Hitoktatói kerekasztal-beszélgetést tartottak a Gál Ferenc Főiskolán

A Gál Ferenc Főiskola Kortárs Hallgatói Tanácsadó Központja (KHTK) a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Iroda együttműködésével kerekasztal beszélgetést szervezett március 9-én, csütörtökön, a Főiskola Glattfelder-termében. A rendezvényen részt vettek az egyházmegye tapasztalt hitoktatói, akik az életből merített lélekemelő ismereteikkel válaszoltak a hallgatók kérdéseire.

A beszélgetést

Kozma Gábor

rektor nyitotta meg. Kiemelte, hogy a hittanári hivatásra készülve fontos együtt gondolkodni a képzésben résztvevőknek a már szakmai területen szolgálókkal. A beszélgetést

Serfőző Levente

kateketikai referens és a főiskola oktatója vezette. Mint szakreferens, négy katekétát hívott meg, akik nagy-nagy alázattal és szakértelemmel válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.

Garainé Jung Gabriella

,

Szögi Ildikó

,

Katona Attila

és

Piros Adorján

heterogén pasztorális területeket képviselnek. Olyan különböző településekről és intézményekből érkeztek, ahol a tanított gyermekek összetétele is nagyon változó: az értelmileg sérült csoporttól a hittan érettségire készülő fiatalokig bezárólag. Véleményük szerint a jó katekéta mindig megszólítható, a munka után, az utcán, esetleg hétvégén is. A közösségben jelként, Isten embereként kell, hogy jelen legyen, mindig az egyházat képviselve. Egy nemrég elhangzott előadásból idézve a moderátor arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit jelenthet az, hogy ma Magyarországon a katekéta a misszió frontvonalán foglal helyet? A katekéta az a személy, aki az egyház nevében nem csak a diákokkal találkozik, de legtöbb esetben ő képviseli az Egyházat a szülők és az intézmények felé. Feladata az, hogy bevezesse tanítványait az egyház közösségébe, olyan módon, hogy a fiataloknak tanórán kívüli programokat szerveznek, táborokat, kirándulásokat, ahol közvetlenebb kapcsolatot alakíthatnak ki a gyerekekkel. A plébániai katekézis, valamint a hit-és erkölcstan oktatása egy sokkal szélesebb nevelési közeget kíván, ennek koordinátora lehet a helyi hitoktató. A beszélgetésben elhangzott, hogy a gyermek és fiatalkorban megtartott hittan óra meghittsége, az ott kapott példák és értékek nyomot hagynak a gyermek lelkében, és ez az élmény felnőtt korára is kihathat. A katekéta a jövőnek dolgozik. A fiatalok megtartására az egyházban nagyobb esély van, ha számukra érdekes az, amit az egyház nyújtani tud. Közösségi élményeken keresztül lehet megszólítani, és kinevelni egy fiatal generációt. A közösség kialakításának lehetnek fokozatai. Fontos, hogy a katekéta vegyen részt a közösség életében, főleg kisebb településen. Kapcsolódjon be a hétköznapi programokba, ilyen módon is megszentelve a mindennapokat. Hogyan dolgoznak a gyermekek különbözőségével ma a hitoktatók? – szólt az egyik hallgatói kérdés. A meghívott katekéták azt a választ adták, hogy a hitoktatásban nem is a különböző képességű tanulók fejlesztése okoz nehézséget a munkájukban, mindinkább a magatartás zavaros gyerekek kezelése. Az ilyen diákok felé út lehet, ha megérzik, hogy a hitoktató elfogadja őket, szeretik őket olyannak, amilyenek. A fiatalok megszólításánál nagyon fontos a személyes példa, a katekéta tanúságtétele. Olyan témák megbeszélése, ami a fiatalokat érdekli, elgondolkoztatja. Fontos, hogy tudjuk aktuálissá és életszerűvé tenni számukra az evangéliumot. Lényeges szempont a hittanórán az alapozás. Ez jelenti a bizalom megalapozását is, a tudás felmérését, és a tanítandó anyag előkészítését, valamint a hit megalapozását. A hitoktatás „kézen fogva vezetés”. A tanórákon sok játékos elemet is alkalmaznak. Ez a játék soha nem öncélú, mindig csatlakozik az átadandó ismeretekhez. Ha krízis adódik a hitoktatásban, ebben segíthet a jó önismeret, a lelkigyakorlatokon való részvétel, szépirodalom olvasása. Ha szükséges, a hitoktató kérhet mentori segítséget. A lelkivezető, tapasztalt pedagógus vagy plébános is adhat jó tanácsot, és a katekéták egymásnak is sokat segíthetnek. A katekéta akkor is katekéta, ha nem a hittanosai körében van. A katekéta jelenléte egyrészt jelentheti azt is, hogy őt bármikor meg lehet keresni, de fontos, hogy a szeretetnek kialakuljon egy olyan belső rendje, amikor a fontossági sorrend egyensúlyba helyezi a családi életet és a szolgálatot. Serfőző Levente beszélgetés végén összefoglalva a hallottakat úgy fogalmazott, hogy fontos, hogy aki ezt a hivatást választja „Isten embere” legyen.