Vélemény: Alföldi és Novák

Véleményem szerint Alföldi polgártárs a Nemzeti Színház, a nemzet színházának vezetőjéhez méltatlanul viselkedett akkor, amikor egy újságíró hölgynek azt mondotta, hogy „önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében”.

Alföldi Róbertnek és Novák Elődnek (Jobbik) köszönhetően a magyar politikai és kulturális „elit” újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy az alulkultúrált és félművelt átlagemberek tömegeinek érdemes felnézni reájuk, és az általuk, elitemberek által nyújtott mintákat követniük. Az elitek mibenlétéről különféle felfogások vannak, a számomra legkedvesebb tömören úgy szól, hogy az elitek (mint kiválóságok) követendő, de egyben követhető mintákkal szolgálnak. Véleményem szerint Alföldi polgártárs a Nemzeti Színház, a nemzet színházának vezetőjéhez méltatlanul viselkedett akkor, amikor egy újságíró hölgynek azt mondotta, hogy „önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében”. A Nemzeti Színház direktora ne kívánjon orális szexet senkinek, egy nőnek meg kiváltképp ne. Az igazgató polgártársat talán meg tudnám érteni, ha a hölgy személyeskedő kérdéssel vegzálta volna Alföldit, ami tényleg „provokáció” lett volna, mint ahogy a sajtóban elterjedt, hogy Alföldi „provokatív” kérdésre reagált, csakhogy az újságírónő polgártárs egyszerűen csak azt kérdezte, hogy "Ön ezt egy 12 évessel megnézetné?". A kérdés Madách Az ember tragédiájának egy konkrét jelenetére utalt, amelyben a szereplők orális aktust imitálnak – a hivatalos fotók alapján. Az újságíró, Sinkovits Szilvia polgártársnő védelmében utóbb elhangzott, hogy a direktor polgártárs „verbális nemi erőszakot” követett el ellene, ami a maga valóságában nagyon nem állja meg a helyét, de élek a gyanúperrel, hogy ha baloldali vagy liberális újságírónőnek egy jobboldali vagy konzervatív direktor mondta volna, amit Alföldi mondott, a komplett magyar feminista mozgalom és a jogvédők kiegészítő alakulatai maszkulin imperializmusról és parlagias macsó kultúráról beszélnének, és egy héten belül foglalkozna az üggyel a Süddeutsche Zeitung, a Berliner Zetung, a Der TagesSpiegel, a Der Standard és személyesen Paul Lendvai. Véleményem szerint Alföldi Róbertnek egyszerűen csak elnézést vagy bocsánatot kellett volna kérnie a kijelentéséért még akkor is, ha levelekben, telefonon és internetes fórumokon valóban neoprimitív gyalázkodás tárgyává vált. Az, hogy a darabban valójában nem követnek el nemi (orális) aktust, átlátszó magyarázkodás, ami a direktor polgártárs szellemesnek szánt, de szellemtelen megjegyzését hivatott leplezni. Az sem érv, hogy Sinkovits Szilvia bevallottan nem látta a darabot, mert az „orális jelenetről” hivatalos fotó készült. Az viszont, hogy Madáchnál is orgia vagyon, csak féligazság. Hozzáértő esztétáktól és színi kritikusoktól jól lenne tudni, hogy az orgiáról szóló Római színt mindeddig hogyan rendezték meg, és dramaturgiailag elengedhetetlenül fontos-e bizonyos nemi aktusok imitálása. De nemzeti radikális és ókonzervatív ítészek is nyilatkozhatnának, hogy ők hogyan rendeznék meg az orgiáról szóló jelenetet, különös tekintettel arra, hogy Madách tudta, mit beszélt, amikor „kéjencekről” és „kéjhölgyekről” írt, akik „ledéren öltözve dőzsölnek”. Szerény, kifejezetten szubjektív és hozzá nem értésről árulkodó véleményem szerint a jelenetben nem a nemi aktus a lényeges, hanem a Madách által dőzsölésnek nevezett és – teszem hozzá – egoista és apolitikus hedonizmusnak a keresztény formában ábrázolt moralitással való szembeállítása. „LUCIFER Néhány őrültet most feszítenek fel, Testvériségről, jogról álmodókat. CATULUS Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon, Élvezve és feledve a világot, Miért vitatták mások dolgait.” Alföldi mellett szól ugyanakkor a modern korra adaptálás lehetősége, mely modern kor hedonizmusát talán Madách is másképpen ábrázolta volna, ha megéri a hatvanas évek szexuális forradalmával kezdődő korunkat, ám „liberálisabb” kritikák akár szóvá tehetnék Alföldi konzervatívnak tetsző visszafogottságát, hogy miért nem valósághűen ábrázolta korunk szexuális szokásait, és akkor mindenki tapasztalatára, ismereteire és fantáziájára lehet bízni, hogy mi minden csempészhető be még a jelenetbe a vibrátortól kezdve a szado-mazo aktusokon át a nézők bevonásáig. Alföldi ellen szól tehát, hogy határán van annak, hogy olyasmit csináljon a Nemzetiben, ami inkább „avantgard”, „alternatív” és „kísérleti”, de nem a „nemzeti” színházakból ismert. Novák Előd (Jobbik) országgyűlési képviselő azzal a szellemesnek szánt, de szellemtelen megjegyzéssel védte meg Alfölditől a magyar kultúrát az Ország Házában, hogy „addig jár a köcsög a kútra, míg el nem törik”. Novák polgártárs még mosolygott is hozzá, amivel tanúbizonyságát adta, hogy nincs tisztában a hely szellemével, és azzal, hogy milyen szellemi felelősséget vállalt magára, amikor a Szent Korona előtt meghajolva is külön esküt tett…