A legfőbb ügyész vizsgálódhat a cukorgyárak privatizációja miatt

Az Országgyűlés hétfőn úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg, történt-e bűncselekmény a cukorgyárak privatizációjakor, valamint az európai uniós cukorreform hazai végrehajtásával összefüggésben.

A parlament 303 igen szavazattal, 47 ellenében - a szocialista és a Demokratikus Koalícióhoz tartozó független képviselők ellenszavazatával - fogadta el a cukorgyárak privatizációját és a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, annak következményeit feltáró vizsgálóbizottság jelentését. Az erről szóló határozati javaslatba a jobbikos

Magyar Zoltán

kezdeményezésére került bele, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja meg a büntetőjogi felelősséget az említett döntések miatt. A vizsgálóbizottság megállapítása szerint a cukorgyárak bezárásához és a cukorkvóták elvesztéséhez vezető, az előző kormányzati ciklusokban hozott döntések nem álltak összhangban a nemzetgazdaság érdekeivel. Ezért - szintén a jobbikos képviselő indítványának megfelelően - az Országgyűlés felkérte a kabinetet, hogy vizsgálja meg a privatizációs szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, és szerződésszegés esetén tegye meg a szükséges és rendelkezésre álló jogi lépéseket. A parlament - az LMP-s Szabó Rebeka és Szilágyi Péter kezdeményezésére - arra is felkérte a kormányt, dolgozzon ki olyan stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy az ország önellátó legyen a cukortermelésben. A kabinetnek emellett fel kell készülnie arra, hogy a cukorkvótarendszer jövőjét érintő európai uniós tárgyalásokon hatékonyan képviselje a magyar érdekeket, illetve a kvótarendszer tervezett megszüntetésével előálló helyzetre is. A cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság a tavalyi év végére készítette el jelentését. Eszerint a Németh-kormány felelőssége, hogy elindult a spontán privatizáció és az ebből eredő állami vagyonvesztés. A bizottság emlékeztetett arra, hogy a privatizáció miatt a tizenkét cukorgyár közül hét 1991-re "egyenlőtlen feltételekkel" külföldi tulajdonba került. A testület megállapította, hogy bár az Antall-kormány alatt az Országgyűlés nem biztosította a feltételeket ahhoz, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa korrigálhassa a szerződésekben megjelenő egyenlőtlenségeket, de a kabinet a Magyar Cukor Rt. gyárainak magánosításával - és ezzel a piac mintegy 32 százalékának magyar termelői tulajdonba adásával - megteremtette a lehetőségét, hogy erős magyar tulajdonosi réteg is kialakuljon, ellensúlyt képezve a külföldi vállalkozásokkal szemben. A jelentés szerint a Horn-kormány elvetette a magyar tulajdonláson alapuló cukoripar koncepcióját, és nem nyújtott segítséget ahhoz, hogy a Magyar Cukor Rt. a talpon maradásához elengedhetetlenül szükséges forgótőkéhez hozzájusson. A bizottság szerint ez vezetett ahhoz, hogy az Agrana-csoport megszerezte a részvénytársaság többségét, és ezzel a tizenkettőből hét cukorgyár a tulajdonába került. Ezért felvetődik a kormány felügyelete alatt álló Gazdasági Versenyhivatal felelőssége, amely a példátlan mértékű piaci koncentrációt nem akadályozta meg - olvasható a jelentésben. A dokumentum arra is emlékeztet, hogy bár a gyárbezárások már 1997-ben megkezdődtek, az ország uniós csatlakozásakor még mindig volt öt üzemelő cukorgyár, igaz, mind külföldi kézben. A bizottság szerint ráadásul noha Magyarország évi 400 ezer tonna répacukorkvótát kapott az uniótól, ami még exportra is lehetőséget adott, a kvóta teljes mértékben kikerült az állami kontroll alól, miután az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a kvóták nem a tagállamokhoz, hanem a gyártókhoz tartoznak. Az értékelés szerint teljesen elhibázott kormányzati stratégia volt az uniós cukorreform támogatása. A gyárak tulajdonosai 2006 és 2009 között a megmaradt öt üzemből négyet bezártak és a cukoripari reform előírásaival egyezően megsemmisítettek, így esély sem maradt a termelés újraindítására. Mindeközben a 300 ezer tonnányi kvóta visszaadásából több tízmilliárd forintos bevételre tettek szert. A bizottság összegzése alapján a cukorgyárak bezárásának és a répacukorkvóta drasztikus csökkenésének a leginkább káros következménye, hogy Magyarország hosszú időre elvesztette a világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás és a magyar fogyasztók megvédésének lehetőségét. Tény, hogy amikor az importcukor ára a fele vagy a harmada az itthoni előállításúnak, logikátlannak tűnhet a hazai termelés fenntartása; abban az esetben azonban - olvasható a jelentésben -, ha a világpiaci trendek megfordulnak, ahogy az elmúlt években ez meg is történt, a gyárak elvesztése miatt, valamint az önellátáshoz szükséges mennyiség mindössze harmadát kitevő, külföldi kézben lévő kvótával minimálisra csökkent az érdekérvényesítés lehetősége.