Decemberi Tiszatáj: Hajnóczy Péter hagyatékából

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Valódi csemegét kínál az irodalomkedvelők számára a legújabb Tiszatáj. A 29 éve halott Hajnóczy Péter hagyatékából – melyet az idei év elejétől a SZTE Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Tanszékén Cserjés Katalin irányításával évek óta működő, kicsiny, oktatókból, PhD-sekből és nemrég végzett fiatalokból álló munkacsoport gondoz – közzétették az író Partizánok című filmvázlatát.

A kommentárokból, jegyzetekből, Dobai Péter visszaemlékezéseiből kiderül, hogy az író a MAFILM valamelyik filmstúdiójának szánta a szöveget, hiszen a filmesek köztudottan jól fizettek, Dobai közvetítésével olykor 8-10 ezer forintot is adtak az aztán többnyire elfektetett filmvázlatokért. A Hajnóczy-munkássága iránt érdeklődő olvasók, kutatók számára mindenképpen érdekes és tanulságos lehet a hagyatékból előkerült, ez idáig még sehol sem publikált szöveg.
A folyóirat közli Ágh István, Kovács András Ferenc, Markó Béla,Veszelka Attila, Kántor Zsolt és Simai Mihály verseit, Darvasi Ferenc Retúr és Vári Attila Vérfoltok című kisprózáját, valamint Kiss Ottó A másik ország címen megjelentetett regényrészletét. D. Nagy Imre a 75 éves Bertha Bulcsut köszönti. Idézi az ünnepelt egy 17 éve az ÉS-ben megjelent teljes kolumnás cikkét, melyben arról értekezik, kié Magyarország. “Annak, hogy ki a magyar, kellemetlenebb kérdést is fel lehet tenni. Jó lenne most elgondolkodni azon is, hogy kié Magyarország? Magyarország kinek a tulajdona? A hat parlamenti párté? Az Alkotmánybíróságé? Az Állami Vagyonügynökségé? A bankoké? A koalíciós kormányé? Vagy esetleg megfelelő arányban azé a tanáré, kutatóé, ózdi munkásé is, akit kidobtak az utcára? Vagy akit nem dobtak ki, de már a kenyeret,tejet, s a keleti népélelmezési alapcikket, a káposztát sem tudja megvenni. Kié Magyarország? Elmentünk szavazni, s ezzel a hat párt nagyon sokféle képviselőjét juttattuk be a parlamentbe. Nem adtuk beleegyezésünket az ország javainak kiárusításához, a mezőgazdaság, az egészségügy lehervasztásához, a kamioncsordák átvezényléséhez falvakon, kisvárosok főutcáin, és a Balaton partján. Nem adtunk felhatalmazást ahhoz, hogy 35-40 éves munkaviszony után, a megfáradt emberek esedékes nyugdíját regresszív szorzókkal addig gyötrik, míg egy kegydíj sem kerekedik ki belőle.” Mintha az írás ma született volna. Nemcsak az ő jelenéről szólnak e prófétikus sorok, hanem a miénkről is, sőt a szerző a tennivalók irányát is megszabja.
Tanulmányában Borsodi L. László Baka István költészetének késő modern vonásait elemzi. “A Baka-versvilág a költői képek metaforák, hasonlatok, megszemélyesítések, allegóriák) által létezik. Ezek közül a metafora központi szerepét emelnénk ki, amely hol allegóriává, hol hasonlat részeként vagy hasonlatot magába sűrítve és megszemélyesítésekkel társulva alkot világot. Baka poétikájában a szókép nem posztmodern nyelvjáték, hanem a költői nyelv létmódja.”
Vajna Gyöngyi Mindenhol jelen lévő teremtő vagy közönyös koldus? címmel Baka István összetett istenképéről értekezik. Megállapítja, hogy a költő háromféle módon határozta meg Isten helyét és szerepét verseiben: mindenható erővel ruházza fel, apátiával vádolja, vagy tagadja létezését. “Ez a három isten-definíció felváltva vagy párhuzamosan bukkan fel az életműben.”
A Kritika rovatban Tandori Dezső Csodakedd, rémszerda című könyvéről Füzi László írt recenziót, Garaczi László Arc és hátraarc (egy lemur vallomásai) című nagysikerű regényéről Bod Péter értekezik. Büky László Lengyel Zoltán Csillagbörtön című könyvéről írja: “A Csillagbörtön az a világban külső, de a lélekben belső hely, ahova záródunk, vagy zárva vagyunk. Jelképes hely ez, többszörösen: a csillag lehet a líra legkülönfélébb érzelmi-gondolati tartalmainak jeltárgya.” A három szólamra megírt történések egyik beszélője pusztuló, omló városban, a börtöntanító, aki egy lányt ment ki valami omladékból, a szürreális háttér ellenére mai kérdésekkel foglalkozik.
A Művészet rovatban Hajdu István írását olvashatjuk Lengyel Andrásról, Gerold László pedig in memoriamjában a közelmúltban Újvidéken elhunyt nyugalmazott egyetemi tanárról, irodalomtörténészről, kritikusról és szerkesztőről, Utasi Csabáról emlékezett meg.

Előző sztori

A Pick Szeged Zrt. jövőre már növekedést tervez

Következő sztori

Pluszforráshoz a hajléktalanellátással foglalkozó szolgálatoknak