A legfőbb ügyész vizsgálódhat a cukorgyárak privatizációja miatt

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az Országgyűlés hétfőn úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg, történt-e bűncselekmény a cukorgyárak privatizációjakor, valamint az európai uniós cukorreform hazai végrehajtásával összefüggésben.

A parlament 303 igen szavazattal, 47 ellenében – a szocialista és a Demokratikus Koalícióhoz tartozó független képviselők ellenszavazatával – fogadta el a cukorgyárak privatizációját és a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, annak következményeit feltáró vizsgálóbizottság jelentését. Az erről szóló határozati javaslatba a jobbikos Magyar Zoltán kezdeményezésére került bele, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja meg a büntetőjogi felelősséget az említett döntések miatt.

A vizsgálóbizottság megállapítása szerint a cukorgyárak bezárásához és a cukorkvóták elvesztéséhez vezető, az előző kormányzati ciklusokban hozott döntések nem álltak összhangban a nemzetgazdaság érdekeivel. Ezért – szintén a jobbikos képviselő indítványának megfelelően – az Országgyűlés felkérte a kabinetet, hogy vizsgálja meg a privatizációs szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, és szerződésszegés esetén tegye meg a szükséges és rendelkezésre álló jogi lépéseket.

A parlament – az LMP-s Szabó Rebeka és Szilágyi Péter kezdeményezésére – arra is felkérte a kormányt, dolgozzon ki olyan stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy az ország önellátó legyen a cukortermelésben. A kabinetnek emellett fel kell készülnie arra, hogy a cukorkvótarendszer jövőjét érintő európai uniós tárgyalásokon hatékonyan képviselje a magyar érdekeket, illetve a kvótarendszer tervezett megszüntetésével előálló helyzetre is.

A cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság a tavalyi év végére készítette el jelentését. Eszerint a Németh-kormány felelőssége, hogy elindult a spontán privatizáció és az ebből eredő állami vagyonvesztés. A bizottság emlékeztetett arra, hogy a privatizáció miatt a tizenkét cukorgyár közül hét 1991-re “egyenlőtlen feltételekkel” külföldi tulajdonba került. A testület megállapította, hogy bár az Antall-kormány alatt az Országgyűlés nem biztosította a feltételeket ahhoz, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa korrigálhassa a szerződésekben megjelenő egyenlőtlenségeket, de a kabinet a Magyar Cukor Rt. gyárainak magánosításával – és ezzel a piac mintegy 32 százalékának magyar termelői tulajdonba adásával – megteremtette a lehetőségét, hogy erős magyar tulajdonosi réteg is kialakuljon, ellensúlyt képezve a külföldi vállalkozásokkal szemben.

A jelentés szerint a Horn-kormány elvetette a magyar tulajdonláson alapuló cukoripar koncepcióját, és nem nyújtott segítséget ahhoz, hogy a Magyar Cukor Rt. a talpon maradásához elengedhetetlenül szükséges forgótőkéhez hozzájusson. A bizottság szerint ez vezetett ahhoz, hogy az Agrana-csoport megszerezte a részvénytársaság többségét, és ezzel a tizenkettőből hét cukorgyár a tulajdonába került. Ezért felvetődik a kormány felügyelete alatt álló Gazdasági Versenyhivatal felelőssége, amely a példátlan mértékű piaci koncentrációt nem akadályozta meg – olvasható a jelentésben.

A dokumentum arra is emlékeztet, hogy bár a gyárbezárások már 1997-ben megkezdődtek, az ország uniós csatlakozásakor még mindig volt öt üzemelő cukorgyár, igaz, mind külföldi kézben. A bizottság szerint ráadásul noha Magyarország évi 400 ezer tonna répacukorkvótát kapott az uniótól, ami még exportra is lehetőséget adott, a kvóta teljes mértékben kikerült az állami kontroll alól, miután az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a kvóták nem a tagállamokhoz, hanem a gyártókhoz tartoznak.
Az értékelés szerint teljesen elhibázott kormányzati stratégia volt az uniós cukorreform támogatása. A gyárak tulajdonosai 2006 és 2009 között a megmaradt öt üzemből négyet bezártak és a cukoripari reform előírásaival egyezően megsemmisítettek, így esély sem maradt a termelés újraindítására. Mindeközben a 300 ezer tonnányi kvóta visszaadásából több tízmilliárd forintos bevételre tettek szert.

A bizottság összegzése alapján a cukorgyárak bezárásának és a répacukorkvóta drasztikus csökkenésének a leginkább káros következménye, hogy Magyarország hosszú időre elvesztette a világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás és a magyar fogyasztók megvédésének lehetőségét. Tény, hogy amikor az importcukor ára a fele vagy a harmada az itthoni előállításúnak, logikátlannak tűnhet a hazai termelés fenntartása; abban az esetben azonban – olvasható a jelentésben -, ha a világpiaci trendek megfordulnak, ahogy az elmúlt években ez meg is történt, a gyárak elvesztése miatt, valamint az önellátáshoz szükséges mennyiség mindössze harmadát kitevő, külföldi kézben lévő kvótával minimálisra csökkent az érdekérvényesítés lehetősége.

Előző sztori

Mégis vehetnek fel az önkormányzatok éven túlnyúló működési hitelt

Következő sztori

Milliárdos telekadót fizethet a Liszt Ferenc-repülőtér tulajdonosa