A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa megváltoztatta a Szegedi Járásbíróság A. A. R. vádlottal szemben hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatti büntetőügyben meghozott elsőfokú ítéletét akként, hogy a Magyarország területéről történő kiutasításának tartamát 2 évre enyhítette, a vádlott által megvalósított cselekményt – a jogszerű eljárásban erőszakkal akadályozás helyett a jogszerű eljárás miatt történő bántalmazással elkövetett – hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Szegedi Járásbíróság elsőfokú ítéltében nem jogerősen bűnösnek mondta ki A. A. R. vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, ezért őt 1 év végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre és 3 év kiutasításra ítélte.
Az immár jogerős ítélet tényállásának lényege szerint A. A. R. vádlott 2015. szeptember 9-én 16 óra körül a Röszke külterületén kiépített „Hangár 1” nevű idegenrendészeti gyűjtőállomásnak az országba engedély nélkül érkezett személyek részére fenntartott, taposókordonnal körbekerített területét ismeretlen módon elhagyta és a gyűjtőállomás azon területére ment, ahol csak rendőri engedéllyel lehetett tartózkodni. A gyűjtőállomás rendjének fenntartása érdekében a helyszínen szolgálatot teljesítő, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó rendőr angol és magyar nyelven felszólította, továbbá kezével is jelezte a vádlottnak, hogy térjen vissza a taposókordonon belüli területre. A vádlott az erre vonatkozó többszöri felszólításnak nem tett eleget, kiabálva, kezével hadonászva megindult a vele szemben intézkedő rendőrök felé, melynek okán az egyik intézkedő rendőr a vádlottal szemben testi kényszert alkalmazott oly módon, hogy alkarjával hátrébb tolta.
Ezt követően a vádlott a taposókordonok mellett felállított sátrakba ment, majd kijött onnan és egy körülbelül 16x8x3,5 centiméteres betontörmelék darabot dobott a vele szemben intézkedő rendőrök felé. A vádlott által eldobott kő az egyik intézkedő rendőr jobb felkarját találta el, azon komolyabb sérülése nem keletkezett.
A vádlott ezen magatartásával a vele szemben jogszerűen intézkedő rendőrt, mint hivatalos személyt korábbi jogszerű eljárása miatt a fentiekben írtak szerint bántalmazta.
A másodfokú bíróság a vádlott védője által a fellebbezésben sérelmezettek ellenére osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a kiutasítás alkalmazása tekintetében. A törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Magyarországon bűncselekményt elkövető, nem magyar állampolgár vádlottnak az országban tartózkodása nem kívánatos.
Figyelemmel arra, hogy a vádlott Magyarországon menekültstátuszt nem kapott, Magyarországon nem jogszerűen tartózkodik, családja Németországban él, így Magyarországon családi kötődéssel nem rendelkezik, azaz a kiutasítással a családi élet tiszteletben tartásához való joga sem sérül. Következésképpen a kiutasítás mellőzésére lehetőséget nem látott, azonban annak tartamát aránytalanul súlyosnak ítélte, ezért enyhítését indokoltnak tartotta.
