Vélemény: Újra Obama

Obama beszédét hallgatva, Churchillnek a második világháború elején, 1940. május 13-án elhangzott beszédének híres részlete jutott eszembe, amikor azt mondta: Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!

Kifogyhatatlan az elméleteket gyártók tárháza és kiapadhatatlan a fantáziájuk is: a közelmúltban azt állították, hogy a Sandy nevű hurrikán, amely szinte letarolta az Amerikai Egyesült Államok keleti partján lévő nagyvárosokat és kisebb településeket - nem természetes időjárási jelenség! Ellenkezőleg, egy 1997-ben végzett sikeres kísérlet alapján „rendezték meg”, csak csupán azért, hogy ezzel segítsék Barack Obama újraválasztását…Nos, a több száz emberéletet követelő és mintegy 20 milliárd dollár anyagi kárt okozó szélvihar elvonult, néhány nap múlva megtartották az amerikai elnökválasztásokat, s valóban Obamát választották meg a tengerentúli hatalmas ország elnökének. Most bizonyára elégedetten dörzsölik a tenyerüket a politikus-meteorológusok (vagy meteorológus-politikusok), mert úgy érzik, igazuk lett, bebizonyosodott, hogy a Sandy nevű rémséges természeti jelenség ültette ismét trónra a korábbi elnököt… Szélsőséges elmélet-gyártók mindig voltak és lesznek, sajnos, néha sokan hisznek is nekik. Mi azonban evezzünk komolyabb vizekre és szögezzük le azt a tényt, amelyet alig néhány órával ezelőtt vett tudomásul egész Amerika, da a modern hírközlési eszközöknek köszönhetően, az egész világ - Barack Obama legyőzte kihívóját, a republikánus Mitt Romney-t. A különbség nem nagy, alig másfél százalék, a szavazatszámlálás ugyan még tart, de az már nem változtat(hat) az eredményen. Ezt sportszerűen és nagyon szomorúan elismerte Romney is, sok sikert kívánva a régi-új elnöknek. Persze, egy kis malíciával hozzátette, hogy csak ezután következik a nehéz időszak Amerika számára, amivel nyílván újfent a korábban sokszor hangoztatott tézisét igyekezett alátámasztani, miszerint Obama nem ért különösebben a gazdasághoz, így azután további lejtmenet következhet mind az életszínvonalban, mind az emberek általános közérzetében. Érdekes mód, ezeket a nehézségeket az újraválasztott elnök is említette a szavazások kimenetelének nyilvánosságra hozatala után alig egy órával. Obama beszédét hallgatva, Churchillnek a második világháború elején, 1940. május 13-án elhangzott beszédének híres részlete jutott eszembe, amikor azt mondta: "Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!" Az amerikai elnöknek nem voltak ennyire mellbevágó és lehangoló szavai, de gyakran emlegette a komoly feladatvállalást, a nehézségek leküzdését, az egész nemzet egységének még szorosabbá tételét. A szokásos amerikai hatásvadász jellegzetességek most is érződtek (ez persze Romney felszólalásairól is elmondhatók), amikor az erős Amerikáról, az amerikai álmok megvalósulásáról szónokolt, mindeközben azonban rámutatott azokra teendőkre is, amelyek az amerikai népre várnak, hogy álmait megvalósíthassa: az egészségügyi biztosítás rendszerének tökéletesítése, a munkanélküliség további csökkentése, az úgynevezett középosztály helyzetének stabilizálása és más egyéb feladatok is. Mindeközben - mondotta Obama - számítanak a demokratákra és a republikánusokra, lett légyen az fehér vagy színes bőrű, bevándorló vagy több generációs amerikai, netán meleg. Szóval a jelszó ezután is: együtt építjük az országot, együtt tesszük/tehetjük szebbé az életünket. A láthatóan fáradtnak tűnő elnök családtagjaival állt a chicagói választási központ pódiumán, innen köszöntötte a választóit és az egész ország népét, azután elköszönt. Pihenni tért. Erőgyűjtésre kétségkívül szüksége is lesz. Merthogy az fentebb idézett belpolitikai feladatok elvégzése mellett bőven lesz alkalma az elnöknek és minisztereinek olyan, elsősorban külpolitikai problémákra koncentrálni, amelyek megoldása erősen befolyásolhatja az amerikai belpolitikai életet is. Az már végleges, hogy az amerikai katonák 2014-ben kivonulnak Afganisztánból (valószínűleg úgy érzik - sikerült ott is meghonosítani a demokráciát, mint Irakban), azután ott van a magának egyre nagyobb gazdasági és politikai szerepet követelő csaknem másfél milliárd lakosú Kína, majd Irán, amely lehetséges atomprogramjával veszélyezteti a világot. Igaz, így volt ez annak idején az iraki Szaddam Husszein rezsimjével is, mígnem kiderült: nem volt semmilyen atomprogram, nyugodtan alhattak volna az amerikaiak, meg mi is, attól a veszélyforrásnak kikiáltott hadi arzenáltól, amely miatt ezrek és ezrek haltak meg az elkövetkező években. Amerikaiak is. De talán az egyik legérzékenyebb pontja a mostani és a leendő washingtoni adminisztrációnak az izraeli csökönyösség, amely az Irán elleni támadásról szól. Obama eddig önmérsékletre intette a zsidó állam vezetőit, kérdés azonban, hogy a jövőben ez mennyire sikerül neki, annál is inkább, mert az amerikai elnök választási kampányát az amerikai zsidó lobbi nem kevés pénzzel támogatta, ergo, ezt valahogyan viszonozni kell majd a jövőben. Remélhetőleg nem az Irán elleni támadásra való rábólintás formájában. Ez ugyanis lángba boríthatja az egész arab világot, aminek viszont beláthatatlan következményei lehetnek az egész világra nézve. Nemcsak egy izraeli-arab háború viszonylatában, hanem a közel-keleti országok további hovatartozását illetően is. Már most látszik ugyanis, hogy a korábban teljesen Amerika-barát Egyiptom vagy Szaud-Arábia időnként nem teszi teljesen nyilvánvalóvá azt a lojalitást, amelyről korábban lépten-nyomon tanúbizonyságot tett. Ez sem jelent kisebb fejtörést Obamának, mint a világ más részen - példaként Dél-Amerikában - felbukkanó USA-ellenes magatartás. Egyszóval, alaposan ki kell pihennie magát az elnöknek, ha mindezeket az elkövetkező négy évben kezelni akarja, s hogy alkalmasint kezelni is tudja majd. A velünk való kapcsolatról természetesen még korai bármilyen megállapítást tenni. Valószínűleg a korábbi „jól kitaposott ösvényen” irányítja majd az itteni amerikai képviselet az irántunk eddig tanúsított magatartását. De ez úgyis kiderül majd hamarosan. Csak ki kell várni.