Egyszerűsített-e a honosítás Szegeden?

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A január 1-jétől a korábbi gyakorlathoz képest jóval könnyebben igényelhetik a magyar állampolgárságot a történelem viharai során határon túlra került honfitársaink. Az egyszerűsített honosítási eljárás azonban nem mindenhol zökkenőmentes, sőt a szegedi Okmányirodában kifejezetten ellenséges ügyintézőre akadt egy neve elhallgatását kérő olvasónk.

„Mi már próbálkoztunk a korábbi eljárási rend szerint is elintézni a feleségem visszahonosítását, de ott olyan akadályokba ütköztünk, hogy egy idő után inkább letettünk róla” – kezdett bele a történetbe a férj, aki egyébként magyar állampolgárként szeretett volna segíteni délvidéki születésű feleségének az ügyintézésben.
„Mindezek után nagyon megörültünk, amikor az új kormány első rendelkezései között szerepelt a könnyített honosítás bevezetése. Örömünk és lelkesedésünk viszont csak addig tartott, míg elkezdtünk utánajárni, személyesen érdeklődni a teendőkről, beszerzendő okmányokról.” Kérdéseikre novemberben a Bevándorlási Hivatalban még nem kaptak választ, decemberben pedig – vagyis egy hónappal az új eljárási rend indulása előtt! – a szegedi Okmányirodában érdeklődtek hiába. Mindenhonnan azzal utasították el őket, hogy talán később érdeklődjenek újra.
„Ismerve a különböző nyomtatványok bonyolultságát és tudva, hogy ehhez az ügyhöz további igazolásokat is be kell szereznünk, talán érthető, miért is szerettük volna mielőbb kézbe venni az űrlapokat, tájékoztatókat” – indokolta türelmetlenségüket a férj.

Befogadás vagy elutasítás?

Az időközben elinduló honlapról aztán sikerült letölteniük és legjobb tudásuk szerint kitölteniük a szükséges dokumentumokat, így ezekkel és az előírt anyakönyvi igazolásokkal felszerelkezve rögtön az első napon, január 3-án felkeresték az Okmányirodát. Itt az előző elutasítások után újabb pofon várta őket.
„Minősíthetetlen volt, ahogyan az ügyintéző hölgy fogadta a kérelmünket. Egyáltalán nem volt segítőkész, az egyik tévesen kitöltött kérdés kapcsán rendkívül kioktatóan, lenézően bánt velünk. De úgy tűnt, ez nem egyedi jelenség, mivel ugyanabban az irodában egy idős, szintén vajdasági házaspár próbálta intézni a visszahonosítását, és velük a másik ügyintéző ugyanilyen stílusban beszélt. A hölgy szó szerint kizavarta őket, hogy nézzék át és töltsék ki rendesen a papírokat, és csak akkor menjenek vissza, ha mindent hiánytalanul beírtak” – idézték fel a történteket.
Olvasónk azért háborodott fel ezen az eljáráson, mivel rendkívül méltatlannak érzi a helyzetet, amibe kerültek. „Azt hiszem, éppen azoknak kellene a legtöbb segítséget nyújtani, akik önhibájukon kívül veszítették el magyar állampolgárságukat és most szeretnék végre visszakapni!”

Ráadásul még rosszul is iktatták…

Mivel a visszahonosítással egyszerre a feleség névmódosítását is kérelmezték, újabb problémákba ütköztek, ugyanis hiába magyar családnévről szólt az anyakönyvi kivonat, a határon túli hivatalban csak szerb nyelven, ottani írásmóddal állították ki az erről szóló igazolást. Ennek hivatalos fordítását vitték magukkal, melyben benne van, hogy a szerb névváltozat valójában milyen magyar nevet takar.
„Az ügyintéző először nem akarta elfogadni ezt az igazolást, majd váratlanul úgy döntött, mégis minden rendben van, így átveszi. Az előzmények után még rá is kérdeztem, biztosan nem kell-e bármit hiánypótlásként behoznunk, mire ő szinte leintett, iktatta és továbbította Budapestre a kérelmünket.”
Ezek után néhány héttel a névmódosítást illetően elutasító levelet kaptak, hacsak nem tudnak olyan eredeti iratot bemutatni, melyben egyértelműen látszik a hajdani magyar családnévi forma. Újabb kutatás következett, mely során teljesen véletlenül belebotlottak egy olyan cirill betűs igazolásba, melyben egy helyen zárójelbe téve magyar betűkkel is szerepelt a feleség apai ágának vezetékneve.
Miután ezt elpostázták a fővárosba, a biztonság kedvéért telefonon is utánaérdeklődtek, hogy ezzel rendben van-e az ügyük. „A budapesti ügyintéző megköszönte, hogy felhívtuk, ugyanis mivel a hiánypótlásról szóló levél rossz iktatószámmal szerepelt nála, a telefonom nélkül az utólag beküldött igazolás teljesen máshová érkezik és ez újabb elutasításhoz vezetett volna.”

Szegedi jelenség?

A házaspár azt is hozzátette, több ismerősük is van, akik a szabadkai konzulátuson indították el ugyanezt az eljárást, és ott nagyon segítőkész ügyintézéssel találkoztak. „Mi azért szerettük volna helyben elintézni mindezt, mivel egyrészt itt élünk Szegeden, másrészt pedig az Okmányirodán kívül mindenhol nagyon hosszú várólisták voltak. Itt nincsenek hosszú, kígyózó sorok – legalábbis január 3-án nem voltak –, ugyanúgy lehet ezt is intézni, mint bármilyen más anyakönyvezési ügyet: mi is egy sorszám kihúzása után kerültünk a láthatóan nem túl leterhelt ügyintézőhöz.”

Az ügy kapcsán telefonon megkerestük a szegedi Okmányirodát is, ahol megtudtuk, hogy az Anyakönyvi Osztályhoz nem érkezett még ilyen jellegű panasz, sőt általában elégedett, hálálkodó ügyfelek távoznak tőlük a honosítási kérelmek beadása után.

Előző sztori

Kevesebb mozijegyet váltottak tavaly az EU-országokban

Következő sztori

Labdarúgás: Volán-iksz a “kis” KTE ellen + FOTÓK