74 évvel ezelőtt kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don folyó mellett. A magyar királyi 2. honvédhadsereg veresége ma is az értelmetlen háborús pusztulás szimbóluma. A Fortepan eddig ritkábban publikált képeivel emlékezünk a tragédiára.
A Don-kanyarnál folytatott harc a modern kori Mohácsként vonult be a köztudatba. A kassai bombázás hatására Magyarország hadban állónak nevezte magát a Szovjetunióval, de a németek 1942 végén nagyobb háborús részvételt követeltek. Ribbentrop német külügyminiszter és Keitel tábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) vezetője a teljes magyar hadsereg (23 hadosztály) frontra küldését kívánták, ezt sikerült lealkudni 9 könnyű (három ezred helyett két ezreddel rendelkező) hadosztályra, egy páncélos hadosztályra és egy repülődandárra.
A mintegy 207 ezer fős hadsereg 20 százaléka volt nemzetiségi, jelentős számban szolgáltak benne fegyvertelen munkaszolgálatosok (származási, vagy politikai okokból). Kiszállítását 1942 áprilisában kezdték meg, s a meginduló német támadás megindulása előtti napon fejezték be. A június 28-án nagy nyári német offenzíva célja a kaukázusi olajmezők és Sztálingrád elfoglalása volt. A németek vállalták a hadsereg felfegyverzését, az átadott páncélosokból, páncéltörő ágyúkból, aknavetőkből, géppisztolyokból azonban nem volt elegendő mennyiségű, nagy részük elavultnak számított.
Rövid harcok után a Jány Gusztáv vezérezredes vezette hadsereg kijutott a Don folyóhoz, de a nyár folyamán a három beékelődő szovjet hídfőből csak egyet tudott felszámolni. Nem rendelkeztek a csapatok elegendő téli ruhával, túlzottan kiterjedt frontvonalat kellett védeniük.
A Vörös Hadsereg támadása 1943. január 12-én indult meg az urivi hídfőből mínusz 30 fokban. A szomszédos német, olasz és román hadseregekhez hasonlóan a magyar csapatok sem tudták kivédeni az offenzívát. 14-én a scsucsjei hídfőből is kitört az ellenség. Habár az első négy napban 132 harckocsijából 83-at elvesztett a szovjet hadsereg, mégis ekkorra már összeomlott a védelem. A Dontól 100 kilométerre nyugatra szervezték újra a hadsereget, alig 64 ezer katona tért vissza a frontról.
Korábbi interjúinkat a témában az alábbi linkeken olvashatják:
Ungváry Krisztián, Bánhidy Vajk , Belényi Gyula
Képválogatásunk
A címlapon látható repülőgépet sokan egy számítógépes játék névadójaként ismerik. Az Iljusin Il-2 „Sturmovik” (rohamozó) a II. világháború végéig meghatározó csatarepülőgépe volt a szovjet légierőnek – habár mindvégig jelentős veszteségeket szenvedett. A képen egy Osztrogozszszknál lelőtt repülő maradványai láthatóak. A második fotó a német nyelvű útjelző táblákról szintén az offenzíva első napjaiban elfoglalt településen készült.
A spanyol polgárháborúban bemutatkozó BA-20 páncélgépkocsi roncsán fotózkodnak a magyar katonák egy német társukkal. Nem tudni, hogy 1941-ben, vagy a következő évben vesztették el a szovjet csapatok.
De ennél régebbi fejlesztésű fegyverek is eljutották a Don partjáig. A tervezőjéről Schwarzlosénak nevezett 1907-ben rendszeresített géppuska korszerűsített változatát használták a magyar honvédek. A vízhűtéses géppuska hátránya volt, hogy a felcsapódó gőz elárulta a kezelők tartózkodási helyét. Idősebb Konok Tamás fotóján légvédelmi állványon a 07/31 M. géppuska.
Magyar honvéd, japán tiszt, magyar törzstiszt. A japán haditudósító főhadnagy, Sunji Sasamoto munkában. Sasamotót állítólag a szerelem hozta Magyarországra, egy német nőt akart feleségül venni, de a náci III. Birodalom törvényei ezt nem engedték. Ezt követően hazánkba próbálta célját elérni, de hiába járt a Don-kanyarnál, végül egy kormányzói kitüntetéssel kellett beérnie.
Azonban egy házasodni kívánó japánon kívül más ázsiaiakkal is találkoztak a Donnál szolgáló honvédek. A Vörös Hadseregben nemcsak a Szovjetunió európai részén élők szolgáltak. A hadifoglyok egy része később segédszolgálatos („Hiwi”, Hilfswilliger, azaz segédszolgálatos) lett a németek mellett, a hadiszerencse fordultával az egykori ellenség uniformisában Magyarországra is eljutottak a visszavonuló csapatok soraiban.
Alekszejevka város civiljei, menekültek. A helyi orosz lakosság számára rengeteg szenvedéssel, éhezéssel járt a front közelsége. A megszálló katonák ennek ellenére is sokakkal alakítottak ki jó viszonyt, a mezőgazdasági munkás katonák segítettek a termény betakarításában is 1942 nyarán.
Lerobbant tehergépkocsik a téli visszavonulás során. Középen a legendás Botond tehergépkocsi.
Bobrovica vasútállomása, Ukrajna. Két sikeresen megmenekült magyar katona német bajtársaival. Pár héttel korábban még előfordult, hogy a Wehrmacht tagjai fegyverrel vették el a szánokat, az autókat a magyar honvédektől.
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mennyien nem térhettek haza. Sokaknak csak jeltelen sír jutott.
