Te nézegeted a saját igazolványképedet? – interjú a Dungaree zenekarral

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

dungaree01kf

A seattle-i grunge és a mocskos southern rock egyvelegét hozza a szegedi zenei élet ígéretes új alakja, a Dungaree. A banda gitárosát, Horváth Zoltánt és basszusgitárosát, Balogh Attilát a Dungaree első klippjének megjelenése kapcsán kérdeztük.

– Igen fiatal formáció a Dungaree, alig másfél éves az együttes – mit lehet tudni a kezdetekről?

Horváth Zoltán: – Mind játszottunk már más zenéket, kipróbáltuk magunkat más zenekarokban, azonban egyikünk zenekara sevált igazán komollyá, így mikor Gergővel (László Gergely énekes) megismerkedtünk tavaly májusban és rájöttünk, hogy mindketten szeretjük a seattle-i grunge érát, jött is az ötlet, hogy csináljunk egy grunge zenekart. Hamarosan mindketten szabadok lettünk zenélés terén, fel is adtuk egy hirdetést, hogy zenei tapasztalattal és komoly szándékokkal rendelkező dobost és basszusgitárost keresünk. Szerencsénkre a Boddah zenekarból megörököltük a ritmusszekciót (Balogh Attila basszusgitárost és Dencs Dominik dobost), nekiugrottunk a próbáknak, a második próbán meg is született az első számunk. Azóta pedig teljes gőzzel megy a banda, tavaly októberben jelent meg az első kislemezünk, „Climb Out Of The River” címmel, idén tavasszal pedig kijött a második EP is, a Final Yell, emellett pörögnek a koncertek, és most jelent meg az első klippünk is.

– Még a Wacken Metal Battle tehetségkutatón is megfordult a banda.

Balogh Attila: – Már az is nagy szám volt, hogy ilyen fiatal zenekarként bekerültünk a Metal Battle-re, ahol olyan bandákkal kerültünk össze, mint a Don Gatto, a Hot Beaver vagy a Vendetta INC., így elég erős volt a mezőny, viszont Don Gatto-ék is elismeréssel szóltak rólunk, miszerint jók voltunk, csak ismeretlenek.

– Vidéki zenekarként mennyire érzitek azt, hogy a főváros elszívja a lehetőségeket?

HZ: – Nagyon Budapest-központú az ország, de fővárosi zenekarok is panaszkodnak, szóval nem jelentene megváltást az se, ha ott működnénk. A közösségi média, az online világ sokkal több eszközt ad a vidéki bandák kezébe is, így könnyebb boldogulni, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, viszont tíz éve nem volt ennyire vízfejű az ország, így amit megnyertünk a réven, azt elvesztettük a vámon. Gyorsabban boldogulnánk a fővárosban, de így se lehetetlen a helyzet, csak több időbe kerül.

– Valóban jól fut a zenekar szekere, hiszen már meg is jelent az első videótok. Tudnátok mesélni róla?

BA: – Eredetileg másik számhoz szerettünk volna klippet készíteni, de az kútba esett, viszont áprilisban találkoztunk Valach Márkkal a No Total Films csapatából, aki maga jelentkezett, hogy szeretne forgatni egy videót a Climb Out Of The River című számhoz. Augusztusra beszéltünk egy időpontot, akkor végigvettük, hogy mit is szeretnénk: ne legyen történet, ne vegye el a figyelmet a zenéről, hanem látványra, a hangulatra akartunk koncentrálni.

HZ: – Ez volt a koncepció, hogy ezt a füstös, mocsaras, büdös gumicsizmaszagú hangulatot adja át a klipp, ami az egész számból sugárzik, nem akartunk ennél többet, mivel a zenénket is az jellemzi, hogy semmi újat nem találtunk fel, csak azokat a dolgokat, amik jól beváltak, a saját módunkon összerakjuk. Én legtöbbet a saját zenénket hallgatom, mert tipikusan azokat a dolgokat rakjuk bele, amit legjobban szeretünk az összes zenéből, nyilván az lesz a kedvenc.

BA: – Nekem inkább olyan, mint egy igazolványkép: miután lefotóznak az okmányirodában, nem nézegeted a saját fényképedet, mert érzed, hogy nem tökéletes, valamit lehetett volna javítani.

– Mikor lehet legközelebb látni ezt a bizonyos igazolványképet Szegeden? Mik a további tervek?

BA: – November 14-én az Angertea és a Baron Mantis társaságában a Rongy Kocsmában, ami a jövőt illeti, tavasszal szeretnénk felvenni a nagylemezt, amit ősszel adnának ki, de még a nyár előtt – ha minden jól megy – kiadunk egy számot, valamint egy szöveges videót vagy élő szereplős klippet tervezünk, esetleg mindkettőt.

– Mi a véleményetek az EP-nagylemez dilemmáról? Az eddig két kislemez jól működött, de ezek szerint szeretnétek nagylemezt is.

HZ: – Gondolkoztunk rajta, hogy ne csináljunk nagylemezt, mert azon lett volna három-négy erős szám, a többi meg csak töltelék, amit nem akartunk, azonban kell egy zenekarnak nagylemez, amit megfoghat, amit turnéztathat. Ez a kulcs, mert a klubtulajoknak elvárása az, hogy egész estés programot vigyünk, és ha van egy nagylemezed, sokkal könnyebb egy egész estét programot összerakni, mert ott a lemez. Turné szempontjából is fontos, mivel manapság a turné a lényeg, nem a lemezeladás, jóval praktikusabb, sokat segít, ha van a banda tarsolyában egy nagylemez, másrészt a szakma is akkor jegyez, ha egy nagylemezt már letettél az asztalra.

– A hazai rock/metál színtéren nagy reneszánszát éli a ’70-es évek zenéje, valamint a stoner és southern vonal is megerősödött. Szerintetek mi áll ennek a hullámnak a hátterében?

BA: – Az itthon a legnagyobb probléma, hogy a kilencvenes években kimaradt ez az egész hullám az ország zenei történetéből, így le vagyunk maradva.

dungaree05kf

HZ: – A nagyobb irányzatok közül mindegyik megjelent Magyarországon, maximum tíz-húsz éves késéssel, ott van például a Pokolgép és az Ossian, akik a ’80-as évek heavy metal zenéjét hozták a kilencvenes években. A kilencvenes évek eleji grunge robbanás itthon egy-két zenekar kivételével elsikkadt, itthon nem lett rajongótábor, így hiába mondják, hogy mi retro zenét játszunk, itthon ez nem retro, ez teljesen új, de például a nu metal éra sem futott fel itthon, vagyis a két legnagyobb underground újhullám teljesen kimaradt Magyarországon.

– Mivel lehet egyedi egy zenekar egy ilyen hullámban?

BA: – Nem tudom, mi nem vagyunk azok! (nevet) Nem akarunk megváltást hozni, vagy stílust teremteni, olyan zenét játszunk, ami jó, nem célunk feltalálni a spanyolviaszt.

HZ: – Lehet, hogy egyszer kiforr annyira a zenénk, az egyéniségünk, hogy valami olyasmit tudunk csinálni, amit még senki nem csinált, legalábbis itthon, de erre nem feszülünk rá, csak csináljuk, amit szeretünk.

BA: – Aki szereti ezt a zenét, annak tetszeni fog, amit csinálunk, az a célunk, hogy jöjjön el, bulizzon egyet rá, attól, hogy telepakoljuk óriási skálákkal és akkordmenetekkel, nem biztos, hogy jobb lesz, sőt. Így van egy tökösség az egészben.

A seattle-i grunge és a mocskos southern rock egyvelegét hozza a szegedi zenei élet ígéretes új alakja, a Dungaree – KLIKK: http://szegedma.hu/?p=585583

Szerző: Szegedma Hírportál2015. november 7.

Előző sztori

Orbán: a történelem ismét ránk rúgta az ajtót

Default thumbnail
Következő sztori

Varázslatos kalandok Rózsával és Ibolyával a Nagyszínházban + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek