Végel Lászlóval és Grecsó Krisztiánnal a könyvkavalkádból + FOTÓK

Megnyílt a könyvhét Szegeden, a SZEGEDma.hu sátrába is beköltözött az irodalom. Végel Lászlóval és Grecsó Krisztiánnal beszélgettünk, de elcsíptük a Somogyi-könyvtár igazgatónőjét is, aki az olvasói szokásokról faggattunk. Még mindig zsong, zsibog a Dugonics tér, s ez nem lesz másként az elkövetkező négy napban sem.

19.40

A hőség végre kell alábbhagyni, az árnyékok is megnyúltak a naplementében. A színpadon már hangol Bakos András és barátai népzenei formáció, ezzel búcsúzik az Ünnepi Könyvhét nyitónapja. Mi pedig ezzel a bejegyzéssel köszönjük meg, hogy velünk tartottak!

19.34

Grecsó Krisztián maga a Megyek utánad Rendszeresen kikéri párja véleményét a megálmodott karakterekről, mielőtt papírra vetné történetüket. „Olyan erővel mutatni és nem narrálni, amiben el lehet veszni” – Grecsó Krisztián szerint ez főhőseinek sikere, ettől igazán grecsós a napokban megjelent Megyek utánad című könyve. A szerző, ahogyan azt már a Mellettem elférsz címet viselő kötetében is megtapasztalhattuk, kényesen ügyel a szereplők letisztultságára, egymáshoz fűződő viszonyukat, s így a történetet is e személyiségjegyek mentén igyekszik izgalmassá varázsolni. Pedig legújabb művét is az - egyesek szerint eseménytelen – élet írta, helyszíneiben visszaköszönnek a szerzőhöz közel álló települések (Szegvár és Szeged), valamint a régi barátok és persze szerelmek – még ha kaptak is némi színezetet. Éppen ezért a kötetből nem csak Daru kalandjait, hanem valahol mélyen Grecsó Krisztián életútját is megismerhetjük: kirajzolódnak előttünk a gyermekkori, a főiskolai évek nagy tépelődései. Még a fiktív események is olyannyira életszagúak, hogy exbarátnők keresték fel azzal: barátaiknak nem tudják megmagyarázni, hogy a leírtak nem valóságosak. „Ebben a könyvben az az őrület indított el, hogy az én kialakulásában van a léleknek múltja, ami abból adódik össze, hogy az emberekkel megtanuljuk szeretni egymást. Ebben a tanulási folyamatban megvigasztaljuk és csaljuk egymást, ebben a szeretet adásban és kapásban kialakul egy ego, amely valahogyan viszonyul a világhoz. Az ember negyvenéves korára megtanulja becsülni a világot, ebben pedig az összes korábbi szerelme, csalódottsága, sebe ott van.”

19.04

Végel Lászlóval, a vajdasági szellemi élet egyik legismertebb alakjával a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című kötetéről, a határon túli magyarság egykori és mai helyzetéről, valamint a digitális irodalomról beszélgettünk.

Hogyan vélekedik az író? Érezhetően megváltoztak a fogyasztói szokások azzal, hogy a szépirodalomba is egyre inkább begyűrűzik a digitális forma?

Nem vagyok a digitális forma ellen. Jelenleg két könyvem is van Németországban, ami ilyen formában érhető el, a könyvkiadónak és a szerzőnek is kifizetődik. Ennek köszönhetően új olvasótábort sikerül megszólítani, ugyanakkor a vélemények megoszlanak: van, aki csak a zsebkönyveket szereti és a klasszikus szép kiadványokat, és van, aki – főleg a fiatalok – már a digitális formához nyúlnak. Szerbiában ez még annyira divat, de úgy gondolom, hogy ez pár éven belül el fog terjedni. A változás iszonyú gyors, szinte ez az egy állandó az életben. Én magam a klasszikusokat olvasom például tableten, ha hosszabb útra megyek és nem akarok könyveket cipelni magammal. Nem tartom a nyomtatott könyv vetélytársának, inkább a nyomtatott sajtó az, ami megsínyli.

Vajdasági íróként hogyan éli meg a helyi kulturális sokszínűséget?

A Vajdaságnak a kulturális sokszínűség a témája, ez a valóság. Ennek vannak olykor tragikus, olykor pedig szépséges mozzanatai, viszont úgy gondolom, sosincs nyugalom ott, ahol összetett a közösség. A Neoplanta tulajdonképpen az utóbbi száz év szörnyű történetével foglalkozik. Ugyan úgy, ahogy megvan a holokauszt-kultúra, megvan a tömegsír-kultúra is. Ez egy sokkal primitívebb és brutálisabb, Keletközép-Európában a történelem folyamán hol az egyik, hol a másik kisebbség járt rosszul. Azonban mindez már nem csak a Balkánon kérdés, hanem az európai nagyvárosokban is (Berlin, Párizs, London), a megapoliszok követik őket. A 20. század közepe táján bevándorlások kezdődtek más kontinensekről és országokból, a nagyvárosok így sokkal tarkább területek lettek. Ezeken a helyeken újra felvetődnek azok a kérdések, gondok, sokszor drámai mozzanatok, amelyekben nekünk (sajnos) már van tapasztalunk.

Ugyanez a sokszínűség van jelen a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című városregényben.

A könyv egy háborúval kezdődik. A horvát Carina hegyvidék határőrségén a görögök ellen szerbeket telepítettek be Horvátország és Bosznia, valamint a Vajdaság egyes részeire. Egy szerbet besoroznak az Osztrák-Magyar Monarchia katonaságába. A konfliktus alapja, hogy szerb létére a monarchia oldalán kell harcolnia a szerbek ellen, végülis ezt a dilemmát úgy oldja meg, hogy átszökik a szerbekhez. Szökevényként azonban ott is gyanússá válik, becsületét pedig úgy próbálja meg visszanyerni, hogy minden csatában az élvonalban harcol. Kitüntetik, végül Újvidék egyik felszabadítója lesz, ahol aztán szintén beleütközik egy új helyzetbe: egy soknemzetiségű városba kerül, ahol mindenki a saját nyelvén beszél, ekkor már 1918-at írunk. A férfi egy magyar tiszt házába költözik, majd feleségül vesz egy olyan nőt, aki hol szlovák, hol magyar nemzetiségűnek vallja magát – attól függően, ki az uralkodó. A fia 1941-ben az orosz frontra kerül egy magyarral és egy némettel, akikkel végigszenvedi a háborút. Minden vágya, hogy végre hazatérjen Újvidékre, de mire ez bekövetkezik, a szerbek átveszik a hatalmat. Szerbként – ha maradni akar – bizonyítani kell, mégpedig azzal bízzák meg, ölje meg a bajtársait. Emberi dráma ez, mint ahogy az egész történet az emberek szörnyű drámája. A regény alapján

Urbán András

színpadra alkalmazta és rendezte, július 25-én Szegeden láthatja a közönség. Az előadás most fejeződött be a Vajdasági Hivatásos Színházak 64. Fesztiválján, ahonnan az első díjat hoztuk haza. Magyar nyelvű, magyar szerző művének alapján egy magyar rendező rendezte; ilyen produkció eddig még nem érdemelt ki fődíjat.

Milyen volt színpadon látni a regényben megálmodott történetet?

Érdekes volt, mikor először szembesültem vele, hiszen ugyan az a mondta, de sokkal erősebben hangzik.

18.00:

A színpadon Bereményi Gézával, Kossuth- és Balázs Béla-díjas íróval beszélget Veszelka Attila szegedi író. Bereményi Vadnai bébi című könyvét mutatta be. Bár színházzal és filmekkel is foglalkozik az író, mégis úgy vallja, hogy ezen művészeti ágak egy gyökérből táplálkoznak. „Mindennek az alapja az irodalom” - mondta el a SZEGEDma.hu-nak. Vele készült interjúnkat holnap olvashatják.

17.15:

A Zrinyi Könyvkiadóval beszélgetnek a Dugonics téri színpadon az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából. A Zrinyi sátrában egyébként egy vadászgép-szimulátort is ki lehet próbálni.

16.15:

A színpadon még hangol a Deák Big Band, mi pedig elcsíptük néhány szóra Palánkainé Sebők Zsuzsannát, a Somogyi-könyvtár igazgatóját, akit az olvasási szokásokról faggattunk. "Mint könyvtárvezető, az a tapasztalatom, hogy stagnálnak a számok, azaz nem csökkent, de nem is nőtt a könyvtárba látogatók száma. A külső felhasználóink száma, azoké, akik online felületről keresnek meg minket, viszont gyarapodott. Szerencsére a gyerekkönyvtárunk még mindig népszerű, ennek azért is örülök, mert ezekből a csemetékből lesz könyvfogyasztó felnőtt. Az együtt olvasás, a mesélés egy olyan családi, közösségi élmény, ami semmi mással nem pótolható. Megtudtuk: bár a papír formátumú könyvek olvasása csökken, de az interneten történő tájékozódás óriási, úgyhogy maga a betűolvasás mennyisége nem változott. "Ez most a 85. könyvhét országosan, Szegeden a 7. olyan, amit a könyvtárunk koordinál. Több hónapos munka végeredménye ez az ünnepi könyvhét a színes programokkal együtt. Az elmúlt évben 135 program volt, idén 180, nem is szeretnék kiemelni senkit, hiszen ugyan úgy fontos a helyi íróknak, alkotóknak a névsora, mint a messzebbről érkezőké. A kapcsolatépítésre is kiváló lehetőség nyílik itt, most például épp a Móra kiadónál jártam, és egy kellemes beszélgetés kapcsán került a kezembe Váradi Z. Ferenc Szökőév című könyve. A 88 éves íróról megtudtam, hogy szegedi, innen indult el kalandos útja, ami egészen Amerikába vezette, ez a műve pedig a 12-15 éves korosztálynak íródott. A könyvben leírt utat végigkövetve tudnánk felépíteni a fiatalok számára egy játékot, amely végigköveti az eseményeket a különböző helyszíneken, ez egy nagyon eredményes olvasásnépszerűsítő program lehetne más könyvtárakkal együttműködve" - mesélt a tervekről is az igazgató.

14.46

A délutáni hőség elől szerencsére nem haza, hanem a standok árnyékába menekülnek az emberek. A szökőkút sem működik, a szél is inkább a hajszárító levegőjének hőmérsékletével vetekszik. A Pagony kiadó sátránál megtudtuk, a gyerekkönyvek terén

Dániel András

maga illusztrált kiadványa nagyon népszerű a kisgyerekek között, a tizenévesek egyik kedvence pedig a tavalyi alapítású, úgynevezett Tilos az Á kötetek. Az eladók nem győzték hangsúlyozni, mennyire nagy gondot fordítanak az ajánlásokra: náluk minden kötet átlapozható, megfogdosható és kérdezni sem szégyen. A napokban egyébként a Csimota standnál találkozhatnak a szegedi

Kollári Árpád

Milyen madár? című verseskötetével,

Gyimesi Dóra

pedig - az Időfutár után - a Csomótündért dedikálja. A szemben álló Médiacentrum sátornál is nagy az érdeklődés, ottjártunkkor a Szegedi Egyetem Magazin legújabb kiadványát lapozgatták az egyetemisták. A stand a Klebersberg-könyvtár kiadványai közül olyanokkal találkozhatnak az érdeklődők, mint a Délmagyarország 1940-es kiadványa, de a bátrak akár a szerencse kerekét is megpörgethetik. Azoknak is érdekes kilátogatniuk, akik jegyzeteiket szeretnék kedvezményesen beszerezni, ugyanis 200 forintért bárki válogathat a dobozban álló halmokból.

13.30:

Ebéd és szieszta: teljes a csend a Dugonics téren. A digitalizáló gépet tekintették meg az érdeklődők 13 órakor az egyetemi könyvtárban. A következő program a téren 15 órakor kezdődik, a Pagony és a Tilos az Á sátrában egy interaktív gyerekműsorral. 16 órakor az egyetemi kiadó helytörténeti túráján lehet részt venni a kiadó sátránál, ugyanekkor az Égigérő sátorban szintén interaktív gyerekjáték, a színpadon pedig 16.30-kor a Deák Big Band együttes kezd zenélni, és jönnek az írók is: 16.30-kor Grecsó Krisztiánnal beszélgetnek a Somogyi-könyvtárban, neki mi s felteszünk majd néhány kérdést.

13.00:

Az ünnepi könyvhét alkalmával mutatták be a megyei napilap, a Délmagyarország, az egyetemi és a Somogyi-könyvtár közös munkáját: a napilap digitalizálását 1910. május 22-i első számától 1945 év végéig. Az egyetem részéről Pál József rektorhelyettes, a Klebelsberg-könyvtár igazgatója, Keveházi Katalin és a Somogyi-könyvtár vezetője, Palánkainé Sebők Zsuzsanna illetve a Délmagyarország főszerkesztője, R. Tóth Gábor mutatta be a sajtónak az digitalizálás első szakaszát, amit már böngészni lehet a www.dm.ek.szte.hu oldalról vagy a Délmagyarország online változatán keresztül, a www.delmagyar.hu/delmagyararchiv felületről. A következő szakasz is készülőben van már, ez 1956-ig tartó lapszámokat dolgozza fel és hamarosan a telese archívum elérhető lesz majd.

11.45

Végel László köszöntőjével hivatalosan is megnyitott az idei könyvhét, a díszvendég egyébként a SZEGEDma.hu standjánál interjút is ad nekünk a nap folyamán. Köszöntőjében a könyvek furcsa sorsáról, valamint a kötetekhez fűződő viszonyáról ejtett néhány gondolatot. Megtudtuk, 5-6 éves korában azzal szembesült az akkori Jugoszláviában, hogy a partizánok vagy az oroszok bevonulásakor a felnőttek éjszakánként titokban kivitték könyveiket az utcára, sokszor a szerb szomszédok háza elé. A magyar kultúra gyöngyszemeit az 1900-as évek délszláv háborújának idejében sem tűrték meg, még a vajdasági antikváriumok sem fogadták be ezeket a köteteket. Mindezek az események vezettek odáig, hogy felnőtt fejjel írói pályára lépjen, hogy kutassa, szeresse a könyveket. A könyv- és olvasásnépszerűsítő rendezvénysorozat ünnepségén beszédet mondott még

Solymos László

, Szeged város alpolgármestere, valamint

Kocsis András Sándor

, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke is. Átadták továbbá az idei könyvkiadási támogatásokat, valamint Az Év Könyve díjat is. Az önkormányzattól az Év Könyve díjat

Fári Irén

és

Simoncsics János

vehette át a Palánk – Szeged belvárosa egykor című alkotásért. Közreműködtek az SZTE Zeneművészeti Kar hallgatói, a Dugonics András Piarista Gimnázium Népzenei Kamaraműhelye és a Szeged Táncegyüttes Babszem Csoportja.

10.50

Mi már a helyszínen vagyunk, az ünnepi könyvhetet immár hetedik alkalommal szervező Somogyi-könyvtár jóvoltából a SZEGEDma.hu is felállította mobil standját. A tér megtelt könyves standokkal, a színpadon is készülnek a megnyitóra. Benépesül az Olvasó- és Játszóliget is. A tavalyi évhez hasonlóan a SZEGEDma.hu idén is online jelentkezik az Ünnepi Könyvhétről.

Végel László

Kossuth-díjas regény- és drámaíró,

Grecsó Krisztián

József Attila-díjas író, és

Palánkainé Sebők Zsuzsanna

, a Somogyi-könyvtár igazgatónője – csak néhány név azok közül, akiktől olvashatnak ma gondolatokat online hírfolyamunkban. Kövessék bejegyzéseinket és képgalériáinkat. Érdekesség a hivatalos megnyitó elé, hogy idén Szeged nyitja a 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapokat, a város rendezvényeit ilyenkor országszerte kiemelt figyelemmel követik nyomon. A Dugonics tér egészen június 16-ig várja a könyvre éhezőket, s mindazokat, akik szeretnék személyesen is megismerni kedvenc írójukat, vagy közelebbről megismerni a kiadókat. Közel harminc helyszínen, 182 programmal várja az olvasás barátait az idei könyvünnep, olvassa el korábbi ajánlónkat

ITT

.