Mi van a pakliban?

Cikkünk frissítése óta eltelt 10 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

És még valami, még mielőtt valaki azt mondaná, hogy már nem tudunk ebben a városban semmilyen értékteremtő fejlődésnek örülni, és vadul nekiállnánk regisztrálni az internetes kezelőfelületen, és kártyát igényelnénk, felhívom figyelmüket az adatvédelmi irányelvek részre!

A „város aduászaként” jövendölte meg a helyi napilap az elmúlt év utolsó közgyűlését megelőző számában az akkor a közgyűlés elé terjesztett „Szeged kártyát”. A pontgyűjtő és kedvezményeket biztosító kártya szükségességéről másnap össznépi egyetértés alakult ki a torony alatt, az ellenzék is támogatta az előterjesztést. Nem tudom, hány bizottságon futott át az előterjesztés, de a megvalósítás beindítására szánt 8 millió forint nekem akkor is soknak tűnt.

Az, hogy pártállástól függetlenül, végül is egyhangúlag megszavazták a képviselők a „Szeged kártya” tervezetét, vélhetőleg a jó szándéknak tudható be. A cél nemes volt, nem lehet rá nemet mondani: „az önkormányzati intézmények (kulturális intézmények, fürdő, stb.) százalékos kedvezményt állapítanak meg a városi kártyabirtokosok számára (akik csakis szegedi lakosok lehetnek), míg „a közüzemi szolgáltatók lehetőségeik szerint pontkibocsátó – pontbeváltó partnerként vagy támogatóként vehetnek részt a programban” – állt az előterjesztésben. Tudni kell hozzá, hogy hasonló rendszereket más városokban is bevezettek, Győrött a pontgyűjtésre helyezték a hangsúlyt, de két év elteltével már csupán huszonvalahány elfogadóhely várja a kártyatulajdonosokat, akik (legalább) nem mellesleg plasztiklapkájukkal egyben a helyi szemétlerakót is igénybe vehetik. A rendszert a helyi szemétszállító cég üzemelteti: így ha a kártya bevezetése nem is hozta a kiskereskedelem fellendítéséhez fűzött ottani vérmes reményeket, legalább nem volt teljességgel hiábavaló legyártásuk. A pontgyűjtő terminálok száma lassacskán húszra olvadt, ami nem is csoda, ha azt vesszük, hogy 1000 forint elköltésére adtak 10 forintot, de beváltani – ha végre, nagy sokára összejött annyi – egyszerre csak 500 forintnyit engedtek vásárlásonként. Igaz a rendszer legalább „önfenntartó”, nem nyeli a pénzt, talán végül csak egy CBA áruház örül igazán a felkínált lehetőségnek, hogy nem nekik kellett saját pontgyűjtő szolgáltatást bevezetniük. Persze a szavazáskor a még akkor „egyre bővülő” ötven elfogadóhellyel bíró győri példa lebeghetett az igen gombot nyomók lelki szeme előtt.

A másik „működő” modell a miskolci, tavaly indult, csakhogy ott csak kedvezmények vannak, méghozzá meglehetősek: parkolás, tömegközlekedés, ami tíz százalékkal számolva is komoly megtakarítást jelenthet egy nagycsaládon belül. Igaz e kedvezmények nyújtása kemény tízmilliókkal terheli meg a költségvetést, ugyanakkor a kártya sem ingyenes, 2700 forintot kell leszurkolni birtokbavételéért. Megjegyzem, Miskolcon az ellenzék, tehát a Fidesz kezdeményezte a ma is több, mint száz elfogadóhellyel (valóban) működő kártyarendszer bevezetését…

Szegeden tehát vegyes rendszer lép életbe, minden lakos, ha igényeli, kaphat az intelligens kártyából, még a választások előtt, hiszen a napokban adják át a rendszert (mint annyi mást). Az más kérdés, hogy mire lesz jó: beváltja-e, a hozzá fűzött elvárásokat? Az év végéig legalább 100 üzlet bevonása a cél, „az üzlettulajdonosok nincsenek szabályok közé szorítva, maguk dönthetik el, hogy milyen bónuszt biztosítanak. Ez lehet százaléknyújtás vagy akár pontgyűjtő akció is” – olvasom a város honlapján. (Mert másutt még sehol semmi tájékoztatás arról, hogy miként fog ez a lokálpatriotizmus erősítését célzó kártya működni.) Figyelmesen megtekintve az elfogadóhelyek sorát feltűnt, hogy a városi intézmények az előterjesztésben szereplő célokkal szemben (a Kövér Béla Bábszínház és a Százszorszép Gyerekház kivételével, akik 10 százalék kedvezményt biztosítanak) nem nyújtanak semmilyen kedvezményt (sem a REÖK-be, sem a színházba), hanem pontot gyűjthetünk jegyvásárlásaink során, aztán ha eleget vásároltunk, majd beválthatjuk magas kultúrára bónuszainkat, parkolás, közlekedés sehol, a közműszolgáltatókról meg ne is beszéljek. Nincs miről: majd hogy bónuszt adnak! Ja. A mesében (az előterjesztésben) pedig – lásd korábban – mintha ilyesmiről lett volna szó. Ráadásul a jelenleg még nem éles (tesztüzemben működő) Szeged kártyás honlapról nem tudom kibogarászni, hogy mennyi bónuszt forgatnak vissza az egyes elfogadóhelyek, azaz 1000 forint elköltésére hány forintot írnak jóvá leendő kártyámon. Az azonnali kedvezményt adó egyes helyeken akár 20-30 százaléknyit „olcsósíthatunk”, s ennek reményében talán valóban fellendül e műszaki kereskedések forgalma a multik árnyékában. De összességében nem látok áttörést a nagy cél érdekében – ahogy Botka László fogalmazott –, hogy „gazdasági előnyöket teremtsen a helyi vállalkozásoknak!” Tudom, hogy, nem adják ingyen a plasztikot, főleg, ha még chip is kerül bele, meg névre szóló, meg hogy ott vannak a pontgyűjtő terminálok, meg az ezt támogató szoftver, hogy az interaktív honlapot ne is említsük és a városházi újságban megjelenő hirdetéseket… Nyolcmillióért többet várna az ember. Mert itt, ez esetben – tartok tőle – az összes innováció abban merült ki, hogy hogyan lehetne minél hatékonyabban leszámlázni az erre megszavazott pénzt.

Szegeden „az országban egyedülállóan” vegyes rendszert állítottak be, mely nem ad annyit, mint a tisztán valódi kedvezményeket nyújtó miskolci, talán nagyobb érdeklődés kíséri majd, mint a tisztán pontgyűjtésre épülő győri megoldást. Annyiban hasonlít mindkettőhöz, hogy van benne chip, tehát intelligens kártyaként bármilyen irányban továbbfejleszthető 10 évig a szerződéssel bebetonozott Bónuszkártya Magyarország Kft.-vel karöltve, akinek szakmai múltját, hasonló területen szerzett tapasztalatát kutatva semmilyen adatra nem leltem az interneten. Igen, a piaci botrány óta, melyről a múltkoriban írtam, ahol informatikai szolgáltatásra volt beállítva hasonló volumenű összeg egy a web hőskorát idéző honlapért, szkeptikus vagyok.

És még valami, még mielőtt valaki azt mondaná, hogy már nem tudunk ebben a városban semmilyen értékteremtő fejlődésnek örülni, és vadul nekiállnánk regisztrálni az internetes kezelőfelületen, és kártyát igényelnénk, felhívom figyelmüket az adatvédelmi irányelvek részre! Mert minden szegedi háztartás jogosult megadni lakcímét, elektronikus postacímét, mobiltelefonszámát, de nem köteles egy ekkora (igen méretesnek ígérkező) adatbázisba belekerülni.

Indulhat a játék, az osztás megvolt. Kérdés, mi van még a pakliban? Valaki egy nagyon előnyös szerződéssel gazdagabban nyerésre áll.

Előző sztori

Turistautat avatnak Gyimesben

Default thumbnail
Következő sztori

Szombat-vasárnap: Nemzeti Tanévnyitó

Legutóbbi hasonló cikkek