Balczó András: Árral szemben úszva a békességért

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

balczo_andras05_gs

Az ember nem a sikert, de még csak nem is a boldogságot keresi, egyedül a békesség adhatja meg a teljességet, melyre mindannyian törekedünk – Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó életfilozófiáját osztotta meg a szegedi közönséggel.

Egykor vérrel-verejtékkel küzdött a sikerért, majd sportkarrierjének – és egyben a társadalmi elvárásoknak is – hátat fordítva úgy döntött, az árral szemben kezd el úszni: Balczó András a versenysportot hátrahagyva küldetéstudattal járja az országot immár évtizedek óta, hogy gondolatmagokat ültessen el mindenhol, ahol termékeny talajt lel a nyitott fülek mögött. Az egykori olimpikon hétfő délután sajátos életfilozófiájából adott ízelítőt a Millenniumi Kávéház közönségének.

“Sportolói korszakom vágyálma volt, hogy az öttusában a lehető legnagyobb sikereket érhessem el. Ebben láttam életem csúcspontját, célját, melyért mindent feláldozhatok. Siker sikert követett, én pedig ötszörös világbajnokként sem érezhettem azt, amit szerettem volna: a mindent felölelő boldogságot” – emlékezett vissza Balczó András. Sportolói eredményei üresebbé tették, majd rájött, hogy a boldogság sosem ott éri utol az embert, ahol vágyai beteljesülnek. Sok ember az elmulasztott lehetőségeken, a meg nem történt dolgokon rágódik egész életében, hátrafelé pillantva pedig bizonytalanul tud csak előre haladni. Meg kell tanulnunk, hogy ami megtörtént, az megváltoztathatatlan – emelte ki Balczó, szavait pedig Weöres Sándor Öröklét című versének soraival igazolta:

Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

no images were found

Az embernek nem sikerre, vágyálmok hajszolására van szüksége, hanem arra az állapotra, melyet Jézus is említ, mikor tanítványait köszönti: Békesség néktek! Ehhez a békességhez pedig az alázat útján juthatunk csak el – mutatott rá a sportember. Az 1972-es müncheni olimpiára kijutva érezte először azt, hogy a sok fiatal tehetség fölé kerekedhet, hogy a karnyújtásnyi közelségbe érzett aranyérem egy pillanat alatt elgurulhat előle. Azzal nyugtatta magát: ha kevés is vagyok a legjobb helyhez, akkor is mindent megtettem, ami tőlem telik. Ekkor árasztotta el a nyugalom, így érte el azt az állapotot, amelyre mindig is törekedett. “A hiúság, büszkeség lehántásával találhatjuk meg magunkban ezt az érzést, hisz ezek mind szigetelőanyagot képeznek Isten és ember között. Ez az igazi békesség, ekkor érzi az ember a teljességet” – hangsúlyozta Balczó András. Ady ezt az állapotot úgy írta le:

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Évtizedek óta tartó szellemi zarándokútja visszatetszést kelt azon emberek számára, akik nem mernek és nem képesek kiállni a sorból. “Sokak számára két lábon járó lelkiismeret furdalás lettem, ők azt mondják, árral szemben úszni felesleges, ártó és hiábavaló” – tette hozzá. Élesen bírálta a mai kor társadalmi berendezkedését, amelyet még rosszabbnak is ítélt, mint a Rákosi-korszak Magyarországát, a modern demokráciában szerinte nem a test sanyargatásával, hanem a lélek mételyezésével teszik tönkre az embert. “Abban az országban, ahol jólét van, a hitnek nincsen területe, hiszen a bőség sosem sarkallta arra az embert, hogy átgondolja az életét. A békesség állapota nem a csúcson éri el az embert, le kell ahhoz másznunk a magunknak állított trón kényelméből” – mondta el Balczó András. Ugyan pénzben sokszor szűkölködtek, panaszra sosem volt oka, hívő emberként úgy tartja: az Isten őt mindig eltartja.

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Kézilabda: kilencedik bajnoki döntőjét vívja a Pick Szeged a Veszprémmel

Következő sztori

Nem biztos, hogy a magányos fióka árva

Legutóbbi hasonló cikkek