/

Forradalmi egyszeregy Tápén és Dorozsmán + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az ’56-os forradalomra emlékező koszorúzási ünnepséget Tápén, az országzászló előtt rendezték meg, Dorozsmán pedig a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Az első helyszínen Juhász Gyula, Dorozsmán pedig Kosik Dénes önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet.

Tépén Perlaki György plébános is köszöntötte az egybegyűlteket. Vitéz Furák András leveléből idézett, melyben ő a MEFESZ megalakulásáról emlékezett meg. Az Ady téri audmax termében 250-300 egyetemista és 40-50 MEFESZ alapító öreg forradalmár gyűlt össze. Húsz év múlva először volt jelen a rektor úr, aki a levél szerint most észlelte, nem csak koszorúzni kell ’56 emlékét, hanem a még élő forradalmároktól össze kell gyűjteni a valóságos történeteket, bizonyítékokat, a nemzet géniusszá nőtt összefogás lelkületét, erkölcsét, a forradalom mindenben megnyilvánuló tisztaságát, a mi és nem az én megfogalmazás gyakorlatát, lényegét, hitét, hazaszeretetét. Ezt követően a plébános, Vitéz Furák András október 16-án született versét olvasta fel.

A magyar érdekek csak a magyaroknak fontosak

Csikós Andrea általános iskolai tanuló Heltai Jenő Szabadság című versének részletét szavalta el, majd Juhász Gyula képviselő szólt az egybegyűltekhez. Beszélt a forradalom előzményeiről, az ’56-ot megelőző szomorú és nyomorúságos időszakról, a szovjet katonai megszállásról, a kommunista diktatúráról, nélkülözésekről, a mindennapi politikai terrorról, amikor Rákosi már nyolcadik éve sanyargatta az országot. Ez az esztelen és gátlástalan politika évről-évre súlyosabb gazdasági és politikai válságba sodorta az országot. ’56-ra betelt a pohár, az embereknek elegük lett a nélkülözésből, a politikai üldöztetésekből, a hazug sajtóból, a minden zugban lapuló besúgókból.

no images were found

A forradalmi események, majd az 1848-as párhuzamok ismertetése után Juhász rátért ’56 mai üzenetére. Leszögezte, megérte a harc, mert leszámolhattunk mi magyarok és a világ is néhány ártalmas illúzióval. Azzal az ábráddal, hogy létezik emberarcú diktatúra, olyan ideológia vagy izmus, amely minden társadalmi problémára megadja a választ, és ha hozzácsapnak, vagy csatlakozunk valamiféle unióhoz, az majd megóvja és megvédi értékeinket és érdekeinket. Rá kellett döbbennünk, hogy a magyar érdek, a magyar érték csak nekünk fontos, és nekünk kell megvédenünk azt. Hogy ezt megtehessük, elsősorban a nemzet, az ország szabadságát kell újra megszereznünk, ha kell kiharcolnunk és megtartanunk. Rájöttünk, hogy a zsarnokságnak nincs emberi arca, de arra is, hogy a zsarnokság nem örökkévaló.

Nincs örökre kivívott szabadság

Meg kellett tanulnunk azt is, hogy nincs örökre kivívott szabadság sem. Mindig megjelennek az újabb elnyomók, újabb csábítók, akik a rövidebb út, a gyors siker, a holnap majd jó lesz csalfa ígéretével hálóznak be bennünket, valójában csak a szolgaságunk árán akarnak még gazdagabbak, még hatalmasabbak lenni. Ezért úgy a személyes szabadságot, mint a nemzet szabadságát állhatatosan óvnunk, vigyáznunk kell. Megeshet, hogy harcolnunk is kell érte. Nincs senki a világon, akinek a mi szabadságunk, a mi értékeink fontosabbak lennének, mint nekünk magunknak. Nincs senki, aki a mi harcunkat megvívná helyettünk. Ehhez a harchoz adjon az Isten erőt, bátorságot és kitartást mindannyiunknak – fejezte be beszédét Juhász Gyula.

A megemlékezés végén Miklós Pálné és Török Istvánné, a hagyományőrző együttes tagjai népdalcsokrot adtak elő, majd a település részönkormányzatának és intézményeinek képviselői koszorút, virágcsokrot helyeztek el az országzászlónál.

’56-os ereklye

no images were found

A dorozsmai ünnepség egy rendhagyó eseménnyel kezdődött, Mihálffy Béla helyi önkormányzati képviselő elmondta Márai Mennyből az angyal című versét, majd Nagy Mihály István felajánlott egy 1956-os relikviát a művelődési ház javára. Az ’56-os forradalom idején Dorozsma lakossága élelmiszert gyűjtött, amit aztán Budapestre szállítottak. A teherautón az a vöröskeresztes zászló volt, amely megjárta a forradalom helyszíneit, és most, 55 év után őrzője átadta a kultúrháznak.
Kosik Dénes számtanpéldával kezdte megemlékezését, 6×8=48, 7×8=56. A Kádár-korszakhoz hozzátartozott közeli ismerősök körében a fenti számtanpélda emlegetése. Akik emlékeznek rá, az eredmény bemondása utáni cinkos mosolyt is felidézhetik, meg az utána következő kommentárt: ezt jól megtanultuk! Meg bizony. Nem iskolákban és nyilvános fórumokon tanultunk az ’56-os igaz eseményekről, hanem szüleinktől, nagyszüleinktől, vagy titokban zsebbe dugott maszatos szamizdatokból, nyugatról becsempészett emigráns kiadványokból, nehezen fogható rádióműsorokból.

Amióta szabadon ünnepelhetünk, fejet hajthatunk az áldozatok emléke előtt, mintha kevesebbet akarnánk tanulni, mintha az eredmény kiszámolását, ’56-ot kevésbé tartanánk fontosnak, kevésbé büszkén tennénk hozzá, hogy ezt jól megtanultuk. Minél több évet számlál a demokratikus Magyarország harmadik köztársasága, annál hivatalosabbak lesznek ünnepeink, ezáltal óhatatlanul fakóbbak, szürkébbek is, de egyre megszokottabbak is, a szó pozitív értelmében. Egyre kevésbé jelent újdonságot az 1956-ról szóló igaz beszéd. Tudomásul kell vennünk – hangsúlyozta Kosik Dénes – elődeinknek és utódainknak egyaránt, hogy a történelem könyörtelen logikájából fakadóan előbb-utóbb elhalkulnak majd a forradalom emlékét egymástól elvitató szócsatáink, történelmi forrássá válnak a Kádár- korszakot felelevenítő politikai viccek, és feleslegessé a politikusok önmagukat egyedüli igazi ’56-osnak láttató igyekezete.

Kell-e félteni a forradalmat?

no images were found

A képviselő mégsem félti a forradalom tiszta emlékét, nem fél attól, hogy az egyre hivatalosabb megemlékezések egyszer végleg maga alá temethetik ’56 hőseinek, a mindenkori magyar jelen megeleveníteni képes hagyatékát. Petőfiék óta sok generáció váltotta egymást, nemzeti ünnep lett március 15.-éből is, mégis a Márciusi Ifjak vagy az aradi vértanúk emléke mindazok lelkében megszólaltatja a történelem előtti tisztelet hangjait, akik arra figyelni akarnak. A képviselő hisz abban, ’56-os múltunknak is ez lesz a jövője. Az egész országban, az egész nemzetben számos közösségnek megvolt és megvan a maga 1956-ja sok-sok sajátosságával, de a forradalom szellemiségét minden esetben magán hordozván.

Felvetődhet a kérdés, napjainkban megvalósultnak tekinthetjük-e ’56 célkitűzéseit? Tisztában kell lennünk azzal, hogy 2011-ben már nem lehet csupán az ’56-os forradalom eszményeiért harcolni, mint ahogyan a ma még közöttünk élő ’56-osoktól sem várhatjuk el, hogy napjaink közéleti, politikai kérdéseire a több mint fél évszázaddal ezelőtti válaszokat adják. A forradalmárok nagyszerűsége éppen abban áll, hogy saját koruk kihívásaira tudtak világos, határozott válaszokat adni, s mindezért áldozatokat hozni.

Nemzetünk senki másra, csak saját magára számíthat. Meg kell tanulnunk végre, szögezte le Kosik, még ha nehezen is megy, a magyarságnak saját útját kell járnia. A magyarok képesek erre. 6×8=48, 7×8=56, ezt jól megtanultuk, ne is felejtsük el soha.
Az ünnepség végén az Orczy István Általános Iskola tanulóinak tartalmas műsora következett, majd itt is koszorúzás zárta a megemlékezést az ’56-os kopjafánál.

no images were found

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Labdarúgás: az összes hétvégi megyei eredmény + TABELLÁK (FRISSÜL)

Default thumbnail
Következő sztori

Kajak-kenu: két arany, egy ezüst a termés Szingapúrban

Legutóbbi hasonló cikkek