Párizs felett az ég

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsoltárok 23:4)

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, Te velem vagy” – Dávid igaz gondolata a Lélektől ihletve, ezt suttogtam nem egyszer ezt hallottam amikor azokon az éjszakákon vártam, hogy végre hazaköltözök a Mennybe. Végül maradtam, de egyet tudok, hogy azokon a bizonyos éjszakákon a Lélek bizonyságtételeire számíthattam, azokra amelyek hosszú évek alatt kétséget kizárólag bizonyították: az én Megváltom él! Egy illatos párizsi éjszakán a macskaköveken andalogva hallgattam a harmonika lágy szavát, ahogy dalol valamit egy elmúló világról. A Szajna rakpartkövén elgurult érme csengett, egy hídról hullott alá, talán kívánt valaki valamit, talán épp az elmúló világ helyett álmodott egy szebbet. Tíz éve már hogy elköltöztem haza Franciaországból, de a szívem mindig visszahúz és az emlékeim felidézik a régmúlt éveket. Amikor Montpellier utcáján belpolitikai viták sora hömpölygött az ismeretlen parfümök bódulatába öltözve, a ’banlieu’ a külvárosi zavargások ügyéről, megoszlottak az álláspontok mi minden történik még majd ebben az országban. Mintegy tíz év elteltével a világ átrendeződni látszik, és eszembe jut, amikor Jézus a Jeruzsálemi nagytemplomról prófétálta, hogy jönnek idők amikor ott kő kövön nem marad. Mégis megrendítő sokak számára akik az „alapvetően igazságos világ” hiedelmével élik az életüket, hogy minden ami biztosnak, sérthetetlennek és érinthetetlennek látszik, bizonytalanná, sérülékennyé válhat. Korántsem mindegy hogy mi az amibe a hitünket fektetjük, mert Isten az örökkévalóságban érdekelt. Nekem személyesen is szüntelen figyelmeztetnem kell magam arra, hogy feltekintsek a láthatókról a láthatatlanra. Hiszem azt, hogy Isten minden embert megszólít legalább egyszer élete folyamán, de hiszem azt is, hogy többször is szólongat, csak hallani kell mindazt amit mondani szeretne. Abban a kiváltságban lehet részem, hogy az élet gondjaival megterhelt életeket, mint valami csiszolatlan drágaköveket láthatom közelről, én úgy hiszem ez egy olyan kiváltság amit sohasem szeretnék eltékozolni. Éppen ezért azt is tudom, hogy nagyon sokan az e világra tapasztják minden vágyuk, reménységük beteljesülését. Ezek a vágyak és reménységek nagyon sokszor mégis egy szinte természetfeletti szeretet, biztonság, állandóság kutatására összpontosulnak. Így bár a teremtett világ értelmes vizsgálata révén Isten szerető volta nyilvánvalóvá válhat, úgy a teremtett világ törékeny volta pedig egy sebezhetetlen, hit nélkül érinthetetlen világra utalhat. Az a tény hogy Isten valóban az örökkévalóságban érdekelt, olykor megengedi, hogy megrendüljön a világ körülöttünk. Ez nagyon fájdalmas folyamat, de felemeli a tekintetünket a Mennyország felé, azok felé akik ott vannak és azok felé akikkel majd egy nap közösen szeretnénk ott lenni, mert mindenkinek azt kívánjuk, hogy egy olyan országban élhessen majd ahol nincs többé tragédia, könny, fájdalom. Ezért úgy osztom meg ezen a mai napon az evangélium jó hírét, mint aki Párizst nagyon szereti,és mélyen együtt érez a közel múlt nemzeti tragédiájával, és hirdetem: Jézus Krisztus megváltása révén az örökkévaló és szerető Isten mellett biztosított a helyünk odahaza a Mennyországban, ahol minden könny és fájdalom végleg eltöröltetik. Aki ebbe a most még láthatatlan valóságba helyezi a reménységét az soha nem szégyenül meg abban. Kedves Olvasók! Egyszer Párizsba a Sacre Ceur lábánál állva egy felszálló galambot kaptam lencsevégre a keresztény templom előtt a Montmarton, ahonnan az egész város magasról látható. Ez a galamb akkor a Lélek galambját jelentette számomra, Isten öröktől fogva létezik és szeret, még ha ez a világ meg is rendül az Ő trónszéke a Mennyben rendíthetetlen.