Testre szabott mennyország

Elgondolkodott-e már a kedves Olvasó azon, hogy mit jelent a vértói kurgánnál Nimród és Szűz Mária, a felállított székelykapukkal? Ismer-e olyan embert, aki szereti a taijit, magáénak vallja a jóga mögött rejlő filozófiát, ugyanakkor eljár misére is…?

Mindenkinek megélt vallásossága van (ezt nevezik vernakuláris vallásosságnak is), a hivatalos vallás csak a dogmákban létezik. Amikor a hittételeket átültetjük a mindennapokba, akkor még a pápának vagy a dalai lámának sincs „hivatalos vallásossága”, mert ők is valahogyan elgondolják, megélik ezeket a téziseket – magyarázza

Povedák István

, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet munkatársa. A megélt vallásosságban pedig olyan elemek is szerepelnek, amelyek nemcsak egy-egy vallás dogmáihoz köthetők. Még a legkatolikusabb vagy legreformátusabb emberek is eljárhatnak például jógázni. Nem feltétlenül ez a baj.

Boszorkány a templomban

A népi vallásosság mindig is szinkretikus volt, sohasem egy dogmához kötődött, vagyis mindig több hitbeli elem és hiedelem keveredett egymással. Sőt, a régi népi vallásosság a kereszténységtől sokkal idegenebb dolgokat olvasztott magába, mint napjaink úgynevezett brikolázs vallásossága – magyarázza a kutató. Egy 19. századi faluban a templom közepére állított Luca-székre állva meg lehetett látni, melyik öregasszony a boszorkány, hisz az ugye a hiedelem szerint félrefordítja a fejét, hogy a szarva is beférjen a templomkapun… A népi vallásosság azonban mindig egy-egy hivatalos vallás tanításához kötődött. Aki például katolikus volt, elfogadta az egyház hivatalos tanításait, és emellett a fejében keveredtek a pogány időkből megmaradt babonák, mondák is – de az uralkodó dogmát nem kérdőjelezte meg. Ma, a brikolázs vallás esetében már nem így van.

Feng Shui, jóga és egy mise rendel…

Jött a globalizáció, az infokommunikációs forradalom – kinyílt hirtelen a világ a 80-as évek második felében. Hirtelen találkozott szembe a magyar társadalom is a nyugatról származó brikolázs vallási jelenségekkel – emeli ki a kulturális antropológus. A brikolázs vallásosság egy individuális, személyre szabott hitvilágot jelent: minden egyes vallás kelléktárából meríthet valami neki szimpatikusat az egyén. Hívják á la carte vallásosságnak, vagy „do it yourself” vallásosságnak is – tudtuk meg Povedák Istvántól. Egy kis Feng Shui, egy kis jóga, olykor-olykor vasárnapi katolikus mise. Mindenki annyit és abból, amit akar. Ennek megfelelően nem is létezik egységes brikolázs vallási jelenség, annyiféle a megjelenési formája, ahány ember van. Trendeket azonban fel lehet fedezni.

A múlt, ahogy mi szeretjük

A 90-es évek elején jöttek a Szent Antal-levelek, amelyeket meghatározott példányszámban kellett sokszorosítani, különben ez és ez történik. Mágikus karkötők, Afrikából rendelhető kövek, csodafogyókúrák, horoszkóp, jóga, keleti hiedelmek váltak divatossá. Ahol azonban megjelenik a globalizáció, automatikusan vonzza magával a lokalizációt is – ezt hívják glokalizációnak: visszafordulás az ősi, helyi, saját hagyományokhoz, mely az építészettől a művészetekig számos területen kifejeződik – fejtegeti Povedák István. Az ezredforduló tájától megfigyelhető, hogy mi is visszatérünk a saját magyar múltunkhoz, de nem mindig objektíven vizsgáljuk, hanem felnagyítva, idealizálva. Egyfajta társadalmi kompenzációként működik, melynek alapja, hogy kicsi, kiszolgáltatott nép vagyunk, akiket elnyomott a szovjet birodalom, előtte a németek, a Habsburgok, a törökök, most meg az EU, az Egyesült Államok gazdasági-kulturális befolyása alá kerültünk. Ha ehhez hozzávesszük a legnagyobb traumát, az országot megcsonkító trianoni békét, máris megérthető miért menekül egy „kitalált mitológiába” a magyarság egy jelentős része. Ez az, amivel a sors csapásait ellensúlyozni, kompenzálni akarja. Ez mutatja meg, hogy bármilyen sanyarú is a legújabb történelmünk, igenis vagyunk valakik, a világ egyik, ha nem a legősibb magaskultúrája – magyarázza a kutató.

Olyan mintha… – de nem az

Vannak, akik a magyar kultúrát, „magyar vallást” úgy tüntetik fel, mintha ez lenne a világon a legősibb, a legnagyobb és a legfejlettebb. Ennek egyik példája

Badiny Jós Ferenc

Jézus király, a pártus herceg című könyve, melyben a szerző kifejti, hogy Jézus gyakorlatilag magyar származású volt. Hasonlóképpen említhetnénk több, még élő önjelölt művelődéstörténész, néplélekkutató féltudományos munkáit – mondja Povedák István. Ezek a szerzők önkényesen, egysíkúan nézik a történelmi forrásokat, úgy, hogy az ő nézeteiket igazolják. Tudománytalan módszerekkel például a magyar nyelv mai szókészletéből etruszk, sumer vagy japán rokonságot vázolnak fel, míg az egyértelmű a cáfolatokkal nem foglalkoznak. Munkásságuk hihetetlen népszerűsége nem más, mint válaszreakció a társadalmi pszichében a történelmi kataklizmákra – összegez a kutató. A brikolázs vallásosság egyik leghangsúlyosabb ága Magyarországon éppen az ősmagyarkodó szinkretizmus, ami ellen például a Magyar Katolikus Püspöki Kar is felszólalt még 2009-ben. Ez az áramlat magyar elemekkel tölti meg a kereszténység tanításait, melynek eredménye egy egyszerre kereszténynek és „ősmagyarnak” látszó vallási brikolázs, egy szimulákrum. Ami olyan, mintha keresztény lenne, olyan, mintha ősi, magyar lenne, ám ez általában csak látszat.

A Föld szíve, Attila dombja

A brikolázs vallásosságnak kitermelődnek az új szent, „búcsújáró” helyei is. A buddhizmus magyarországi Karma Kagyüpa csoportja azt hirdeti, hogy a Pilisben található a Föld szívcsakrája, Dobogókőnél (a csakra az (emberi) testben található fő energiaáramlási gócpont, ahol az energiavonalak metszik egymást). Neve is mutatja: Dobogókő, itt dobog a Föld szíve, ráadásul a Pilis-hegység- ha úgy akarjuk látni – szív alakú. Azonban ezt a meggyőződést csak a magyarországiak vallják. Ha utánanézünk, a Stonehenge-től a Kheopsz-piramison át a Machu Picchuig sok más helyre teszik nemzetközi szinten a Föld szívcsakráját – csak Magyarországra nem. A Dobogókőre érkező turisták, „zarándokok” azonban a sziklán érezni, hallani véli a dobogást. Ha elmegyünk Dobogókőre, hatalmas nagy zöld faragott fakaput láthatunk, egyik oldalon Attila, másikon Buda, bent a montserrati Fekete Madonna szobrának másolata (képünkön) – a szép helyet az Ősmagyar Táltos Egyház alakította ki, amely egy ezoterikus, „magyarkodó” szinkretikus, brikolázs kisegyház. Így válik egy turisztikai helyből egyszerre új „szakrális” központ – meséli Povedák István. Hasonló példával találkozhatunk Tápiószentmártonban, ahol a terület gazdája,

Kocsi János

médiahadjáratban propagálta, hogy csodálatos gyógyulások történtek a dombon. Itt volt ugyanis Attila székhelye – állítja, hiszen 1920-as években itt találták meg a szkíta aranyszarvast. Az, hogy Attila hun volt, nem szkíta, senkit nem zavar – hívja fel a figyelmet az ellentmondásra Povedák István. A Tisza is akkor még bizonyos erre folyt, hiszen a hun uralkodó székhelyénél kellett lennie. Hatalmas, évente 150 ezres látogatószámmal bíró turisztikai-gyógyító komplexumot hoztak létre a parkban, ami korábban szovjet laktanya volt. A domb középpontjában található egy tábla, amire valaki gyógyulásáért hálából rátett egy Szűz Mária-szobrot, mellette egy persely, benne katolikus szentképekkel…

Szűz Mária a pogány sátorban

Augusztus 12-étől idén négy napon át tartott a Magyarok Országos Gyűlése, amit mindig Nagyboldogasszony – azaz Szűz Mária ünnepe –, augusztus 15. körül szerveznek meg. 250-300 ezer ember gyűlik össze az eseményre, mely pozitív módon a magyar identitást, magyar kultúrát, azaz a magyarságtudatot szándékozik erősíteni. A rendezvény szakrális középpontjában áll a Hétboldogasszony Hajléka sátor, amely egy nomád sátor életfamotívummal. Itt kiállítják a Szent Korona másolatát, és körülötte reggelente napköszöntő szertartást végeznek, délben imát mondanak, éjjel szertüzet gyújtanak. A népviseletbe, vagy magyarosnak tűnő lenvászonba öltözött tömeg az ünnep napján elénekli a Boldogasszony Anyánkat – pontosabban a tömegből az a néhány ember énekli, aki ismeri, míg a többiek talán azt sem tudják mit hallanak. Így keveredik egymással a hagyományőrzés, a kitalált történelem, az ősi hiedelemvilág, a nacionalizmus és a kereszténység.

Vallásos, a maga módján

Minden emberben van igény a szakralitásra: ki a nacionalizmusban, a sztárkultuszban, a sportban vagy a már említett brikolázs vagy kvázi vallási jelenségekben éli meg a vallásosságot. „A brikolázs vallásosság jövője nehezen jósolható. Vannak, akik szerint lecseng. Én azt látom, ahogy a nacionalizmus kezd új erőre kapni, ez a fajta magyaros brikolázs vallásosság is erősödik” – véli Povedák István. Európában mind magasabb a „maga módján vallásos” emberek aránya. Nálunk ez egyre láthatóbban a magyaros brikolázs vallásossággal kapcsolódik össze. „Karikásostort és visszacsapó reflexíjat adunk a gyerek kezébe, ami nem baj, hiszen a történelmünk részei. Az a probléma, hogy sokan nem érzik, hol a határ, meddig tart a hagyományőrzés és hol kezdődik a fantázia…” – így a kulturális antropológus.