Vélemény: Semjén hírneve

„A KDNP-elnököt elsősorban (mély)kereszténységében 'parodizálta', bántotta az, aki nem egyszer valóban ízléstelenségeket engedett meg magának, amiből is világos volt – senkiben egy pillanatra sem merülhetett fel –, hogy nem Semjén szavait, mondatait olvassa.”

Úgy gondolom, ennyi erővel és ésszel (az önérzetről említést sem téve) a legyet is fel lehet jelenteni a légypiszok miatt, amennyiben az „tojik a képünkre”, mondjuk a családi fotón, nemhogy egy (hamis), a miénkkel egyező nevű Twitter-felhasználói profilt bitorló ismeretlent. Más kérdés, hogy a feljelentésünkkel egyáltalán foglalkozna-e az ügyészség, vagy azt mondaná: ne tessék már gyerekeskedni, nem ügy ez, van ennek más elintézési módja, meg amúgy sem érünk rá legyek után kapkodni, mint a sasok, pláne közpénzből nem. De Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének (vagy miniszterelnök-helyettesi stábjának?) mégsem ezt mondták a Gyurcsány Ferenc által fideszes kézi vezérléssel vádolt ügyészségen, hanem nyomozni kezdtek. A mai napig keresik azt az embert, aki az interneten nyilvánosan – szerintük – rágalmazást követett el, amidőn Zsolt Semjén (@Semjén_KDNP) nevében írdogált SMS-nyi rövidségű bejegyzéseket. Ha még nem hallottak volna róla, az történt ezt megelőzőleg, hogy mint miniszterelnöksége idején Gyurcsány Ferenc nevében (és annak álságos, áhítatos, hazugságokkal operáló stílusában) írtak blogot, vagy mostanság Lázár János szóhasználatát kifigurázva írnak – nap mint nap – mikroblogot egyesek, úgy Semjén Zsolt is megkapta a maga

ál-Twitter-bejegyzéseit

, akarom mondani: keresztjét. A KDNP-elnököt ugyanis elsősorban (mély)kereszténységében „parodizálta”, bántotta az, aki nem egyszer valóban ízléstelenségeket engedett meg magának, amiből is világos volt – senkiben egy pillanatra sem merülhetett fel –, hogy nem Semjén szavait, mondatait olvassa. Ha olykor szellemesre is sikeredtek a bejegyzések, a klasszikus (sokszor idézett és máig kacagtató) „zsidó viccek” szintjét meg sem ütötték, hiszen azok nem a nevetség tárgyává tettek vallásosságáról, hanem a rájuk vetített sztereotípiákról szóltak! Talán ezért – és néhol alpári megnyilvánulási miatt – az álszerző (illetve a nyilvánvalóan ál-Semjén) ilyetén internetes publikációit csak kevesek tartották számon, azaz alig olvasta ezeket valaki a negyvenvalahány erre feliratkozott követőn túl. Csak viszonyításként: az

ál-Lázár János

megszólalásait másfél ezres, míg (a valódi, és gyakran ezért cikizett)

Deutsch Tamás

bejegyzéseit háromezres tábor figyeli. (Persze, aki már használta is a Twittert, tudja, ezeket a nyúlfarknyi beírásokat elvileg bárki láthatja, aki épp a hírfolyamot olvassa, de egy néhány tízezres aktív felhasználói kört véve alapul, ennek roppant kicsiny az eshetősége. Ennyit az ál-semjéni nyilvánosságról. Persze, ahogy az lenni szokott az interneten, e csipkedős bolhából mindjárt (porcelánbolti) elefánt lett, mihelyt nekiállt az ügyészség az internetes közösség tagjait vegzálni, hatóság elé, kihallgatásra idézni. Hát még miután ezen megidézettek a világhálón beszámoltak állampolgári kötelességük teljesítésről: „Minden bejegyzés a kormányon vagy magán Semjén Zsolton gúnyolódik, nem volt nehéz rájönni, hogy nem a politikusról van szó!” Ezt vallotta a mikroblog egyik követője, akit kihallgatott a Központi Nyomozó Főügyészség. Mint mondta, a félórás kihallgatás során azt kérdezték az ügyészek, hogy ismeri-e a hamis Semjén bejegyzések többi követőjét, illetve hogyan talált rá a mikroblogra... Pedig, aki a Twitterrel kapcsolatban nyomoz, annak nem ártana ismernie annak szociológiai felépítését: itt a kapcsolati háló nagyon gyenge, hiszen kevesen szerepelnek önazonosként, saját névvel vagy/és fényképpel. Bár ez a nyomozók számára is világossá válhatott, amikor 44 követőből csak azt a pár követőt tudták elővenni, aki a fentiek szerint szerepelt a nyilvántartásban (azaz a becsületes, önmagát vállaló állampolgárt citálták az ügyészégre, hadd remegjen a lába meg a gyomra, míg meg nem tudja, mit is hallhatott, láthatott, mibe is keveredett). Most már értem, miért bújnak itt a hozzászólások között is sokan „nicknevek” mögé, mire föl ez a sok álbajusz, álszakáll. Lám, Lázár Jánost nem zavarja a Fideszt és a személyét nem túl kedvező színben hozó twittek sora, vagy ha mégis bosszantja, meglehet, rangon alulinak tartja felvenni a kesztyűt. Pedig csak annyit kellene tennie, hogy jelzi a szolgáltatónál: a nevében írogatnak, és ezért kéri a neve alatti fiók hozzáférésének megszüntetését. Az egész megvan egy-két nap alatt. Persze át is telefonálhatna a főügyészségre, vagyis közpénzből kerestethetné azt, aki Lázárnak adta ki magát… Bár az szerintem már a hatalommal visszaélés bosszúja lenne. Semjén időközben eltüntette a személyét és a kormányt kompromittáló mikroblogot, melynek jegyzőjét – a Biszku Bélát futni hagyó – ügyészség időt, energiát nem kímélve továbbra is égen-földön keresi. Azóta az ál-Semjének gombamód szaporodnak (

például itt

). De az „álSemjénZsoltok” nem hivatalos szövetsége is

megírta nyílt levelét

, melynek egyes soraival bizony egyet kell értsek: „Hisszük ugyanis, hogy adópénzeket ennél fontosabb, irgalmasabb, megbocsátóbb, keresztényibb módon is el lehet költeni… Az Ön hírneve szerintünk egyedül az Ön pártjától és az Ön pártjának kormányzati szerepvállalásától függ.” Én meg hamar visszavonom egy politikusra nyomott közösségi „lájkomat”, ki tudja, nem lesz e baj ebból is, semmi kedvem ezért az ügyészségen előszobázni!