A Nagy Háborúban Magyarországért elhunyt és harcolt izraelita katonákról emlékeztek meg. A zsidó hősök emlékművét pályázati forrásból újították fel.
1933. október 29-én avatta fel Shvoy Kálmán altábornagy, az V. vegyesdandár parancsnoka a zsidó hősi emlékművet a zsidó temetőben. A 83 éves emlékmű felújítására, s a mellette lévő sírok rendbetételére, újracsiszolására a hitközség 700 ezer forintot nyert el.
“Azok emlékére készült ez a szarkofág, akik Doberdónál, Isonzónál életüket vesztették a háborúban szegedi zsidóként, vagy izraelitaként a frontról hazaszállítva egy szegedi kórházban hunytak el” – mondta Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke. Az emlékmű egyedi, mert még a nemzetből e hősöket kirekesztő zsidótörvények előtt készült. Markovics Zsolt főrabbi gyászzsoltárral emlékezett a hősi halottakra.
“Milyen gondolatok vezethetnek minket, mikor azokra emlékezünk, akik a hazáért, az örökkévalóságért áldozták életüket?” – a főrabbi szerint ilyenkor a Tórához érdemes visszanyúlni, amely leírja, hogyan kellett katonákat gyűjteni, háborúba indulni, harcolni. Mózesnek azonban volt egy különleges kiválasztási módja. Hazaküldte azokat a férfiakat, akik szőlőt ültettek, de nem élvezték még munkájuk gyümölcsét, a lányokat eljegyzőket, akik még nem hálták el a nászéjszakát, s a házat, sátrat építőket, hogy otthonukban lakhassanak családjuk körében. A szarkofág azonban olyan honvédek emlékműve, akik gyakran úgy mentek a frontra, hogy itt hagyták házukat, munkájuk eredményét, vagy egy eljegyzett zsidó lányt.
“Azokra a bátor katonákra emlékezünk, akik elhagyták a közösségüket, az otthonukat, a munkájukat, a családjukat egy dologért: ezért a hazáért, országért, ezért a nemzetért. S milyen fájó a kérdés: ki járt jobban? Azok, akik e sírhantban pihennek, vagy azok, akik hazajöttek érdemrendekkel és érdemkeresztekkel, majd alig három évtized múlva vagonokba hurcolták őket, s megsemmisítő táborokban lelték halálukat? – kérdezte Markovics Zsolt. A főrabbi szerint a szegedi szarkofág egyszerre szimbolizálja az életet és a halált, s az egybeforradást, ahol zsidók és nem zsidók, hívők és kevésbé hívők együtt harcoltak. “Nem lehet más célunk, mint a tisztelettel fejet hajtás előttük” – fogalmazott.
Az újraavatást Kádissal, az elhunytakért mondott egyik legszentebb imával zárták, majd megkoszorúzták a felújított emlékművet.
no images were found
