Miklós Péter történész-muzeológus, egyetemi oktató a jövőjét a faluban képzeli el. Ezért sem tudott nemet mondani az újszentivániak fölkérésének. No meg azért sem, mert mint mondja, szíve most is Szentivánon dobog – derül ki polgármester-jelölti interjúnkból.– Újszentiván múltja, hasonlóan Magyarországéhoz, igencsak viharos volt az elmúlt néhány száz évben, különösen a 20. században. A lakosság egy része is elhagyta a falut, helyükre új betelepülők költöztek. Az új népesség megérkezése ugyancsak lendületet vett az elmúlt egy-két évtizedben. Ön és családja hogyan kötődik Újszentivánhoz? – A családom apai ágon már közel száz éve Újszentivánon él. Nagyszüleim és rokonságom egy része itt nyugszik, a falu temetőjében. Születésemtől vagyok újszentiváni lakos, állandó lakcímem a mai napig a Petőfi utcai házunkban van. NÉVJEGY
Miklós Péter 1980-ban született. Történelem bölcsész és teológusi diplomát szerzett, s történész-muzeológusként, egyetemi oktatóként helyezkedett el. Szabadidejében sokat olvas, és fontosnak tartja, hogy a múltat és a keresztény-nemzeti értékrend alapjait ismeretterjesztő előadások, cikkek segítségével tárja a nyilvánosság elé. Ezért fáradhatatlanul szerepel a TiszaPart TV-ben, a Hír TV-ben, írásait rendszeresen közli a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap is. Ezen kívül a kezdetektől fogva portálunk munkatársa. Közéleti-politikai szerepet is vállalt a Fidesz-KDNP-pártszövetségben és a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért alapítvány kuratóriumában, mert mint mondja, aki tehet valamit az emberekért, a közösségért, annak kötelessége is dolgozni értük. Nős, felesége tanár, közösen nevelik kétéves kisfiukat. – Idén lesz harminc esztendős. Mivel foglalkozott az elmúlt években? – A szegedi piaristáknál tanultam, azután a Szegedi Hittudományi Főiskolán, majd a Szegedi Tudományegyetemen szereztem hittanár és történész diplomát. Jelenleg is történészként dolgozom: a Móra Ferenc Múzeumnak vagyok tudományos munkatársa, de a szegedi egyetemen és a püspöki székhelyen működő Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán is oktatok. Csaknem ötven fiatal tanárjelölt írta nálam a szakdolgozatát, elsősorban 19-20. századi magyar történeti témákról. Az elmúlt években három könyvem jelent meg, több kötetet szerkesztettem, valamint társszerzője voltam egy egyetemi tankönyvnek is. Tudományos kutatásaimban az 1848/49-es szabadságharc idejétől az 1989-ben lezárult államszocializmus koráig vizsgálom a magyarság történetének egyes kérdéseit. Több mint kétszáz tudományos közleményem és egyéb történeti írásom mellett magyarországi és nemzetközi konferenciáknak vagyok rendszeres meghívottja. – Kutatóként foglalkozott szülőfaluja múltjával is? – Történészi tevékenységem is kötődik Újszentivánhoz, hiszen első szakmai publikációm – tizenegy évvel ezelőtt – éppen a jeles újszentiváni polgár, Nátly József életrajzának földolgozása volt. Úgy vélem, Nátly minden szentiváni számára példakép lehet: fiatalon Szeged környéki tájszavakból állított össze – elsőként – szótárat, később tevékeny szereplője volt az 1848/49-es magyar szabadságharcnak. De részt vállalt az önálló magyar posta megszervezésében, amelynek aztán országos főigazgatója lett. Néhány alkalommal tartottak megemlékezést a helyi temetőben lévő sírjánál, egy ízben én mondhattam megemlékező beszédet. Pár éve sajnos ezek a megemlékezések elmaradtak. Pedig közös jövőnk szempontjából is fontos múltunk, hagyományaink ápolása. Komoly elismerés volt számomra az is, hogy a négy évvel ezelőtt megjelent, Vecsernyés János tanár úr által készített Újszentiván története című kötetbe én írhattam az egyháztörténeti fejezetet. A legutóbbi időkben is foglalkoztam a község múltjával. Decemberben egy, a Temesi Bánsággal foglalkozó konferencián Újszentiván lakosságának vallási és nemzetiségi megoszlásának változásairól tartottam előadást, ez később nyomtatásban is megjelent egy szakfolyóiratban. – Fiatal kora ellenére gazdag, tartalmas szakmai, tudományos pálya áll ön mögött. Miért vágott bele a politikába? – A közélet és a politika iránti érdeklődés gyermekkoromtól kezdve megvan bennem. Másrészt történészként is érdeklődéssel figyelem a közéleti eseményeket, hiszen a múlt eseményei sok példával és tanulsággal szolgálhatnak a mai kor emberének is, érdekes a különböző korok között összehasonlítást tenni. Egyetemi éveim végén kapcsolódtam be tevékenyebben a közéletbe. Előbb – értékőrző és a múltat megbecsülő – civil szervezetek munkájában vettem részt, később politikai szervezetekhez is csatlakoztam. Az otthonról hozott nemzeti konzervatív szemléletmódom és a kereszténységen alapuló világnézetem alapján az európai keresztényszociális és kereszténydemokrata mozgalom volt a hozzám legközelebb álló. Ezt Magyarországon a Semjén Zsolt jelenlegi miniszterelnök-helyettes vezette Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviseli. Négy éve a KDNP ifjúsági partnerszervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) megyei vezetője és országos alelnöke vagyok (Rétvári Bence, az IKSZ elnöke, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára mellett – a szerk.). A KDNP tagjaként 2006-ban a párt szegedi szervezetének ügyvezető alelnökévé választottak. A Fideszben is szerepet vállaltam: a Szövetség kulturális tagozatának Csongrád megyei elnökeként rendszeres kapcsolatban vagyok Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatási ügyekért felelős vezetőjével. – Bár ön újszentiváni, így nem túl meglepő, hogy falujáért is tenni akar, de miért épp polgármesterjelöltként és miért épp most? – Körülbelül egy évvel ezelőtt kerestek meg Újszentivánról többen is – civil szervezetek vezetői, magánemberek, később a helyi Fidesz-csoport tagjai, majd a Fidesz-KDNP megyei vezetői is –, hogy vállaljak aktív szerepet a falu és a helyi közösségek életében, s induljak jelöltként a polgármesteri megbízatásért. Ezzel párhuzamosan Szegeden is fölkértek, hogy az önkormányzati választáson képviselőjelöltként vágjak neki az ősznek. Választanom kellett, és nem tétováztam: mivel Újszentivánról és Újszentivánra hívtak, ennek a fölkérésnek mondtam igent. – Nehéz volt a döntés? – Mivel erről a faluról volt szó, nem volt nehéz. Úgy éreztem, Újszentivánért és az újszentivániakért szívesebben dolgoznék. Nagyon kötődöm Szentivánhoz és nagyon szeretem a falut. A munkahelyem és az azzal járó föladatok ugyan néhány évvel ezelőtt elszólítottak innen, de a szívem mindig szentiváni maradt. – Mik a tervei a kampányban, és annak sikere esetén polgármesterként? – Hitem szerint amit az ember szívből csinál, azon előbb-utóbb Isten áldása lesz. Olyan Újszentivánt szeretnék, ahol a lehető legtöbb dolog (program, beruházás, fejlesztés) az itt élők érdekében, a helyiek boldogulását szem előtt tartva indul el. Ezért programom megalkotásakor számítok minden újszentivánira: a civil szervezetek, egyesületek, vallási és nemzetiségi közösségek tagjaira, vezetőire és minden itt élőre. Várom falunk jövőjével kapcsolatos ötleteiket, javaslataikat, elképzeléseiket, hogy azok alapján – lehetőleg minden szempont figyelembe vételével – alkothassam meg programomat. Természetesen már most is rengeteg elképzeléssel rendelkezem, ezeket személyesen és a sajtó útján fogom a következő hetekben, hónapokban a nyilvánosság elé tárni. Ha pedig az emberek októberben bizalmat szavaznak nekem, együtt építjük tovább Újszentivánt. 
