Ne csak vakmerő légy, bátor is! - Fiatalok ismerkedtek Németh László gondolataival

Németh László személyiségét és értékvilágát mutatta be Kovács Imre Attila irodalmár, az Emlékpont munkatársa a közgyűjteményben az író születésének száztizenhatodik évfordulója alkalmából csütörtökön rendezett rendhagyó tanórán. Az előadáson az író nevét viselő gimnázium, valamint, a Bethlen Gábor Református Gimnázium (ahol Németh az 1940-es évek második felében óraadóként és iskolaorvosként is dolgozott) diákjai vettek részt.

„Ha most lennék fiatal" címmel mondott beszédet az akkor hatvanéves Németh László 1961-ben a Péti Nitrogénművek fiatal dolgozói előtt, amelyhez Kovács Imre Attila a kor eseményeit sorolva rajzolta fel a kor nemzetközi és hazai társadalmi és történeti hátterét, miközben láthatóvá vált. Ebben az évben, 1961-ben – az 1956-os forradalom résztvevőit elpusztítva – még hajtottak végre halálos ítéleteket politikai okokból Magyarországon, ekkor távolították el a Lenin-mauzóleumból Sztálin bebalzsamozott holttestét, míg itthon a csúcstechnológiát a Trabant, az oldalkocsis Pannónia és a teremnyi méretű Ural-2-es típusú, elektroncsöves számítógép jelentette, addig Angliában szárnyait kezdte bontogatni a Beatles, az Egyesület Államokban Elvis hódított, bemutatták a lapos képernyős televíziót és a videomagnót, de ebben az évben járt az első szovjet űrhajós is, Gagarin a világűrben. Németh László a Péti Nitrogénművek fiataljainak mondott beszédében felvetette: bár a hazai életszínvonal emelkedik, az ifjúság mégsem boldog. Az író saját életútját is mérlegre téve kínált utat beszédében a fiataloknak, azonban a korban élők meghallhatták a szocialista rendszer korlátainak kritikáját is. Utazz, láss világot – tanácsolta Németh László akkor, amikor az ország elhagyására vajmi kevés lehetősége volt az ifjúságnak. Alkoss, valósítsd meg önmagad – javasolta az író, míg a párturalmi rendszer példaként a szocialista embertípust állította, amellyé válni várta a társadalom tagjait. Németh László a szerelemről szólva pedig hangsúlyozta annak magasabb rendűségét az érzékiségnél és óvott a filmekben látott panelek követésétől, amelyek csak csalódáshoz vezetnek. S bár a halál kevésbé foglalkoztatja a fiatal korosztályt, az akkor hatvanéves Németh László életét értékelve kijelentette: sokszor volt vakmerő, de nem elég bátor, pedig ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, folyamatosan bátornak kell lennünk.