Vélemény: Basztárd

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A pártjában politikailag méltányolt pedigréjével azonban Szegedi Csanád nem úszta volna meg 1944-ben az auschwitzi versenyuszodát. Ámde Szálasi Ferenc politikai karrierjében sem okozott törést a sajátjai körében az, ami a korszakban evidens volt: a származás (származásának) firtatása.

Talán a kora nyári hőhullámnak tudható be, hogy a magyar politikai élet sorjában produkált zsidókérdéssel és antiszemitizmussal kapcsolatos botrányokat. Alig voltunk túl a Kövér László (Fidesz) főszereplésével zajló Nyírő-ügyön, ha túl vagyunk rajta egyáltalán, nyakunkba szakadt Szegedi Csanád (Jobbik) családi származásának kérdése, majd jött Korózs Lajos (MSZP) a Mengele-hasonlatával, no meg Gerő András, aki lazán antiszemitának nyilvánította Romsics Ignác történész akadémikust, ami miatt egy kvázi politikai ökumenikus aláírásgyűjtés ment végbe ellene bal- és jobboldali értelmiség részvételével.

A Nyírő-ügy még nincs lezárva, ezért azzal a későbbiekben foglalkoznék. Szegedi Csanád családi (félig zsidó) származása normális esetben magánügy lenne, s mint ilyen politikailag érdektelen, de nem Magyarországon, ahol az egyének családi származása, a vallási, nemzeti vagy faji hovatartozása a rendszerváltás óta politikai ügynek számíthat, de legalábbis ütőkártya lehet politikai kezekben. Az ilyen típusú játszmáknak lett majdnem áldozata Szegedi Csanád is, merthogy pártja és annak szellemi hátországa az elmúlt években szinte már magyar sorskérdésként kezelte mások származását és az ide-oda tartozását. A baloldali sajtó ezért persze most szinte kéjjel tart tükröt a nemzeti radikálisok elé, és sorban ütögeti le a jobboldali és a nemzeti radikálisok által az elmúlt években feldobott politikai és ideológia labdákat. Szegedi Csanád így vált két lábon járó politikai lakmuszpapírrá vagy fenolftalein oldattá: rajta keresztül lehet tesztelni a jobboldali és a nemzeti radikálisok elveit és azok érvényességét.

S valóban: ha például Szegedi Csanád fideszes lenne, nagy valószínűséggel a „Zsidesz” emblematikus figurájának tekintenék, mint aki élő bizonyítéka annak, hogy „Likud Viktor” pártja a zsidók kezében van, függetlenül attól, hogy ő személyesen tett-e le valamit a nemzet, a haza vagy a magyarság asztalára. Érdekes, de nem meglepő, hogy Szegedi Csanád azzal együtt vagy annak ellenére nem bukott meg politikailag, hogy őt (származásilag) félmagyarsága ellenére zsidónak könyvelik el még pártjában is, tehát az a+b=a képlet az uralkodó akkor is, ha az illető magát „b”-nek tekinti a „b” közösségében. Mint Novák Előd fogalmazott: most már van neki zsidó barátja is. Mivel nem kizárt, hogy Szegedi Csanád párttársai között vannak vegyes házasságban születettek, kérdés az, hogy Szegedi Csanád is mondaná-e vagy mondhatná-e, hogy neki meg sváb, szlovák vagy román barátai vannak. És azon párttársait, akik származásilag félig svábok, szlovákok vagy románok, svábnak, szlováknak vagy románnak tekintenék-e azok, akik a félig zsidó Szegedit zsidónak tekintik? Ad absurdum: a félig sváb, szlovák vagy román jobbikosok hajlandóak lennének-e a Szegedi iránti szolidaritásból magukat svábnak, szlováknak vagy románnak definiálni?

Szegedi Csanád anyai nagymamája, akit Szegedi Csanád – nagyon helyesen – tisztel és szeret, megjárta Auschwitzot, akit ezért a Szegedi Csanáddal szembeni politikai oldalon holokauszt-túlélőnek nevez(né)nek. Ezzel a ténnyel, mármint a nagymama sorsával, nagyon nem illő kajánkodni, de itt bukkan fel Szegedi Csanád – Szabó Dezső tollára való – lakmuszpapírsága. Szegedi Csanáddal igencsak kesztyűs kézzel bánt a zsidókkal nem kesztyűs kézzel bánó Kuruc.info is, ámde nem lehet nem gondolni arra, hogy mindaz, amit eddig ezen a portálon összeírtak zsidókról, koncentrációs táborokról meg holokausztról, érvényes-e a szeretett nagymamára. A Kuruc.info el is felejtette megkérdezni az unokát, hogy megmutatta-e a nagymamának a náluk feltett „találós kérdést”, hogy mit ábrázol a fénykép, és hogy a nagymama az emlékei alapján rájött-e arra, hogy az „auschwitzi versenyuszodát”, ahogy az a kép alatti „megfejtés”-ből kiderül, és hogy nagymama rendszeresen sportolt-e Auschwitzban… A Kuruc.info persze téved, mert a medencét ábrázoló kép a mauthauseni koncentrációs tábor versenyuszodáját ábrázolja, amit rendszeresen vett igénybe merő unalomból az oda véletlenül sem deportált, hanem üdülni járó Keresztes-Fischer Ferenc, Horthy Miklós belügyminisztere. Szegedi nagymamája felvilágosíthatná a portált, hogy Auschwitzban nem versenyuszoda volt, hanem wellness és spa, és ő, a nagymama, valójában egy akciós és last minute wellness programra fizetett be, és a csomagnak része volt „day spa” és „selfness” is…

A pártjában politikailag méltányolt pedigréjével azonban Szegedi Csanád nem úszta volna meg 1944-ben az auschwitzi versenyuszodát. Ámde Szálasi Ferenc politikai karrierjében sem okozott törést a sajátjai körében az, ami a korszakban evidens volt: a származás (származásának) firtatása. Ahogy azt Sulyok Dezső országgyűlési képviselő 1938-ban előadta az országgyűlésben: Szálasi atyai nagyatyja örmény származású volt, s neve Szálosján Antal Kajetán, míg atyai nagyanyja Helmreich Julianna volt, és osztrák. Anyai ágon felmenői tótok voltak, összességében pedig – idézem – „Szálasi Ferenc örmény, német és tót vérnek bizonytalan arányú keveréke, akiről csak az bizonyos, hogy ereiben egy csepp magyar vér sem folyik”. Szegedi tehát sokkalta magyarabb lett volna származásilag, de az ismert okok miatt ő húzta volna a rövidebbet. De vajon milyen sors várt volna rá, ha megússza az auschwitzi kalandot, visszatér hazájába, ahol Szálasi rendezkedik be tartósan, és nekikezd a hungarista fajtanemesítésnek?

Szálasi fajbiológiai elgondolása szerint a magyar nép törzsfája a „gondváni törzs”, és célja volt „a gondváni törzsfajtát kitenyészetni”. A kitenyésztés része lett volna „a minden más beütéstől” való „megtisztítás”, pl. a Magyarországon leggyakrabban előforduló „nordicus, mediterrán és semita beütésektől”. A hungaristák saját antropológiai, fajbiológiai és fajlélektani paraméteri alapján Szálasi „képlete” a következő volt: „keletbalti alapfajiságú, hun-török és dénári beütéssel, harmonikus fajtaképlet, mert mind a három a gondváni alaptörzshöz tartozik”. Feleségéé (Lutz Gizelláé) ugyanaz, „csak északi beütéssel, tehát alapfajisága gondváni, de árja beütéssel, fajtaképlete ezért diszharmonikus. „Tehát a mi felfogásunk szerint én hibrid vagyok, a feleségem basztárd” – vallotta Szálasi Ferenc, aki – ím – nem mentegette nordicus beütésű feleségét. A „basztárd’ Szálasi szerint „káros beütésű” és „fajtarontó”. Ilyenek az elő-ázsiai törzsfajtákhoz tartozók (semiták) mellett az árják is…

Előző sztori

Súlyemelés: Nagy Péter gőzerővel készül Londonra

Következő sztori

Marostőn lesz járda, fény és labdafogó háló + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek