatt 700 ezer új munkahelyet hoztunk létre, az Orbán-kormány 8,8 százalékos béremelést hajtott végre, emelte a minimálbért, a szakmunkásbért, tanárok, az ápolók, a kórházi dolgozók bére 60 százalékkal nőtt? Mi nemhogy elvettünk egy hónapnyi pénzt, amint azt a szocialisták tették 2010 előtti kormányzásuk végén, hanem folyamatosan emeljük a béreket és fizetéseket. A nyugdíjak is emelkednek, miközben csökkentettük a nyugdíjasok számára fontos termékek áfáját, a rezsiköltségeket évek óta állandó szinten tartjuk, miközben a szocialisták amúgy 2002 és 2010 között tizenötször emelték a gáz a víz és a villany árát. Kicsit azért furcsa, hogy az ellenzék hét év alatt egyetlen lépésre sem mondta azt, hogy na, ezt tényleg jól csináltátok, azzal meg mégsem érvelhetnek, hogy ezek az intézkedések hátrányosak lennének a lakosság számára. Ezért nyilatkoztam, hogy elfogytak az érveik, nem maradt más számukra, mint a verbális és a fizikai agresszió, ezért fordulhat elő, hogy ránk törik az ajtót a Fidesz-irodában, betörnek újságok szerkesztőségébe, erőszakkal fenyegetőznek a Parlamentben.

Összetört bútorokon pózoló képviselőelődök ide, Brüsszelben ordítozó jelenkori politikusok oda, azért az mégiscsak új jelenség Magyarországon, hogy pártok vezetői fogják magukat, begyalogolnak szerkesztőségekbe, megfenyegetnek újságírókat, és aztán közös platformra helyezkedve a szocialisták lépten-nyomon igazságosságot és demokráciát hirdető miniszterelnök-jelölt-jelöltjével hazugsággyárnak minősítve eliminálnak tucatnyi médiumot. Erről mi a véleménye?

Stefka István a Charlie Hebdo elleni terrortámadáshoz hasonlatosnak minősítette az Origóval szembeni incidenst, és még ha jómagam kicsit talán túlzónak is érzem a véleményét...

...azt is írta Stefka, semmi garancia nincs rá, hogy holnap fegyverrel a kezükben nem rohanják meg a független újságírás központjait, mint anno szellemi elődeik, a Lenin-fiúk...

Rendben van, tény, hogy a Soros-legények nem terroristák, de ezek a szép arcú fiatalemberek mégiscsak újságírókat próbáltak meg megfélemlíteni. Ráadásul az összképhez tartozik, hogy egy órával azelőtt, hogy betörtek a szerkesztőségbe, megjelent egy cikk az említett portálon, mely részletesen tényszerűen bemutatta, hogy a szóban forgó ellenzéki társaság jelentős része HÖK-ös korában milliókkal szedte meg magát.

Amiről azóta ráadásul ők is elismerték, hogy igaz.

Így van, ez volt tehát a felbőszülésük oka, az egész folyamat tökéletesen követhető és tetten érhető. Nem tudunk mást tenni, ki kell ezt bírni, együtt kell vele élni, de reményeim szerint a választás lesz a végső határ, és ha a polgári oldal ismét elnyeri a választók bizalmát, minden és mindenki lenyugszik, a helyére kerül. A sajtónak is azt tudom üzenni, bírja ki a választásokig, az eredmények tudatában reményeim szerint csillapodnak majd a kedélyek.

Igaz még nem tartotta meg kongresszusát az MSZP, de hónapok óta miniszterelnök-jelöltjeként mutatja be Szeged szocialista polgármesterét. Mit szól ahhoz, hogy Botka László „Tegyünk igazságot!” címmel úgy kampányol és úgy számolna le belső ellenségeivel, mintha semmi köze nem lenne a 2002–2010 közötti balliberális kormányok, a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kabinetek tevékenységéhez, az ország eladósításához. Mennyire tekinthetők hitelesnek Botka László a gazdagok megadóztatásáról szóló elképzelései, amikor az országos sajtóban napról napra jelennek meg a hírek külföldi álomútjairól, családi luxusdzsipjéről, mesés vagyonáról? És mennyire tekinthető hitelesnek Botka László úgynevezett szociális érzékenysége, amikor polgármestersége idején, 2006 és 2010 között a Szeviép nevű, az önkormányzat által preferált cég Szegeden 11 milliárd forintot tüntetett el, ezzel csaknem 500 kisvállalkozást tett tönkre, vitt csődbe?

Botka László semmiben sem különbözik az elődeitől: egy korrupt, hazug szocialista politikus. A napnál is világosabb, hogy amit művel, az a képmutatás magasiskolája. 1 millió forintos jövedelem felett vetne ki különadót, miközben a saját jövedelme 3 ezer forinttal alacsonyabb, éppen 997 ezer forint, de ugyanígy képmutatás a többmilliós Rolex órája, az, hogy nem hajlandó magát alávetni a vagyonnyilatkozati eljárásnak, miközben a baloldallal falaztat magának. Borzasztó, hogy nem engedi, hogy a magyar emberek számára nyilvánvalóvá váljék, kié a 25 milliós luxusautó, és miből futja az exkluzív családi álomnyaralásokra, valamint egyéb luxuscikkekre. A Szeviép-botránynak számomra külön érdekessége, hogyéppen a hozzá hasonlóan a baloldalról indult Szabó Bálint akarja őt kérdőre vonni kiváló jogi anyaggal és érvkészlettel. Nem véletlen, hogy Botka nem tud védekezni, nincsenek válaszai, azaz nem csinál mást, mint menekül, mind a Szeviép-ügyben, mind az ingyenesen osztogatott parkolóbérletek ügyében. Úgy látom, Szeged polgármestere soha nem volt ilyen nehéz helyzetben, mint most. Ráadásul határozott véleményem, hogy elveszítette motivációját is a várossal kapcsolatban, elfáradt politikus, aki nem talál már kihívást Szeged vezetésében. Ez nagyon fájó, hiszen egy ilyen gyönyörű, sokra hivatott, folyóparttal, színházzal, egyetemmel rendelkező város jóval többet érdemel, jóval nagyobbat ugorhatna, gyorsabban haladhatna, fejlődhetne. Még megállapodásra is juthattak volna a kormányzattal a szegedi fejlesztések ügyében, de kiderült, hogy nincsenek előkészített projektek, ami sokat elmond a város szocialista vezetéséről.

Mégis mi okozhatja akkor, hogy több ciklus óta sikeres Szegeden, a helyiek 2002 óta négyszer választották polgármesterré?

El kell ismerni, mi a Botka Lászlót megelőző időszakban, Bartha László polgármestersége alatt rosszabbak voltunk, mint a mostani szocialista városvezetés, tehát nem kell csodálkozni a vereségeken, mindemellett Botka Lászlót sem tartom jó városvezetőnek, Szeged az adottságaihoz képest nagyon alul teljesít. Hosszú elemzést követően jutottam erre a következtetésre, és nem is vagyok ebben megrengethető. Ha egy személyt kell megneveznem, aki a sorozatos szegedi kudarcaink oka vagy felelőse, az bizonyosan Bartha László, aki történelmi esélyt játszott el 1998–2002 között. Ebben a négy évben Debrecen és Szeged egyforma támogatást kapott az akkori Fidesz-kormányzattól, de nem ugyanoda jutott, és az sem véletlen, hogy egészen más irányt vett Bartha László és Kósa Lajos politikai karrierje is. Ráadásul Bartha László 2006 környékén, ellenzéki időkben, elhagyta a Fideszt, és mikor visszaadta a pártkönyvét, azt mondta: „Orbán Viktor mellett csak a leghűségesebb kutyái maradnak”. Ezzel szemben mi másként gondolunk a közösségünkre, mi jóban, rosszban ott maradtunk, kitartottunk és ezek után is össze fogunk tartani. Egy szó mint száz: amíg én ügyvezető alelnök vagyok, addig a bukott, a pártját később cserben hagyó, a bajtársiasságot, a hűséget sutba dobó politikus számára nincs visszaút a Fidesz közelébe.

Januárban Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke is azt nyilatkozta a SZEGEDma.hu-nak, az előző választásokon nem szerepelt úgy a szegedi Fidesz, ahogy az a polgári, nemzeti, keresztény oldal országos eredményéből következhetne. „Változtatni és javítani fogunk. A tavasz végére a megújított szegedi Fidesznek teljes fegyverzetben és győzelmi esélyekkel kell bemutatkoznia a helyi közvélemény előtt” – tette hozzá. Hol tart most ez a megújulási folyamat? Milyen eredményeket értek el, és milyen feladatok várnak még a szervezetre?

A legfontosabb dolog, hogy megértsük, a győzelem nem pottyan magától az ölünkbe. Tisztességes, dolgozni akaró, a szegedieket szolgálni képes embereket várunk a sorainkba, akik nem a pozíciót keresik, hanem a munkát, és nem azt nézik, hogy lehet a másikat leradírozni a térképről, hanem elkötelezettek a minél szélesebb összefogás iránt. Egyszóval ilyen embereket keresünk. Nem véletlenül töltök most el egy napot Szegeden, mindenkivel beszélek, és célom, hogy társakat találjak ahhoz a tervhez, mely a fejemben már összeállt, és melynek célja a szegedi polgári jobboldal rendbe tétele. Jó esélyeink vannak! Azt látom, hogy a 2018-as országgyűlési választáson az egyik szegedi körzetet be tudjuk húzni, és a másik sem reménytelen. Ezt követően szeretnénk majd elérni, hogy a választók a város irányításával is megbízzanak bennünket. Szeged megérdemelné, hogy akkorát fejlődjön, mint Debrecen vagy Hódmezővásárhely, és ehhez jó alapot ad, hogy tele vagyunk ígéretes tervekkel.

Készülnek-e arra, hogy amennyiben Botka László bekerül a Parlamentbe, akkor adott esetben le kell mondania polgármesterségéről, tehát már jövőre akár előrehozott polgármester-választás is lehet Szegeden?

Miniszterelnök úr azt szokta mondani, hogy előbb elejtjük a medvét, aztán tárgyalunk majd a szűccsel. A munka, az egyetértés, az őszinteség, a bajtársias közösség létrehozása jót fog tenni a szegedi jobboldalnak. Szeretnénk, ha ennek lenne presztízse: tehát megbecsülni a közösséget, büntetni az árulást! Nem kívánunk olyanokkal együtt dolgozni, akik viszályt szítanak, csakis olyanokkal ülünk egy hajóba, akik tele vannak tervekkel, irányítani és fejleszteni szeretnék ezt a nagy lehetőségek előtt álló várost.

Végezetül kanyarodjunk el kicsit a politikától, hiszen Ön a Ferencvárosi TC elnöki tisztségét is betölti. Tavaly utcahosszal bajnok labdarúgóik nem úgy szerepelnek a bajnokságban, ahogy azt várták, jelenleg csak negyedikek a tabellán – igaz, a kupadöntőbe beverekedték magukat. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspökhöz hasonlóan Ön a Fradi Öregfiúk együttesét is erősíti. Ha már ennyi a közös pont: Szeged régóta vár egy modern stadionra és egy NB I-es csapatra, adódik a kérdés, mikor nézhetünk Szeged – Fradi élvonalbeli mérkőzést egy új szegedi arénában?

A bajnokság sajnos valóban nem úgy sikerült, ahogy vártuk és reméltük, viszont a kupagyőzelem és a Jóisten segítségével a nemzetközi kupaszereplés még összejöhet, ez azért szépségtapasz lenne a Fradinak. Célunk, hogy nyárra egy erősebb, ütőképesebb csapatot rakjuk össze. Ami magát a labdarúgást illeti, püspök úrral sok minden miatt imádjuk mérhetetlenül ezt a sportágat, és elsősorban is azért, mert közösségépítő. Tehát a futball nem azért van, hogy csak te győzzél, hanem sok mindent meg lehet általa tanulni – főleg egy gyermeknek –, ami fontos az életben: segíteni a gyengét, közösségben dolgozni, alkalmazkodni másokhoz, hinni a munkában és abban, hogy ha sokat edzel, jobb leszel a pályán. Ahogyan a való életben: ha sokat tanulsz, sikeres ember leszel. Nem mellesleg egészségesebb felnőtt. Szeged egyébként nagyon megérdemelne egy NB I-es csapatot, hiszen Dél-Magyarországnak is alig nyílik esélye, hogy minőségi focit lásson. Nagyon szeretnék mihamarabb a modern, 21. századi, új stadionba tétmeccsre idejönni a Fradival, és megmutatni a zöld-fehér közösségnek, milyen csodálatos hangulatú hely Szeged a déli határon, és az itt élők is mennyire szeretik a labdarúgást. Biztos vagyok benne, hogy az új stadion komoly előrelépést jelent majd a szegedi felnőttcsapat és az akadémia számára is.