Kultúra

Régmúlt századok táncai – 20 éve alakult a Pavane + FOTÓK

Régmúlt századok táncai – 20 éve alakult a Pavane + FOTÓK

2012. június 6., szerda
Régmúlt századok táncai – 20 éve alakult a Pavane + FOTÓK

Húszéves a Pavane Történelmi Táncegyüttes és a Szegedi Majorette Csoport. Utóbbi június 2-án tartotta jubileumi műsorát, a Pavane pedig június 9-én, 19 órakor a Kisszínházban ünnepli fennállásának két évtizedes évfordulóját.

Sárospatak – 11 órás autóút, 3 órás fellépés, indulás hajnalban, érkezés hajnalban – mégis mindenki élvezte. Így néz ki a Pavane együttes egy hétvégi fellépése dióhéjban. Megteremtik azt a közösséget, ami örömmé teszi nemcsak a táncot, hanem a vele járó feltételeket is.

Lázár György (második képünkön balra)

táncpedagógus, az együttes vezetője szerint ez a csapat egyik legfontosabb erénye. Mintát ad mindenkinek arra, miként kell a feladatokhoz hozzáállni: ne legyen nyűg, a hétfő ne legyen borzalmas nap, hanem a hét kezdete, mikor az aznapi próbákon különböző újabb célkitűzéseket fognak megvalósítani. A Pavane az az együttes, amelyben a história a parketten valósággá válik. Figyelem, csak megszállottaknak!

Az önök tiszteletére

„Piaci igény hozta létre az együttest, ami után elgondolkodtam rajta, hogy érdemes ezt a műfajt folytatni” – emlékszik vissza Lázár György. Egy felkéréssel kezdődött – társastánc-pedagógusként palotást kellett betanítania egy csoportnak, majd kiderült, hogy az ominózus fellépésen a csapat épp nem tud ott lenni. Lázár György a baráti körből verbuvált néhány párt, és lement a palotás olyan felkonferálással, hogy „az önök tiszteletére alakult táncegyüttes” előadásában. Siker! A helyszínen rögtön két másik felkérést kaptak. Hamarosan a korábbi Tanárképző Főiskola gólyabálját nyitották meg egy itáliai reneszánsz lépőtánccal, az együttesnek is nevet adó pavane-nal és egy ugrótánccal, a gaillarde-dal. A történelmi társastáncokat eddig igazán még senki sem állította színpadra. Egy-egy néptáncegyüttes foglalkozik egy kis palotással, de rendszeres, megalapozott előadásokról nem beszélhetünk – tudtuk meg a tánctanártól.

Források

A majorette-csoport teljesen más indíttatásból jött létre, mint a Pavane. Lázár György szalagavatókat tanított be a városban, és mindig sokkal több lány járt tánciskolába, mint fiú. Ők pedig szerettek volna tovább táncolni. „Olyan műfajt próbáltam létrehozni, ami akkor Szegeden nem volt, és némi tájékozódás után táncos alapokra helyeztem” – tudtuk meg a táncpedagógustól, aki szamba- és rock and roll-lépésekkel színesíti a fellépéseket, amellett, hogy a hagyományos indulózenére is vonulnak. A bot mellett előkerültek zászlók és sétapálcák. „Ebben a műfajban az tetszett, hogy ha van egy ötletem, megvalósíthatom, nem kell a szabályokhoz igazodni – így adott a Pavane-nal teljes egészet. A közönség tapsa eldönti, hogy jó vagy nem” – mondja az együttesvezető. Rengeteg találkozó, fesztivál díját tudhatja már magáénak a csoport. A műfaj különösen azóta teljesedett ki, mióta a vásárhelyi katonazenekarral együtt dolgoznak. „Így a gyepshow elemeit mi szolgáltatjuk, én tanítom a katonazenekart a koreográfiákra, és ezek teljes összhangot mutatnak a majorette-csoporttal. Legjobb, mikor élőzenével mozgó zenekarral összegyúrt koreográfiát viszünk a közönség elé” – összegez Lázár György.

Lázár György természetesen tanulmányai során történelmi társastáncokkal is foglalkozott. A jubileumi rendezvényen mestere, Ligeti Mária lesz a díszvendég, akitől első kézből tanulhatta a 19. századi táncokat. Az együttesvezető kutatta a fellelhető szakirodalmat az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Balettintézet és a Színháztörténeti Gyűjtemény szakbibliotékájában. „Mivel ez még bőven az internetkorszak előtt volt, rengeteg utazást jelentett Budapestre, reggeltől estig a levéltárban való ücsörgést, amire ma is nosztalgikusan gondolok vissza. Jó volt tudni, hogy miért utazom, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek” – meséli Lázár György. Így került látókörébe több, az 1500-as években kiadott tánc- és illemtankönyv, amelyek az együttes reneszánsz táncaink alapját képezik, valamint 19. századi források is. Ez utóbbiakhoz anyagot lelt báltörténeti kiállításokon, hiszen korábban a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteményében dolgozott, és a tánckönyvekből engedéllyel másolhatott. A reneszánsz kori szövegeknek szerencsére magyar nyelvű szakmai fordításai megjelentek még a ’40-es, ’50-es években, zömmel nyelvészek foglalkoztak a tánckönyvek megfejtésével, de nem születtek belőlük produkciók.

A parkett lovagjai

Izgalmas, színes világ! Például a bouffon nevű reneszánsz kardtáncra is rátalált Lázár György, amely a lovagi erények megcsillogtatására szolgált a báltermekben. Természetesen nem vérre ment, de a kötelező sorrend ismerete nélkül nem lehetett eltáncolni. Fontosságát jól mutatja, hogy a korabeli kétszáz oldalas tánckönyv hatvan oldalt szentel a bouffonnak, a maradék oldalszámon pedig további harminc tánc osztozik. A kardtánc számos kérdést is felvetett – hiszen nevéből eredően karddal táncolják: reneszánsz spádét kellett tehát gyártaniuk. Fegyverkovácsokat kerestek meg, akik megfelelő minta alapján dolgoztak, de sajnos törékeny, a célnak nem megfelelő darabok születtek. Végül az együttes egyik tagja,

Bakos Gábor

karosszérialakatos fegyverkovácsokat megszégyenítő ügyességgel állította elő a korhű spádékat.

Hitelesen

„Nagy eredménynek tartom, hogy ezeket a műsorokat hitelesen tudjuk bemutatni, mind a táncok, mind a zenei anyag tekintetében” – tudtuk meg a táncpedagógustól. „Amit mi megjelenítünk a színpadon, ahhoz merjük adni a nevünket, ezek nem hasraütésszerűen kitalált táncok” – tette hozzá. Azok a táncok, amelyek divatban voltak több száz évvel ezelőtt és akár több száz éven keresztül, nyilvánvalóan kivívták saját koruk elismerését, ezért maradtak meg. Az 1500-as évektől kezdve találhatók olyan leírások, ahol kotta-, még korábban pedig tabulatúramellékletek a lépések ritmikáját is megadják amellett, hogy rögzítik a dallamot is. Gyakorta a korszakra jellemző párbeszédes formában őrződtek meg, nem egyszerű olvasmányok, és nem könnyű kihalászni, miből mennyit és hogyan léptek egy-egy táncban – magyarázta Lázár György. Zongorakivonatokból hangszereltettek meg bizonyos darabokat, amihez külön zenekart kellett keresniük. A reneszánsz táncokhoz a kecskeméti Renaissance Consort együttes biztosítja a zenét, a korabeli hangszerek kor- és hangzáshű másolatával játszanak. Azt is megtudtuk: a Pavane tevékenysége a maga módján egyedi e háttér révén, vannak ugyan más, világzene mentén kialakuló együttesek, de ezek inkább néptánc alapon működő modern tánccsoportok.

Európán „átzászlózva”

A Pavane az egyetemi bálak, szegedi városi rendezvények gyakori fellépője, emellett számos fesztiválon, várjátékokon szerepelt már a történelmi Magyarország területén, de eljutottak Csehországba, Dániába, Észak-Írországba, Törökországba, Németországba, Ausztriába és Dél-Franciaország jellemzően történelmi városaiba is. Franciahonban főként a Pavane zászlóforgató műsorával lépnek fel. Ennek igénye a várjátékokon mutatkozott meg, mikor kvázi „seregszemlére” felvonultak a különböző csapatok a városban. A reneszánsz zászlóforgatás valaha csatavezetési jeleket tartalmazott, mondhatni a mai rádióösszeköttetés őse volt. Az 1400-as években élte fénykorát, később azonban az egyre pontosabbá váló lőfegyvereknek az integető zászlós jó célpont volt. Ezért a nemesi udvartartások fényűzését kiszolgáló felvonulásokra szorultak vissza, elsősorban olasz udvarházak versengtek azon, hogy kinek van jobb csoportja, ki tud szebb koreográfiát, több zászlóst, több dobost felvonultatni. Ebből kiindulva, a reneszánsz stílusjegyeket megtartva, de saját koreográfiákkal szerepel az együttes a várjátékokon zászlóforgató műsorokkal, amelyhez megintcsak sok megoldandó feladat társult, mint például egy rendesen funkcionáló, jól repülő, nem túl nehéz, nem túl könnyű zászló – jelen pillanatban a nyolcadik generációnál tartanak, ami már bevált.

Értékek

Lázár Györgyöt a Szegedi Tudományegyetem is felkérte már óratartásra, a hagyományos társastánc-tanfolyamok mellett volt már olyan félév, mikor történelmi társastánckurzust is fel lehetett venni a hallgatóknak, többen az együttes tagjaivá is váltak. „A Pavane-ban egyébként több házaspár is táncol, akikre azért vagyok büszke, mert úgy érzem, talán olyan értékeket sikerült bemutatni és követendő példává tenni számukra, amely elvárássá vált a partnerrel szemben is. Azt a fajta életvitelt, amit az együttesben folytatunk, csak egy hasonlóan átszellemült partner tudja élvezni” – összegez Lázár György. Az együttes idén egy francia és egy lengyel – Pavane nevet viselő – fesztiválra készül, de ott lesznek a Savaria Történelmi Karneválon és az Egri Végvári Vigasságokon is. Táncolt anyagaikat folyamatosan bővítik, a katonatáncok irányába is tájékozódnak, illetve barokk táncokkal vesznek majd részt a győri barokk esküvő rendezvényen. A június 9-i jubileumi műsorra a régi tagok jelentkezését is várták, akik az est egy pontján civilben a színpadon közös palotással idézik meg az együttes múltját.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.