Párizs, Te nem vagy Mennyei Jeruzsálem

„Olyan az ember, mint a lehelet: napjai olyanok mint az átfutó árnyék” (Zsoltárok 144:4)

A döcögő metrószerelvény rosszul megvilágított kocsijában elmerengve mosolyodtam el, ahogy ismét érezhettem, láthattam ennyi évet követően a csodálatos olvasztó tégelyt: a párizsi metrót. A bőrszínek minden árnyalatának tökéletes váltakozása: a hagyományos afrikai viseltben fejturbánnal utazó háziasszony, akinek a szatyrából előkandikáló ropogós baguette szemtelen éhséget csal az utazók vacsorára kész üres gyomrába, a muzulmán munkás verejtékező olajbarnán csillogó homloka, a távol keleti diák álmos tekintete ahogy épp a tankönyve fölé görnyed, és velem szemben egy ízig-vérig famme parisienne, egy párizsi nő, aki alig egy perce foglalta el a szemközti ülést. Az imént még széke alá tolt táskáját most óvatosan előveszi, és egy divatos neszesszerből előkerülnek a számomra oly ismerős eszközök, minden ami egy tökéletes smink megvalósításához elengedhetetlen. Akkor még nem tudhattam, hogy mindössze három metrómegálló áll rendelkezésére, hogy elkészülhessen a párizsi metró rosszul megvilágított zugában a tökéletes szemhéjtus vonal talán pont egy különleges estére. A legkevésbé sem érdekelt senkit, hogy a hölgy miként szépítkezik, de én elképzeltem magamban, hogy a hivatalból érkezett és egy randevúra vagy baráti találkozásra igyekszik, beveszi a fények városát egy éjszaka alatt csillogó sminkben, divatos ruhában, ellenállhatatlan kacajjal és egy estére elfelejti a munkás hétköznapok monotonitását. Talán épp a Szent Mihály térre igyekszik, hogy ott az egymást érő éttermek francia, olasz, görög ízeit versenyeztesse barátai gyűrűjében, jobbnál-jobb borokkal öntözve a kulináris élvezetek gasztronómiai palettáját. Onnan pedig irány a Latin negyed, a Luxemburg kert, ha még nyitva lesz, a pálmafák tövében világmegváltó tervek születhetnek. Ám itt meg is álltam lehetséges este szépségében, mert a smink elkészült és a felszállástól számított harmadik megállónál fürge léptekkel el is hagyta a szerelvényt. Az én estém is egy csodálatos metrómegállónál kezdődött a Trocadéró téren, ahonnan a millió szikrázó fényben úszó Eiffel torony kecses látványa tárult szemünk elé, hisz én is barátok gyűrűjében lehettem. A Szajna-rakpartját megfontoltan nyaldossa a várost átszelő folyó, ami megállás nélkül hordja hátán az éjszakai romantikus hajóutak kalandorait. A folyó túlpartján átellenben már a torony talapzatához közel egy roppant elegáns pár sétált fel a rakpart irányából. A hölgy csillogó estélyiben, kísérője kifogástalan szmokingban, ám a hölgy gyorsabban szedte lábait mint az úr, de mégsem elég gyorsan ahhoz hogy a járdán túl elterülő parkig juthasson. Az éjszakai betonra ürítette gyomrának tartalmát, mindezt párja szenvtelen arckifejezéssel nézte végig, majd folyékony angolsággal fejezte ki, hogy hány száz dollár került félig megemésztett formában az egyébként rendkívül illusztris hely aszfaltjára. Mi sem volt egyszerűbb, mint kitalálni, hogy a hölgy tengeribetegség áldozata lett a párizsi Szajna folyó szelíd kanyarulatain, ugyanakkor a lágy ringás vadvízzé változott a drága vacsora hatására. Hát igen, ez is Párizs.

Bölcsen számlálni napjainkat

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsoltárok 90:12)

Ha mondhatom azt, hogy van egy város az otthonom mellett, amivel kapcsolatban mindig valami merengő nosztalgiát érzek, ahova midig öröm és kaland visszatérni, akkor ez Párizs. Nem volt olyan alkalom az életemben, akárcsak egy átszállás lett volna a Charles de Gaulle reptéren, amikor ne talált volna rám ott egy abszurd helyzet, egy bohém pillanat, igen ez Párizs. Ám Párizs nem a mennyei Jeruzsálem. Az előbbi olykor eszembe jut, az utóbbira minden nap gondolok. Lehet a földön olyan hely ahova mindig örömmel térünk vissza, ahol kellemes emlékek várnak ránk, mégis a Mennyország gondolta nem a múló árnyékvilághoz tartozó ábránd. Egy hely, amit nem az apró macskaköves utcák, megbúvó kávézók, művészeti látnivalók, vagy épp monumentális alkotások tesznek oly vonzóvá. A város, amit nem egy meghatározott hangulat táncol körbe, hanem a Megváltó bárány áldozatának örökké tartó igazsága és öröme. Annyira természetes az számomra, hogy egy nap valóban ott leszek, Jézus tárt karokkal vár majd rám és olyan szeretettel ölel majd magához, amiről a földi álmaim, itt az árnyékvilágban csak töredékesek lehetnek. Olyan egyszerű ez a megváltottak számára, ha Isten megtanít bennünket bölcsen számlálni napjainkat. Kedves Olvasók! Remélem mindenkinek élménye lehet némi pihenésben, utazásban egy kis kikapcsolódásban a nyár folyamán. Vannak itt a Földön gyönyörű, különleges helyek, de akinek szabad jegye van Jézus megváltásán keresztül a mennyei Jeruzsálembe, annak lehet része a legcsodálatosabb utazásban.