Bankok és spekuláció - mi a bankokrácia?

Besenyei Sándor, szociológus, stratégiai elemző volt a Közéleti Kávéház vendége nemrégiben, aki a bankokrácia jelenségéről beszélt, a bankok meghatározó erejéről, manipulatív spekulációikról beszélt a közönségnek.

"Az elmúlt huszonöt év vállalhatatlan történelmi tévedés volt" - e szavakkal kritizálta a rendszerváltást és az azóta eltelt időszak vezetését

Besenyei Sándor

szociológus, aki az 1989 óta folyó történésekre a gleccseranalógiát alkalmazta: csúszik lefelé és folyamatosan olvad. Felemlítette a sokat vitatott privatizáció felelősségét. "Az árumozgás felszabadításával bezúdult az országba az európai terméktöbblet" - fejtette ki a szociológus. Információi szerint 1996-ban a magyarországi bankok nyolcvan százaléka külföldi kézen volt, ami a magyar érdekek szempontjából nem sok jót ígért. Az 1990-es évek további hozadéka a digitális forradalom, aminek köszönhetően - összevetve a a fentiekkel - minden gazdasági szereplőnek bankszámlát kellett nyitnia, hogy tudja kezelni pénzügyeit, ami hatalmas kiszolgáltatottságot eredményezett a pénzintézetek felé, semmilyen pénzügyi folyamat sem kerülhette el a bankok figyelmét. "Tovább súlyosbította a helyzetet egy másik, a '90-es évekre jellemző folyamat: a spekuláció elterjedése, a termelő munka általi haszonszerzés helyett a spekulatív profithajhászás került főszerepbe, a nagytőkés vállalatok számára a spekulatív profitszerzés vált létcéllá. Ennek megtestesülése volt a devizahitelek esete, amikor egy fiktív tőkére alapozva hitették el a nem elegendő információ birtokában lévő ügyfelekkel a devizahitelek hasznosságát, majd azok felvétele utána bankok kipukkantották a fiktív tőke lufiját, a hitelesek nyakába pedig saját meggondolatlanságuk és a bankok gátlástalan profithajhászásának köszönhetően tetemes adósság szakadt, szegénységbe taszítva őket. "2,4 millió hiteles van ma az adósság fogságában - így veszélyezteti a bankok uralma a társadalmat" - hangsúlyozta Besenyei Sándor.