Kultúra

Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán

Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán

2011. február 19., szombat
Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán
A világtól elvonult mester – sokakban ez a kép él a restaurátorról, ami talán nem is csoda, mert valóban szükséges a sok-sok munkafázisban való elmélyedés. Szabó Tamás restaurátorművész, a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora idén immár harmincéves pályáját ünnepelheti. Egyedül kell maradni a műalkotással, ötleteket kell találnia, kreatívnak lennie és rengeteg részletre odafigyelnie – mesél a restaurátor munkájáról Szabó Tamás. A vidéki múzeumoknak nem mindig van pénze egy komolyabb alkotás restaurálására, ilyenkor pedig meg kell találni a forrásokat, az együttműködés formáit akár a Nemzeti Galériával, a Szépművészeti, vagy a Nemzeti Múzeummal – segítséget kérni, mint mondja Szabó Tamás, sohasem szégyellt. Így számos csoportmunka teszi változatossá három évtizedes pályáját, akár a Mária Terézia-képre, akár az elmúlt években a figyelem középpontjába került Angyali üdvözletre gondolunk.

Album – mindenkinek

A Móra Ferenc Múzeum kiadásában egy válogatásalbum is napvilágot látott a restaurátorművész harmincéves munkásságából „Újjászületett mesterművek” címmel. A kötet közadakozásból született meg, többek között nem jöhetett volna létre a könyv a GEG és Társai Kft. támogatása nélkül, melynek ügyvezető igazgatója a Zsótér család kései leszármazottja, Heumann Elisabeta Kandel Erzsébet. Azért is volt fontos, hogy a könyv ilyen módon szülessen meg, mert ez garantálja alacsonyabb kereskedelemi árát, így az átlagemberhez is el tud jutni. Ez nem szakpublikáció, a mindennapi múzeumlátogatónak készült, kedvcsináló egy valós múzeumi sétára – taglalja a kötet célját Szabó Tamás. Nemcsak az alkotók, az ábrázolások módja, hanem maguk az ábrázoltak is témáját képezik a könyvnek. A restauráláskor megállapított érdekességek mellett kis korrajzokhoz juthat az olvasó. Összesen nyolcvan mesterremek megújulása és története követhető nyomon a fényképekkel gazdagon illusztrált kiadványban, amelyben a középkori szakrális remekek, barokk és reformkori portrék, vallásos életképek, csendéletek felvételei kaptak helyet, elsősorban múzeumi, de városi, egyházi és magángyűjteményi kollekciók legszebb darabjai. Öt évvel ezelőtt kiállítást rendezett a Móra Ferenc Múzeum Szabó Tamás 25 éves jubileumára, akkor „Újjászületett remekművek” címmel adták ki az albumot. Mára a kötet több mint hatvan oldallal bővült, és így mintegy a régió kulturális képi-örökségének keresztmetszetét nyújtja.

Angyal a raktár mélyén

2007-ben került elő a múzeum raktárának mélyéről az Angyali üdvözlet, amelyet 2009-ig legalább öt mesternek tulajdonítottak a szakemberek, Raffaellótól Tossiniig. Szabó Tamás művészeti osztályvezetőként indítványozott egy kutatási projektet a kép valós szerzőjének megállapítására. Mikor ebből a számos névből végül egyetlen egynek sikerült minden kétséget kizáróan tulajdonítani – attribuálni – a képet, akkor vált igazán értékessé, dollármilliókat érővé. Louis A. Waldman, a nemzetközileg elismert Leonardo-kutató, a Harvard Egyetem fenntartásában működő firenzei reneszánsz kutatóközpont programigazgatója a Villa I Tattiban, végül sikeresen bizonyította: Giorgio Vasari alkotását őrzik Szegeden. Szabó Tamás napi e-mailekban küldött kutatási adatokkal igyekezett segíteni Waldman munkáját. „Jó érzés, hogy egy kis részem lehet abban, hogy Tisza-parti város eme páratlan gyöngyszeme világhírűvé lett. Azóta is folyamatosan dolgozom a kép történetével: a múzeum gondozásában társszerkesztőként most készítjük elő egy magyar-angol nyelvű könyv megjelentetését, címe: Giorgio Vasari, a szegedi Angyali üdvözlet festője születésének 500. évfordulója alkalmából.”

Császári koronás Mária Terézia, „enyves” V. Ferdinánd

Kedvencek? Nehéz választás… – lapozgatja Szabó Tamás könyvét. Az 1741 előtt keletkezett Mária Terézia-képet például nem volt könnyű helyreállítani – emlékezik vissza a restaurátor. Egy Martin van Meytens svéd származású mester köréhez tartozó festőtől származhat, pontosabbat nem tudunk. Maga Reizner János múzeumigazgató is írt a képről, melynek érdekessége, hogy Mária Teréziát császári, és nem a magyar királyi koronával ábrázolja, az osztrák örökös tartományok uralkodójának hatalmi jelvényei ismerhetők fel. Az első híradás, melyből kiderül, hogy a kép már a Tisza-parti városban van, 1891-ből származik, de valószínűleg már a 18. század közepén megérkezett a városba. Érdekes kérdés, hogy vajon miért ez, a császári koronás kép került Szegedre, amely bizonyosan a magyar királynévá koronázása előtt készült? Lapozunk… Lotz KárolyLonovics Kornélia kisasszonyról festett képénél megállunk. Az ábrázolt nemeskisasszony leánya, gróf Csáky Kornélia nemrég hunyt el. Még tavaly is, mikor a szócikk készült, a grófnő Amerikában élő leányával sokat e-mailezett Szabó Tamás, hogy meg tudja írni a kép történetét. V. Ferdinánd képét a teljes elpusztulás állapotából sikerült visszahozni. Körülbelül száz évvel ezelőtt a vásznat hátulról beenyvezték, és teljesen kiszáradt, összezsugorodott a kép felülete. Szabó Tamásnak speciális feszítőrámával sikerült széthúzatni, és az eredeti vászonfelületet visszanyerni. Óriási munka, míg végül nehezen a redők és ráncok kisimulnak, de öröm, amikor előbukkan egy barokk kör-támlás szék, egy drapéria, és a korábbi javításokat ki lehet javítani… Bizony, a festmények mesélnek. „Az teszi ezeket a képeket igazán széppé, hogy mindegyikről őrzök egy-egy történetet. Históriák, családi háttértörténetek révén válnak élővé az olvasó számára, hogy megtudjuk, kit ábrázol, hogy hogyan született, mi volt a kép sorsa – ezáltal sokkal többé és értékesebbé válik a műalkotás” – így a restaurátorművész. 2-3 hónap, félév, egy év – a munka nehézségétől függően igen sok időt is követelhet a kitartó szakembertől egy kép. Sokszor csapatmunkában zajlik az újjászületés. Az Angyali üdvözletnél például restaurálási és kutatási programirányítójaként dolgozott Szabó Tamás, mellette a kémikus cseppelemzéseket, festék- és anyagösszetétel-vizsgálatokat végzett, külön egy munkatárs is fotózott, de szükség volt asztalosra, fafaragóra és aranyozóra is.

Rózsás képeslapok harmatcseppel

„Hódmezővásárhely mellett, Gorzsán, egy tanyai iskolában születtem és nevelkedtem, a természetközelben nőttem fel, folyton papírral, ceruzával jártam mindenfelé, a Klebelsberg-féle iskolában krétával rajzoltam: tanyák, fák, madarak elevenedtek meg a vonások nyomán” – emlékszik vissza Szabó Tamás. „A nagymamán révén hozhattam ezt a késztetést, aki rózsás, „édeskés” képeslapokat másolt akvarellel olyan páratlan ügyességgel, hogy még a harmatcseppek is láthatók voltak a levélen. Mikor beköltöztünk Hódmezővásárhelyre, elfogott a nosztalgia a tanyasi világ iránt, így a városi házunk melléképületében berendeztünk, ’rekonstruáltunk’ egy paraszti tisztaszobát, rongy-szőnyeggel, kemencés-kandallóval, rengőpaddal, régi dívánnyal, tálassal és kelengyésládával – amilyeneket a tanyákon láttunk, és amilyenben mi is, és az én családom felmenői is éltek” – idézi fel a restaurátorművész. Hozzáteszi: mind a mai napig legszentebb és leghangulatosabb kis birodalma ez famíliának, egy ott felejtett 18-19. századi romantikus népi miliő, ahol az „úri pesti barátok”, néhány közeli munkatárs és a nagycsalád tagjai ma is jól érezik magunkat: olykor a világ dolgairól beszélgetés mellett szalonnát sütnek, borozgatnak, és az édesapja citerázik nekik. A régi korok szépsége, a rajzolás szenvedélye, a művészet szeretete, az alkotási folyamat, a technikák megismerésének izgalma, a régi romosból „új” szépség készítésének vágya – ez vezette pályájára. A mai napig leginkább egy-egy tárgy életét szereti kutatni. Mint mondja, bele tud szeretni egy-egy munkájába.

Csak-restaurátorok és csak-festők

„Szoktam néha ’csak’ festeni, azonban ezt nem verem nagydobra. A közbeszédben olykor hallani olyan véleményeket, hogy egy restaurátor az csak restaurátor. Ez sértő és lealacsonyító, ugyanis egy 'csak-restaurátornak' sokkal többet kell tudnia, mint egy 'csak-festőnek', mert különböző festéstechnikákat kell ismernie, tökéletesen kell tudnia rajzolni, festeni és másolni, beleélni magát más korok művészeinek stílusába, technikájába. A restaurátor munkája kreatív és összetett: kicsit kutató-történésznek, művészettörténésznek, kémikusnak, fotósnak és igen, festőnek is kell lennie. Azonban nem jó, ha egy szakma beszűkül, belterjessé válik, a restaurátor is sokkal több lesz azzal, ha a szakmunkatársak közül is többen megnézik, közösen és előre megvitatják egy-egy mű helyreállításának módját. Vidéken kevés a művészettörténész is sajnos, ugyanakkor ez ösztökélő erőt is ad, hogy a restaurátori munka mellett eredetkutatást (provenienciakutatást) végezhessek” – összegez Szabó Tamás.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.