„Ha lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízen poroszkál” – Márton-napi hagyományok

Szent Márton napjához számtalan néphagyomány kötődik. Szegedi néprajzkutatóval beszélgettünk a paraszti hagyományokról, s arról, hogy mi maradt meg ezekből napjaink konzumvilágában.

„Egyházi kötődésű ünnepről beszélünk, ez

Szent Márton

püspök emléknapja, másrészt viszont a Halottak napjához hasonlóan ebben is látok egy kis divatjelenséget. Az utóbbi pár évben nagyon népszerű lett, néhány város fesztivált is épít rá, közelebb került az ünnep a populáris kultúrához és ezzel az elüzletiesedéshez” –

Deme Ágnes

szegedi néprajzkutatóval Szent Márton napjáról beszélgettünk. A katolikus ünnep eredetileg a paraszti élethez kötődött, november 11. már a római időkben is a téli évnegyed kezdetét jelentette. Ekkor fejezték be az őszi munkákat a mezőgazdaságban, s léptek át az advent időszakába, ami egy visszafogottabb, önmérsekletet követelő időszak volt, a „karácsony böjtje”.

Betakarították a terményt, leszüretelték a szőlőt, így minden adott volt egy nagy lakomához, mert Márton napja volt az utolsó lehetőség a kicsapongásra karácsonyig. Ekkor vágták le azokat a hízott ludakat, amelyek tavasszal keltek ki, s egész nyáron tömve voltak. A hagyomány úgy tartotta, hogy aki november 11-én nem eszik ludat, az egész évben éhezik, azaz az ekkor tapasztalt bőséget megpróbálták kiterjeszteni egész évre, szinte egy „bőségvarázsló rítusként”. A ludat általában megsütötték, ludas kásaként, levesként fogyasztották, zsemlegombóccal ették. A papnak is gyakran küldtek a libából, jellemzően a farhátrészt, innen származik a püspökfalat elnevezés. Márton lúdját Márton pohara kíséri, mert általában ekkorra forr ki az újbor a szeptemberi szüret után. Márton vesszeje a gazdasági év lezáráshoz köthető, a gazda ekkor fizette ki a pásztorokat. Cserébe ők egy sokágú vesszőt adtak, úgy tartották, ahány boga van, úgy fog szaporodni a jószág a következő évben. „Ha lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízen poroszkál” - időjárási babonákról is mesélt Deme Ágnes, azt hitték, hogy pont a Márton napi idő fordítottja következik be karácsonykor. Miután elfogyott a lúd, a mellcsontjának a szügyéből is jósoltak, ha vöröses volt, akkor szeles napokat vártak, ha fekete, akkor hideget és kevés havat, fehér esetén pedig nagy hóesést és jó termést.