Bulvár

Madarakkal a vadasparkban + HANG, FOTÓK

2011. május 16., hétfő

Hogyan kell megfogni egy kismadarat? Miért alszik el a cinege, ha a hátára fektetjük? Mivel gyűrűzik a gólyákat? Miért fürdenek a madarak? Hogyan szól a fülemüle éneke? Meddig él egy énekesmadár? Ilyen kérdésekre is választ kaphattak mindazok, akik vasárnap ellátogattak a Szegedi Vadasparkba, a Madarak és fák napjára. Az év madarának választott széncinege mellett a csodálatos énekéről nevezetes fülemülét is megsimogathatták kicsik és nagyok azon a bemutatón, ahol a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjainak jóvoltából testközelből láthatták az érdeklődők, hogyan is zajlik egy madárgyűrűzés. A hátán fekvő énekesmadár megbűvölten feküdt a szakértő kezek között, miközben megtudhattuk, hogyan is élnek erdő-mező madarai, miért kell télen madárodút kitenni a városi fák ágai közé.

Arany János: A fülemile (részlet) Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fent írt fülemile Ép' a közös gallyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, ím felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot: A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szívecskéjét elteli: Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és színt, Mely dicsőség – Semmi kétség – Őérte Jött létre Csupán őérette, mind!

Nincs hasznos és haszontalan madár

A XVIII-XIX. század fordulóján létezett olyan kategorizálás, mely szerint besorolták a madarakat hasznos és káros osztályokba. Herman Ottó 1901-ben megjelent „A madarak hasznáról és káráról” című könyvében így fogalmaz erről: „Mindent egybefoglalva, mint a jó pap az okos prédikáczió végén, mi is a következő nagy igazsághoz jutunk el, a melyről sohasem szabad megfeledkeznünk, hogy tudniillik: ott, a hol az anyatermészet szűzen tiszta és érintetlen, ott nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Hasznossá és károssá a madár csak ott lesz, a hol az ember megbolygatja a szűz természet rendjét és nagy tömegben termeszteni kezdi maga javára az életet, a gyümölcsöt, a majorságot és egyebet. A termesztmények tömege szaporítja és károssá teszi azt a madárfajt, a mely vele él; de növeli ismét ennek azt az ellenségét is, a mely a felszaporodott, kártévő madárral táplálkozik. Más szóval: a búza tömeges termelése nagyra növeszti a verebek seregeit, így kártékony a veréb; de a sok veréb megszaporítja a karvalyt, mely verébbel él és így még ez is hasznos. Tehát okkal-móddal kell itt tennünk!” Így tehát minden élőlény – és köztük a madarak is – a táplálékláncban tölti be azt a szerepet, ami a rettentő bonyolult evolúciós rendben rá hárul. Azt viszont nem tudjuk, mi lenne ha a széncinege kiesne ebből a rendszerből, de hiányával biztosra vehető, hogy végzetesen sérülne az ökoszisztéma. Az emberi beavatkozás mellett egy ilyen pici madárra nagyon sok veszély leselkedik: télen a karvalyok, más időszakban a macskák vadásszák őket, odújukat gyakran fosztogatják a menyétek és görények, azonban egyedszámuk egyelőre elég stabilnak tűnik.

Az élőhelyek megóvása

Több százezres nagyságrendben fordul elő a széncinege, hiszen városokban és erdős területeken is költ, így talán az egyik leggyakoribb énekesmadarunk. Az erdős területeken a fakitermelés, a tarvágás veszélyezteti őket, hiszen az újratelepített erdőkben létrejövő, homogén korú facsoportokban nincsenek olyan fák, melyekben a fészkeléshez szükséges odvak lennének. A kiskertekben a vegyszerezés miatt ugyan nem közvetlenül a madár pusztul el, hanem a táplálékhiánya miatt kerül veszélybe, ráadásul a városokban a macskák is előszeretettel pusztítják a kis énekesmadarakat, de egy hideg tél is nagyon vissza tudja vetni az állományt. És hogy meddig is él egy széncinke? Lehet, hogy egy „rekorder” kismadár 10-12 évig is elél, de az egyedek döntő többsége elpusztulhat egy-egy hidegebb tél miatt. Ezért is szükséges az élőhelyek fokozottabb megóvása, az odvak megvédése, és téli időszakban madáretetők telepítése és azok magvakkal történő folyamatos ellátása.

Urbanizálódott dalnok

Nem egyszer találtak már postaládákban, kerítések vascsövébe fészkelő egyedeket. Nagyon bizalmas madárról van tehát szó, az embert igen közel engedi magához, így elmondható róla, hogy jól megszokta a városi környezetet is. Inkább az a kérdés merülhet fel, hogy talál-e olyan helyet magának, ahol a megfelelő mennyiségű táplálék áll a rendelkezésére. Nyári időszakban szinte kizárólag rovartáplálékon, hernyókon él, ráadásul a fiókák kikelése is úgy van időzítve náluk, hogy egy-egy tavaszi „hernyócsúcshoz” illeszkedjen. A téli időszakban viszont átállnak különféle magokra és termésekre, és ezért lehet őket a madáretetőkön napraforgóval, madárkaláccsal és hasonlókkal vendégül látni.

A madárgyűrűzés

„Általában a madárgyűrűzés azt a célt szolgálja, hogy megtudjuk, merre vonulnak a madarak” – mondta el portálunknak Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának tagja. „Megtudhatjuk, hogy mekkora a területhűségük, a kelési helyükre visszajönnek-e, vagy épp az is megfigyelhető, hogy milyen a párhűségük. Ilyen szempontból a széncinkéről már nagyon sokat tudunk, mert egy viszonylag állandó madárról van szó. Minél hosszabb ideig gyűrűzünk és figyelünk meg egy madarat, annál hamarabb észrevehető egy esetleges állományváltozás. Hazánkban a bal lábra tesszük fel a jelölést, de Angliában például ezt is fordítva csinálják. Így volt már olyan madarunk is, amelyiknek mindkét lábán találtunk gyűrűt, így kiderült róla, hogy megjárta már a szigetországot is.” A vadasparkban a Madarak és fák napján testközelből lehetett megfigyelni, hogyan is történik a gyűrűzés, megismerkedhettünk a különböző nagyságú gyűrűfajtákkal, a befogás fortélyaival, az egyes jellemzők rögzítésével. Akit bővebben érdekel a madármegfigyelés, és az élőhelyük megóvásáról, látogasson el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára.