Vélemény

Vélemény: Szemlélet

Vélemény: Szemlélet

2011. december 11., vasárnap
Vélemény: Szemlélet

Kíváncsian várom, most ki fogja megtorpedózni, hogy egy korszerűbb szemlélet mentén lehessen rendet rakni a megyei önkormányzatoktól átvett „sufniban”...

Azon el lehet vitatkozni, hogy Magyarország miként jutott el jelenlegi állapotába, de hogy nagy bajban vagyunk, abban azt gondolom, megvan az egyetértés. A miként megítélése kapcsán a pártpolitikusok mondják a magukét, ahogy a letűnt pártok porából magukat újjágyúrni készülők is. Leginkább nyolc évről, meg másfél évről folyik a diskurzus, megy az egymásra mutogatás. A lényeges dolgokról azonban alig szól valaki, a közbeszédben pedig úgy szokott lenni, hogy ami nem kerül szóba, az mintha nem is létezne. Szegeden is folyik a maszatolás, most például a cégvezetők körül, mintha ez lenne a város legnagyobb gondja… Nem mondom, hogy ennek nincs jelentősége, de mondok mást, mondok érdekesebbet: kit ne zavarna az örökkön feltúrt város, a por, a sár, a forgalomelterelések? És nem a látható szervezetlenség, a kapkodás, átgondolatlanság, az ad hoc megoldások tömkelegének kerülgetése keserít el, hanem mindennek az oka. Hogy miért kell nekünk így itt élnünk, mire föl kell ezt nekünk naponta elviselnünk. Azt gondolná az egyszerű halandó, hogy nyilván a sok bontásnak, építésnek üzleti oka van: valakinek mindig kiürül a bukszája, és imigyen lehet megtömni egy kis árokásási, vezetékfektetési, betonozási, aszfaltozási munkával. Mert az, hogy ugyanazt a szakaszt évente többször is meg kell bontani, másképp nem értelmezhető! Persze, a föld mélyén futó különböző korú közművek el is öregedhetnek, meghibásodhatnak, cserére szorulhatnak; na de ennyiszer? Ennyiszer. S hogy miért nem lehet egy bontással minden közművet rendbe tenni? Nyilván, mert ahány közmű, annyi gazda és költségvetés: nehéz ennyi tulajdonost összehangolt cselekvésre buzdítani, meg talán nincs is az a pénz, amely minderre elég lenne, főleg a mai világban! De nem csak itt van a kutya (akarom mondani a közművek legfőbb problémája) elásva! A jelek arra mutatnak, hogy Szegednek, sok magyarországi településsel egyetemben nincs háromdimenziós digitális közműtérképe. Aztán ha jön a baj (eltörik, szivárog, elszakad valami a frissen betonozott járda vagy útszakasz alatt), lehet ismét bontani, betont törni, ásni, forgalmat terelni, és bizony nem lehet ezzel ripsz-ropsz végezni, mert csak tapogatózva tudnak haladni, nem tudván pontosan hol, merre, milyen mélyen fut a közműtérképen jelzett többi közmű. Pauszpapírokról összemásolt adatok alapján tájékozódnak a területre érkező művezetők ma, a GPS és táblagépek világában? S ha ez valóban így van, s nem úgy, mint egy bármilyen rendű és rangú német városban, akkor bizony a szemléletünkkel van a baj. Hiába indulnak hát el végre a villamosok, továbbra is kerülgethetjük a legmeglepőbb helyeken felbukkanó – napokig tátongó – árkokat. Egy ilyen térinformatikai rendszer nem olcsó dolog – de nem drágább egy villamosvonalnál –, azonban élhetőbbé teszi a várost, melyben alkalmazzák, épp úgy, mint a jól, a köz javára működő önkormányzati cégek. Persze, lehet, hogy csak képzelődöm, agyamra ment a sok, lassan és körülményesen haladó földmunka, van ilyen szoftverünk, használjuk is, csak nem érzékelhető. Hogy csak nagy tervek és a „tűzoltás” mentén – kockás papíron számolva – gondolkodnak választott politikusaink és az ő munkájukat segíteni, az ő döntéseiket végrehajtani rendelt apparátusok, hogy baj van a fejekben, jól példázza egy ismerősöm elbeszélése is. Az illető saját szabadalom alapján garantálni tudja, hogy a legtakarékosabb önkormányzatoknál is talál 3-10 százaléknyi megtakarítási lehetőséget. A dolog lényege, hogy az általa kért adathalmazt egy szoftver feldolgozza, s ez alapján meg tudja mondani, hol lehetne hatékonyabbá tenni a működést. Az utóbbi évtizedekben több rendű és rangú önkormányzatnál bizonyította rendszere megbízhatóságát, eredményességét, de dolgozott minisztériumoknak és nagy tekintélyű, átvilágítással foglalkozó multik alvállalkozójaként is. Az utóbbi három évben azonban egyszerűen „nem vevők” az önkormányzatok e nagyszerű lehetőség igénybevételére. És nem politikusok azok akik, elutasítják szabadalma kipróbálását, hanem az apparátus, a pénzügyi osztályok vezetői és a jegyzők. Mintha titkolni szeretnék, mi lenne (mennyi volt) megtakarítható az ésszerűsített működés során. Vagy csupán a régi huszonéves szemléletet képviselik, ahol az annyi soha nem annyi, ahol kozmetikázni, trükközni lehet a költségvetés főösszegei körül? A megyéknél, mint látjuk, ez nem jött be, most az államnak kellene kezelésbe venni az átvett vagyont és nem kellően működő struktúrákat. Most talán „gatyába lehet rázni” a pazarlóan működő rendszereket. Ismerősömet nagy lelkesedéssel fogadták az államkincstárnál… Kíváncsian várom, most ki fogja megtorpedózni, hogy egy korszerűbb szemlélet mentén lehessen rendet rakni a megyei önkormányzatoktól átvett „sufniban”... Mert mindig van valaki, akinek úgy jó, ahogy volt, mert tény, hogy a zavarosban könnyebben és eredményesebben lehet halászni… És még hány hasonló példát említhetnénk, mely jól megvilágíthatná, mitől tart ott ez az ország ahol?

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.