Írjon nekünk

Kultúra

Nyáryval, Temesivel és Nagy Bandóval a szegedi könyvkavalkádban + VIDEÓ, FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

nyitoMegnyílt a könyvhét Szegeden, a SZEGEDma.hu sátrába is beköltözött az irodalom.

Nyáry Krisztián, Nagy Bandó András, Temesi Ferenc, Hász Róbert – csak néhány név azok közül, akiktől olvashatnak ma gondolatokat online hírfolyamunkban.

18.35
Hász Róbert író, a Tiszatáj főszerkesztője a könyves sátornál dedikál, vele zárjuk online összeállításunkat.

– A Vénusz vonulása című új regényében a 18. századba – 1768-as évbe, mikor a Nap és a Vénusz együttállását figyelték meg a tudósok – kalauzolja olvasóit Sajnovics János fiatal jezsuita tudós és Hell Miksa udvari csillagász társaságában. Történelmi és utazási regény is lehet egyben a Vénusz vonulása, ma egy nemzetközileg is hihetetlenül népszerű műfaj, miért ezt választotta?

– Hat-tíz évvel ezelőtt kezembe akadt Sajnovics János naplója, ami olyan gazdag tárháza volt a témának, hogy akár több regényt is lehetett volna írni belőle. Nagy falatnak is tűnt, sok felkészülést és utánaolvasást igényelt, nem ment egyik napról a másikra. Az volt a kérdés, hogy magára az utazásra legyen kihegyezve a történet, vagy legyen egy belső szál, János részéről is. Így alakult ki a végső változat, melyben két útról van szó, egy külső, kalandregényesről, Bécstől Vardöig, és van egy belső, lelki fejlődési út is.

– Említette, hogy sok utánaolvasást igénylő téma, mi a munkamódszere?

– Sok mindent összeolvasok, és hagyom, hogy az maradjon, ami megragad. Ez egy nagyon érdekes korszak, a felvilágosodás tetőfoka, filozófiák jönnek-mennek, váltogatják egymást. Nekem ez sosem volt korszakom. Hume-tól Rousseau-ig sok mindent el kellett olvasnom, hogy – nem is a tényanyag – maga a hangulat megragadjon. És persze ehhez jön a korrajz, hogyan öltözködtek, mit ettek-ittak…

– Mi lesz a következő mű?

– Novellista voltam régebben, most is van néhány novellacsírám, amit mondhatni levezetésképpen be szeretnék fejezni.

18.00
A színpadon Hász Róbert írót, a Tiszatáj főszerkesztőjét a Vénusz vonulása című regényéről faggatja Szilasi László író, irodalomtörténész, kritikus, hozzánk pedig megérkezett Temesi Ferenc babérkoszorús és József Attila-díjas író.

– Beszéljünk új regényéről, az Apámról. A Bartók után megint egy személy áll kötete középpontjában, de ez most személyes és közeli a besúgóvá be nem álló apáról. Mi indította ennek a könyvnek a megírására?

Váratlanka ez a regény. A Balaton közepén voltam, felhívtak a Történeti Hivataltól, hogy megvan az édesapám anyaga. Annyit kérdeztem: mennyi? Mikor megmondták, elhatároztam, bemegyek. Az egész úgy indult, hogy ez egy kötelesség, vagy tiszteletadás, aztán elkapott a regény, és sodort. Tényeken alapuló krimi lett belőle. Édesapámat a legjobb barátai súgták be természetesen, mert csak a barát tud elárulni téged. Két főtégla és néhány melléktégla tizenvalahány éven át folyamatosan figyelte, még a Csöpi kutyámról és az egész családról van említés. Főleg persze apámról, akit be akartak szervezni. Nemet mondott, erre ellenséget csináltak belőle. Ellenségre szükségük volt, hiszen ezzel igazolták a létüket.

Azért kellett nekem ezt a könyvet megírnom, hogy az unokáim is megértsék, hogy állambiztonsági szempontból milyen kockázat az, hogy egy kisvárosban, kisemberek, kiskocsmában kisfröccsöt isznak. Ezt ugyanis nem értik már meg gyerek, ez már történelem, hogy milyen abszurd szituációban éltünk az ötvenes, hatvanas években és a hetvenes évek elején.

– Milyen várakozással tekint a könyvhétre?

– Nem várok sokat, nem hiszem, hogy ez a könyv sikerkönyv lesz, de ugyanolyan regény, mint akármelyik másik kötetem.

Tekintse meg a SZEGEDma TV videóját is!

– Mint köztudott, szegedi származású, vannak kedves helyei, amiket egy-egy ittjártakor bejár?

– Persze. De legelső a Tisza. A Tiszához, az öreghez mindig ki kell menni, az ember megmossa benne az arcát, és akkor itthon van. Egyébként minden régi helyre elmegyek, nagy segítségemre van, hogy hála Istennek senki nem ismer Szegeden, a régi barátokat kivéve. Így nyugodtan, szabadon mehetek-jöhetek, ez a legfontosabb egy írónak.

Elengedjük Temesi Ferencet a színpadra beszélgetni.

17.35:
A Szegedi Egyetemi Kiadó sátrától Pál József professzor, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese és Újszászi Ilona, az Szegedi Egyetemi Kiadó (SZEK) vezetője, az egyetem médiakapcsolati igazgatója, sajtószóivője érkezik, velük beszélgetünk most.

– Milyen művek kiadását tekinti feladatának a SZEK – egyetemi emberek egyetemi kiadója, vagy vannak más szempontok is?

Ú.I.: Elsősorban a hallgatók tanulmányait segítő tankönyvek, jegyzetek kiadója a SZEK, illetve az SZTE reprezentatív munkáinak megjelentetésére vállalkozunk. Legtöbb szerzőnk az SZTE oktatója, kutatója.

P.J.: A könyvek megjelentetésének forrása a hallgatói normatíva, ezért elsősorban a diákok intellektuális elvárásainak, igényeinek kielégítését tűztük ki célul. Emellett olyan értékes műveket is kiadunk, melyek a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Ily módon felvállaljuk az igényes tudománynépszerűsítést, illetve arra törekszünk, hogy könyveink külföldre, a határon túli magyar középiskolásokhoz, de akár a nem magyar olvasókhoz is eljussanak. Ars poeticánk, hogy a könyvkiadás a Szegedi Tudományegyetem legmagasabb szintű marketingje, a kötetekben tükröződő egyetemi tudás felébresztheti az érdeklődést az universitas iránt.

– Hol helyezkedik el a SZEK az egyetemi kiadói műhelyek sorában?

Ú.I.: Létrehozásakor ernyőszervezet funkciót képzeltek el neki. Az utóbbi évek során számos új műhely, kiadó alakult az egyetemen, így újra kellett gondolni a SZEK szerepét. Mi most felvállaljuk, hogy az egyetemi egységes tankönyv- és jegyzetkiadást (nyomtatott és elektronikus formára egyaránt gondolunk) népszerűsítő kiadó akarunk lenni.

P.J.: Az egyetemi könyvkiadás válsággal küzd Magyarországon, nem találja helyét a könyvpiacon. Számos példa van a világban arra, hogy jól lehet ezt működtetni, elég csak a Cambridge University Pressre utalni, mely színvonalas művek mellett népszerű munkákkal is jelentkezik. Biztos vagyok benne, hogy idehaza is megváltozik majd a helyzet, s a SZEK széles spektrumával helyet foglal magának a piacon. Fontosnak tartjuk egyébként, hogy az egyetemi produkcióink összehangolt tipográfiával, elektronikus formában az egyetemi honlapon is elérhetőek legyenek.

– Mennyire nehéz egyetemi oktatóként ma kiadót találni a saját monográfiák megjelentetéséhez?

P.J.: Legjobb oktatóink, kutatóink nem küzdenek kiadási nehézségekkel. Monografikus igényű munkáikkal általában megkeresnek egy-egy neves kiadót, ám mivel az ilyen jellegű munkáktól azért nem várható komolyabb bevétel, mind a szerző, mind a kiadó pályázati és egyéb forrásokkal járul hozzá a megjelentetés költségeihez.

– Először jelenik meg a SZEK a könyvhéten szervezett formában sátorral, nyilvános interjúkkal, érdekes programokkal. Mi ezzel a cél?

Ú.I.: A korábbi könyvhetek alkalmával is feltűnő volt, hogy a szerzők, szerkesztők, beszélgetőtársak mintegy fele kötődik a szegedi egyetemhez, vagy itt oktat, kutat, vagy itt végezte tanulmányait. A kapcsolat tehát élő, szerves, eddig is létezett. Mostani kitelepülésünkkel az egyetemi könyvkiadásra kívántuk irányítani a figyelmet, valamint a tudománynépszerűsítést tűztük zászlónkra.

P.J.: A tudomány olvasását szeretnénk az érdeklődő közönség figyelmébe ajánlani, azért, hogy a tudományos munkákon keresztül szerezzenek információkat, ismereteket. Az egyetem Dugonics téri fellegvára előtt értékes egyetemi munkákkal jelent meg a SZEK partnerkiadói társaságában. Hosszú távú stratégiánkban egyébként azt szeretnénk elérni, hogy az SZTE-n létrejövő szellemi termékek, könyvek egyetemi védjegyet kapjanak.

Ú.I.: Minden délután 17 órakor az SZTE-n belül működő kiadói műhelyeknek biztosítunk bemutatkozási lehetőséget nyilvános interjú keretében. Aki lemarad ezekről a beszélgetésekről, újraolvashatja azokat az SZTE www.u-szeged.hu honlapján, ahol az SZTE Médiacentrum munkatársai, gyakornokai első alkalommal folyamatosan tudósítanak a könyvhét történéseiről, természetesen fókuszba helyezve az egyetemi vonatkozású programokat. Szövegeink a Somogyi-könyvtár által működtetett konyvhetszeged.sk-szeged.hu honlapon is elérhetőek a széles nyilvánosság számára.

17.10
Miközben Nyáry Krisztián már a Líra Könyv Zrt. Fókusz Könyváruház sátránál dedikál, a Szegedi Egyetemi Kiadó sátránál az SZTE kiadói műhelyei mutatkoznak be, Pál József irodalomtörténész professzorral Újszászi Ilona kiadóvezető beszélget.

Mi pedig az Év Könyvdíját elnyert Nagy Bandó Andrást arról kérdeztük, gondolta-e volna, hogy a Hangyabanda nagy kalandja című könyve ekkora elismerést kap majd.

– Mivel ez a könyv valóban gyönyörű, bíztam benne. Egy jó verses mesét adtam Antal Tamás festőművész kezébe, ő is beleszeretett, és ez inspirálta, amikor az illusztrációkon törte a fejét. Végül ennél is több született: megálmodta, amit én vizionáltam. Így lett közös könyvünk. Ez a mese megfilmesítésért kiált. A történet egy ismeretlen világba viszi el az olvasókat. A picurka hangyák szorgoskodása, folytonos futkosása, igyekvése és egy adott rend szerinti élete eleddig láthatatlan maradt. Ennek megismerésére szövetkeztünk Tamással, sokak örömére.

– Ön szerint milyen egy jó gyerekkönyv?

– Egyértelmű: olyan, amit a felnőttek is élvezettel olvasnak, lásd Micimackó, Kisherceg, Süsü és a többi. Két lovas mesém, valamint a Nagyapám, nagyanyám és a vakond nem a hol volt, hol nem volt, hanem a hogy volt, így volt világát mutatja meg. Nagyszülők helyett mesélem el a gyermekkorunkat. Gyakran hallom vissza nagymamáktól és nagypapáktól, hogy nem is adják oda a köteteimet az unokáknak, hanem ők olvasgatják, élvezik, és amikor náluk vannak az unokák, fölolvasnak nekik.

Nagy Bandó Andrással készített interjúnk ITT olvasható.

A szerzővel Tandi Lajos 17.30-tól beszélget a Dugonics téri színpadon.

16.30
Kezdődik a könyvhét megnyitója.
Egy Weöres Sándor-költeménnyel emlékeznek meg a Weöres-centenáriumról.

Nyáry Krisztián irodalomtörténész nyitja meg a könyvhetet. Cholnoky Viktor nyomán felidézi, 1463-ban Várdai István kalocsai érsek átkot mondott Gutenberg “bűnös” találmányára – mely “megrontja a vallást és tévútra vezeti a tudományt” -, de utána tíz évvel Mátyás király biztatására Hess András kinyomtatta Magyarországon az első könyvet. Nyáry beszédében arra utalt, máig mérkőznek e két tábor hívei egymással, s erre rímelnek rá a KSH nemrég nyilvánosságra hozott statisztikai adatai is. Míg 1987-ben még minden második megkérdezett olvasott az előző napon, ma ez csak minden negyedik emberre igaz. “Ez tehát egy pont Várdai úrnak” – így Nyáry. Hozzáteszi: aki ellenben tényleg olvas, az tíz perccel többet tölt ezzel, mint az 1980-as években – ez egy pont Hess Andrásnak. 2010-ben átlagosan csak 20 perc volt a lakosság olvasással eltöltött ideje, ebből könyvet 7 percig olvastunk. Az ezredfordulón még 9, a rendszerváltáskor pedig 12 perc jutott könyvekre. 2000-ig a férfiak a nőknél több időt töltöttek olvasással, mára ez az arány megfordult.
Egy tizenéves 1987-ben még 20 percet töltött könyvvel a kezében, 2010-ben már csak 2-t. De érdemes figyelembe venni, hogy az olvasás nem tűnt el, csak átalakult. Az internet hódítása ez, mely egyébként elsősorban nem a könyvtől, hanem a tévézéstől vonta el elsősorban a fiatalokat. Mégsem aggódni kell a könyv barátainak, hanem kihasználni az internetet ebben az irányban – összegzett Nyáry. Mindig megjelenik egy Hess András, és mindig nekik van igazuk – így az irodalomtörténész.

Kiosztották az idei könyvtámogatásokat is. Az idei szegedi Év Könyve díjat Nagy Bandó András a Hangyabanda nagy kalandja című könyve kapta.

Most egy kis tánc a téren.

16.10

Közjáték: vélhetően végzős egyetemisták fürdenek a Dugonics téri szökőkútban, “gyertek be” és “orvos vagyok” skandálással.

16.01
Köszöntjük következő interjúalanyunkat, Nyáry Krisztián irodalomtörténészt, ő nyitja majd meg itt Szegeden a könyvhetet.

– Így szerettek ők című könyve előzményei facebookos bejegyzések voltak. A közösségi portálon kapta az ötletet, hogy íróink, költőink szerelmi életét könyvben is meg kellene énekelni, vagy kezdettől fogva volt egy ilyen terve?

– Nem, ha valaki másfél évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy ebből egyszer könyvet írok ebből, kinevettem volna. Hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el írni a bejegyzéseket. Ha a Facebook nem bizonyít, nem lett volna belőle könyv.

– Sok kemény kritikát, reakciókat kap?

– Nem igazán. Igen kényeztetően pozitív visszhangra találtam, a negatívokban pedig sok jogos aggodalom is van. Megfogalmazták azt a félelmet, hogy ha valaki például Ady szerelmi életéről elolvassa a könyv néhány oldalát, talán azt gondolja, hogy ez maga az irodalom, és nem jut el a művekig. Én viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltam, éppen ezek csinálnak kedvet az olvasónak, hogy az Ady-verseket is fellapozza.

– Honnan merítette a történeteket?

– Ezek a történetek köztudottak, mármint az akadémiai-irodalomtudományi környezetben. Ez azonban egy zárt világ, így nem jutnak el az irodalomkedvelő nagyközönséghez. Nem saját levéltári kutatásaim tehát. A szerelmi történetek egyben egy-egy rést nyitnak a kánonhoz kapcsolódó azon felfogáson, hogy ha valaki jelentős irodalmi művet alkotott, egyben erkölcsi szempontból is nagy embernek kell lennie.

15.30 Üdvözöljük első interjúalanyunkat, Zelena Andrást, akit bizonyára a legtöbben mint a Városi Televízió Szeged főszerkesztőjét ismernek – a könyvhéten most irodalomtörténészi arcát is megmutatja.

– Trauma és irodalom témakörben jelent meg tanulmánya József Attiláról a Szegedtől Szegedig antológiában. Pontosan hogyan látja a trauma szerepét?

– Az irodalomtörténet számára József Attila traumatizáltsága többnyire a „Mama” elvesztésében ölt testet. Erős Ferenc például úgy fogalmaz, hogy az egyéni trauma egyediségét és megismételhetetlenségét az adja, hogy az előidéző traumatikus esemény „kívül esik a mindennapi tapasztalatok körén”. Ez különösképp’ igaz olyan érzékeny és a társadalom problémáira fogékony poétára, mint József Attila. Általánosságban azt mondanám: a rendkívüli trauma beleépül a személyiségbe, és nem tud megnyugtatóan lezáródni, később pedig földolgozatlanná válik.

– A Városi Televízió Szeged igazgató-főszerkesztői posztja mellett – mint a mellékelt ábra mutatja –, egyetemi oktatóként, irodalomtörténészként is tevékenykedik, tanulmányait többek közt a Műhelyben vagy az Új Dunatájban is olvashattuk már. Hogyan fér meg ez a két szakma az életében?

– A televízió vezetése és a főszerkesztői feladatok napközbeni és emellett esti adásidőben lévő elfoglaltságokat jelentenek egyszerre. Emiatt az „alkotó, álmatlan éjszakák” a tudományos munkám színterei. Rá kell hangolódnom a tudományosságra, nem tudok egy-egy lopott órában koncentrálni idegen nyelvű szakszövegre, a termékeny írásra. A késő esti órákban a telefon- és az e-mailes levelesláda „új üzenet érkezett” hangja sem zavar. Jól kiegészíti a televíziós munkát a pszichoanalitikus traumakutatás és a tanítás, szellemi kihívást jelent mindkettő számomra, csak épp másképpen.

– A televíziót korábban sokat szidták amiatt, hogy elvonja a fiatalokat az olvasástól. Ma már ez a „leszólás” átvándorolt az internetre. Mit gondol, valóban nem olvasnak a fiatalok, vagy inkább csak nem azt olvassák, amit az idősebb generáció szeretne?

– Bár még nincsen gyermekem, de a strukturált és szabályok szerinti, együtt tévézés és internethasználat mellett teszem le a voksomat. Zárójeles megjegyzés, hogy a digitális átállással könnyebb dolguk lesz a szülőknek ebből a szempontból, az erőszakos vagy éppen felnőtt tartalmaktól könnyebb lesz megvédenünk a piciket. A kérdésre visszatérve pedig azt gondolom, hogy a helyzet – bár lehetne jobb – de közel sem ennyire kétségbeejtő. A könyvhéten is látok fiatalokat, talán ők éppen az interneten találkoztak a rendezvénnyel, persze tagadhatatlan a szülői ház ráhatása, illetve a pedagógusok szerepe. Az irodalomfogyasztási, olvasási szokások pedig időről időre változnak, ma nem feltétlenül ugyanaz a mű szólít meg egy tizenévest, mint évtizedekkel ezelőtt. Személyes tapasztalatom pedig bíztató: sok fiatal később olvassa el azt, amit esetleg a középiskolában a „kötelezők röviden”-nel abszolvált. Sok egyetemista kezében újra megfordul a Bűn és bűnhődés vagy éppen középiskolai törzsanyag valamelyik kötete.

Zelena Andrással Busch Péter, Czilczer Olga, Hász Róbert és Pilcz Roland társaságában szombaton, azaz június 8-án, a Szegedi Írók Napján 10.15-től hallhatnak beszélgetést az érdeklődők Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társasága elnökének vezetésével.

15.15 Mi már a helyszínen vagyunk, az ünnepi könyvhetet immár hatodik alkalommal szervező Somogyi-könyvtár sátra mellett „beszerelt” a SZEGEDma.hu. A tér megtelt könyves standokkal, a színpadon is készülnek a megnyitóra. Benépesül az Olvasó- és Játszóliget is.

Kedvcsinálónak egy kis Szegedhez is kötődő különlegesség: a Pagony Kiadó sátránál többek közt a népszerá rádiójátékból írt és a könyvhétre megjelent Időfutárhoz kapcsolódó nyomozó játékokat kínálnak az érdeklődőknek. A tudománytörténeti kérdőívnek szegedi vonatkozású kérdések is szerepelnek, például a Dóm téri Nemzeti Panteon is szerepet kap a játékban – a regény történetéhez találóan sakkfigurákat kell keresni… Az Időfutár története szorosan kötődik Szegedhez, nemcsak a regény főszereplői, hanem az egyik szerző, Gimesi Dóra is szegedi – 2002-ben végzett a Radnóti-gimnáziumban.

Közel harminc helyszínen, több mint száz programmal várja az olvasás barátait az idei könyvünnep, olvassa el korábbi ajánlónkat ITT.

Hírzóna

Száz éve a “bolondmalom” volt a vásárhelyi gyerekek kedvence

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

A Tornyai-múzeumban nyílt tárlat az akkori élet számos, mára már kevéssé ismert részletére is rávilágít.

Tovább olvasom

Kultúra

Márciusban rendezik Szegeden a Rekamié kamaraszínházi fesztivált

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Tovább olvasom

Hírzóna

Nem mindennapi operabemutatóval készül a Szabadtéri

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Händel vígoperai jellegű, fordulatokban gazdag művében, az Agrippinában sok sztár lép fel.

Tovább olvasom

Aktuál