Két, a Szegedi Vadasparkban ápolt darvat engedtek vissza a természetbe

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Két a Szegedi Vadaspark természetvédelmi mentőközpontjában ápolt darvat (Grus grus) engedtek vissza a természetbe pénteken délután Szatymaz közelében.

A fiatalabb és az idősebb példány néhány földön megtett méter után szárnyra kapott, és a szakemberek reményei szerint hamarosan csatlakozik a környéken pihenő többi fajtársához. Veprik Róbert, az állatkert igazgatója a madarak meggyűrűzését követően elmondta, november első napjaiban sűrű, átláthatatlan köd lepte el Szegedet és környékét, amelynek következtében számos daru repült neki különböző tereptárgyaknak vagy ami a legrosszabb, vezetékeknek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrei azonnal intézkedtek és a Vadasparkkal közösen próbálták az összes – még élő – sérült madarat összegyűjteni. Az állatkert mentőközpontja hét darvat fogadott, közülük hármat sikerült életben tartani. Közülük ketten már nem érezték jól magukat az állatkertben, ezért döntöttek úgy, hogy mihamarabb visszaengedik őket a természetbe.

Az európai darunépesség egyik legjelentősebb vonulási útvonala Magyarország keleti felén húzódik keresztül. A százezres madártömeg őszi pihenőhelyéül néhány háborítatlan, természetvédelmi oltalom alatt álló vizes élőhely szolgál. Az októberben még nagyrészt a Hortobágyon erőt gyűjtő darvak vonuló tömegei novemberre elérik a Kiskunsági Nemzeti Park Tisza-völgyi tájegységét. A térség daruvonulásban betöltött szerepét jól jellemzi, hogy az ezredforduló utáni évektől már tízezres nagyságrendben időznek itt a darvak. Az elmúlt évek monitoring adatai szerint az őszi vonulás során a Szegedi Fehér-tavon tartózkodó darvak létszáma november közepén eléri a 20-30 ezres létszámot.

A gólyáknál és gémeknél nagyobb termetű – 190-200 centiméteres szárnyfesztávú – darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén – Eurázsia erdős, sztyeppés tájain – füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal. Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. Idén nyáron azonban – száz év után először – a Marcal völgyében sikerült megfigyelni egy költőpárt, amely két fiókát nevelt.

Default thumbnail
Előző sztori

Űrszeméteső Spanyolország térségében, egy hét alatt három tárgyat jelentettek

Következő sztori

Felelősen másokért! - Kormánytisztviselői véradó hét tizedik alkalommal

Legutóbbi hasonló cikkek